Két túra egy nap alatt

Mivel sokat kellett tanulnom (ZH-időszak) és nem is éreztem teljesen kipihentnek magamat, ezért a szombati Kinizsi túrák helyett, inkább vasárnap mentem túrázni, méghozzá két Budapest kupás túrára is. Mivel önmagában mindegyiket kevésnek éreztem (8 illetve 16 km-es távok), és volt lehetőség a kettő kombinálására, így úgy döntöttem, hogy egymás után megcsinálom mindkettőt. Először a Tour de Békás 8 km-es távját, majd a Gyertek ki a Vadasparkba! teljesítménytúrát.
Hogy beleférjen mindkét túra, a lehető legkorábbi időpontban, 8:30-kor indultam neki a Tour de Békásnak. A start és a cél egyazon helyen volt, méghozzá egy békásmegyeri McDonald’s étteremben. Az itinerrel őszintén szólva nem nagyon voltam megelégedve, ugyanis semmilyen útleírást nem tartalmazott, csak felsorolta, hogy melyik békásmegyeri utcákon kell szépen sorba végigmenni. Volt még mellékelve hozzá egy viszonylag részletes térkép, úgyhogy jobb híján azon próbáltam belőni, hogy épp merre tartok. Szerencsére hamar összefutottam pár nagyon profi túrázóval, akik az előző napi K-100 után még ezt a mai két túrát is bevállalták, így becsatlakoztam hozzájuk. Ezután el is raktam a térképet, és csak az ellenőrzőpontokon vettem elő, hogy lepecsételhessék.
A túra első szakasza Békásmegyeren vezetett át, majd utána felmentünk a Csillaghegyi-bányába, ami nagyon szép látvány volt, sajnos fényképezőgép híján nem tudtam megörökíteni. Utána a piros vonal, és a piros kereszt turistajelzéseket követve eljutottunk egy útelágazáshoz, ahol kettévált a 8 és 11 km-es táv. A hosszabb táv még felment az Ezüst-hegyi kőbányához, amit sajnos ki kellett hagynom, ugyanis siettem a másik túrára. Végül felértünk a Kálváriadombra, ahol egy zsírkrétás ellenőrzőpont volt (a kihelyezett zsírkrétával kellett írni a lapunkra, hogy bizonyítsuk jártunk ott, de a biztonság kedvéért egy kódszám is ki volt írva, ha eltűnne a zsírkréta). Innen gyönyörű kilátás nyílt, itt megint nagyon sajnáltam, hogy ezúttal otthonmaradt a fényképezőgépen. Végül 10.20-ra értünk be a célba, viszont így már nagyon sietnem kellett, ha el akartam csípni a vadasparkos teljesítménytúra 11.30-ig nyitva tartó rajtját.
Már előre felkészültem, és otthon megnéztem, hogyan tudok a leggyorsabban eljutni Békásmegyerről a Széchenyi-hegyre, a másik túra rajtjához. 10.30-kor már a HÉV-en voltam, amivel elmentem a Batthyány térre, onnan metróval a Moszkva térre (Széll Kálmán tér), majd pedig a 21-es busszal az Ordas útig, ahonnan még egy 10 percet kellett sétálnom. Szerencsére pont minden jött, és így értem oda 11.30-ra. Őszintén szólva nagyon kicentiztem ezt az egészet, ha valami kicsit késik, vagy kicsivel lassabb vagyok az első túrán, nem tudom, hogy kombinálhattam volna össze a kettőt.
Mikor kifizettem a nevezési díjat, és megkaptam a rajtszámomat, mondták is a szervezők, hogy úgy néz ki, én vagyok az utolsó induló. Ami csak majdnem volt igaz, mert a későbbiekben leelőzött egy futó. A túra első 5-8 kilométerét kb. végig izgultam, mert senkivel se találkoztam, és végig azon aggódtam, hogy rossz felé megyek, vagy eltévedek. Ráadásul az itiner itt egészen pontosan egy térkép volt (útleírás semmi), amin körülbelül 10 km megtétele után észrevettem, hogy halványan rajta vannak a turistajelzések. Szerencsére nagyjából ismertem a terepet (főleg az első ellenőrzőpontig, az Úti Magdolnáig), úgyhogy volt némi támpontom, merre kell menni. Időnként kocogtam is, hátha sikerül valakit utolérnem. A második ellenőrzőpont után kiértünk a városba, ahol sikerült teljesen eltévednem. Az egyik utcán kóboroltam, mikor egy kedves idős úr kisegített, és a térképem alapján megmutatta merre kellett volna mennem, sőt el is kísért a turistajelig. Nagyon örültem, hogy vannak még ilyen kedves és segítőkész emberek. Itt végre találkoztam más túrázókkal is, akiket egy ideig követtem, majd mikor egyértelműbbé váltak a jelzések, leelőztem őket, és mentem a magam tempójában.
Egyetlen komoly emelkedő volt a túrán, a Frank-hegyre vezető, de azon alaposan elfáradtam. Szerencsére sikeresen elértem az újabb ellenőrzőponthoz, ami után megint eltévedtem. Megtaláltam a piros vonal jelzést, de pont az ellenkező irányba indultam el, így sikeresen visszaértem az előző ellenőrzőpontra. Utána már jobban figyeltem, és valahogy sikerül elkeverednem Makkosmáriára, ahol tartottam egy kisebb pihenőt (evés, ivás, email ellenőrzés, itt tudtam meg, hogy meg lett a ZH-m). Innentől megint nagyon jó erőben éreztem magam, és elég jó tempóban eljutottam a Csacsi-rétig, majd tovább. Itt összeismerkedtem egy kedves lánnyal, Tündével, aki a barátaival túrázott, és vele beszélgetve tettem meg a túra további részét. Kellemes élmény volt, és az idő is gyorsabban telt így (és sikerült elkerülnöm a további eltévedéseket). Beérve a Vadasparkba kaptunk finom szörpöt, illetve zsíros- és lekváros kenyeret. Elvileg bemehettem volna az itinerrel ingyen a Vadasparkba, de sok kedvem nem volt hozzá, és többször is jártam már ott, így inkább elgyalogoltam a buszig, és hazajöttem.
Összességében nagyon élveztem mindkét túrát, a kettő közötti átrohanását már kevésbé. Szerencsére sikerült mindkettőt teljesítenem, így mostmár 14 Budapest kupás túrám van (25 a cél, a kiemelt kupa). Az itinereket én nem találtam elég részletesnek egyik túrán sem, de sebaj, ezzel is csak fejlődtem, remélhetőleg némiképp javult az amúgy nem tökéletes tájékozódási képességem.

Mivel sokat kellett tanulnom (ZH-időszak) és nem is éreztem teljesen kipihentnek magamat, ezért a szombati Kinizsi helyett, inkább vasárnap mentem túrázni, méghozzá két Budapest kupás túrára is. Mivel önmagában mindegyiket kevésnek éreztem (8 illetve 16 km-es távok), és volt lehetőség a kettő kombinálására, így úgy döntöttem, hogy egymás után megcsinálom mindkettőt. Először a Tour de Békás 8 km-es távját, majd a Gyertek ki a Vadasparkba! teljesítménytúrát.

Forrás: parkerdo.hu

 

Hogy beleférjen mindkét túra, a lehető legkorábbi időpontban, 8:30-kor indultam neki a Tour de Békásnak. A start és a cél egyazon helyen volt, méghozzá egy békásmegyeri McDonald’s étteremben. Az itinerrel őszintén szólva nem nagyon voltam megelégedve, ugyanis semmilyen útleírást nem tartalmazott, csak felsorolta, hogy melyik békásmegyeri utcákon kell szépen sorba végigmenni. Volt még mellékelve hozzá egy viszonylag részletes térkép, úgyhogy jobb híján azon próbáltam belőni, hogy épp merre tartok. Szerencsére hamar összefutottam pár nagyon profi túrázóval, akik az előző napi K-100 után még ezt a mai két túrát is bevállalták, így becsatlakoztam hozzájuk. Ezután el is raktam a térképet, és csak az ellenőrzőpontokon vettem elő, hogy lepecsételhessék.

A túra első szakasza Békásmegyeren vezetett át, majd utána felmentünk a Csillaghegyi-bányába, ami nagyon szép látvány volt, sajnos fényképezőgép híján nem tudtam megörökíteni. Utána a piros vonal, és a piros kereszt turistajelzéseket követve eljutottunk egy útelágazáshoz, ahol kettévált a 8 és 11 km-es táv. A hosszabb táv még felment az Ezüst-hegyi kőbányához, amit sajnos ki kellett hagynom, ugyanis siettem a másik túrára. Végül felértünk a Kálváriadombra, ahol egy zsírkrétás ellenőrzőpont volt (a kihelyezett zsírkrétával kellett írni a lapunkra, hogy bizonyítsuk jártunk ott, de a biztonság kedvéért egy kódszám is ki volt írva, ha eltűnne a zsírkréta). Innen gyönyörű kilátás nyílt, itt megint nagyon sajnáltam, hogy ezúttal otthonmaradt a fényképezőgépen. Végül 10.20-ra értünk be a célba, viszont így már nagyon sietnem kellett, ha el akartam csípni a vadasparkos teljesítménytúra 11.30-ig nyitva tartó rajtját.

Már előre felkészültem, és otthon megnéztem, hogyan tudok a leggyorsabban eljutni Békásmegyerről a Széchenyi-hegyre, a másik túra rajtjához. 10.30-kor már a HÉV-en voltam, amivel elmentem a Batthyány térre, onnan metróval a Moszkva térre (Széll Kálmán tér), majd pedig a 21-es busszal az Ordas útig, ahonnan még egy 10 percet kellett sétálnom. Szerencsére pont minden jött, és így értem oda 11.30-ra. Őszintén szólva nagyon kicentiztem ezt az egészet, ha valami kicsit késik, vagy kicsivel lassabb vagyok az első túrán, nem tudom, hogy kombinálhattam volna össze a kettőt.

Mikor kifizettem a nevezési díjat, és megkaptam a rajtszámomat, mondták is a szervezők, hogy úgy néz ki, én vagyok az utolsó induló. Ami csak majdnem volt igaz, mert a későbbiekben leelőzött egy futó. A túra első 5-8 kilométerét kb. végig izgultam, mert senkivel se találkoztam, és végig azon aggódtam, hogy rossz felé megyek, vagy eltévedek. Ráadásul az itiner itt egészen pontosan egy térkép volt (útleírás semmi), amin körülbelül 10 km megtétele után észrevettem, hogy halványan rajta vannak a turistajelzések. Szerencsére nagyjából ismertem a terepet (főleg az első ellenőrzőpontig, az Úti Magdolnáig), úgyhogy volt némi támpontom, merre kell menni. Időnként kocogtam is, hátha sikerül valakit utolérnem. A második ellenőrzőpont után kiértünk a városba, ahol sikerült teljesen eltévednem. Az egyik utcán kóboroltam, mikor egy kedves idős úr kisegített, és a térképem alapján megmutatta merre kellett volna mennem, sőt el is kísért a turistajelig. Nagyon örültem, hogy vannak még ilyen kedves és segítőkész emberek. Itt végre találkoztam más túrázókkal is, akiket egy ideig követtem, majd mikor egyértelműbbé váltak a jelzések, leelőztem őket, és mentem a magam tempójában.

Egyetlen komoly emelkedő volt a túrán, a Frank-hegyre vezető, de azon alaposan elfáradtam. Szerencsére sikeresen elértem az újabb ellenőrzőponthoz, ami után megint eltévedtem. Megtaláltam a piros vonal jelzést, de pont az ellenkező irányba indultam el, így sikeresen visszaértem az előző ellenőrzőpontra. Utána már jobban figyeltem, és valahogy sikerül elkeverednem Makkosmáriára, ahol tartottam egy kisebb pihenőt (evés, ivás, email ellenőrzés, itt tudtam meg, hogy meg lett a ZH-m). Innentől megint nagyon jó erőben éreztem magam, és elég jó tempóban eljutottam a Csacsi-rétig, majd tovább. Itt összeismerkedtem egy kedves lánnyal, Tündével, aki a barátaival túrázott, és vele beszélgetve tettem meg a túra további részét. Kellemes élmény volt, és az idő is gyorsabban telt így (és sikerült elkerülnöm a további eltévedéseket). Beérve a Vadasparkba kaptunk finom szörpöt, illetve zsíros- és lekváros kenyeret. Elvileg bemehettem volna az itinerrel ingyen a Vadasparkba, de sok kedvem nem volt hozzá, és többször is jártam már ott, így inkább elgyalogoltam a buszig, és hazajöttem.

Összességében nagyon élveztem mindkét túrát, a kettő közötti átrohanását már kevésbé. Szerencsére sikerült mindkettőt teljesítenem, így mostmár 14 Budapest kupás túrám van (25 a cél, a kiemelt kupa). Az itinereket én nem találtam elég részletesnek egyik túrán sem, de sebaj, ezzel is csak fejlődtem, remélhetőleg némiképp javult az amúgy nem tökéletes tájékozódási képességem.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot!

 

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image

Túrafüggő hírlevél

 

Köszönjük!

Hiba történt

A bejelöléssel megerősítem feliratkozási szándékomat a Túrafüggő hírlevelére.