Nagyon jó volt a múlt heti túra az eltésekkel, de most valami lendületesebbre vágytam. Erre tökéletesen megfelelt a Normafa 20, hiszen szintben és távolságban megegyezett a múlt heti túrával, de mivel kivételesen egyedül mentem, nem kellett alkalmazkodnom senkihez sem, mehettem a saját tempómban. Szerencsére (bár ezt a nevezésnél a viszonylag hosszú sorban állás közben nem így gondoltam) rengetegen neveztek a túrára, és az itiner is nagyon jó volt, így az eltévedés veszélye egyáltalán nem fenyegetett.
Szépjuhásznéról indultam el a Csacsi-rét felé. Ez a szakasz nem volt túlságosan nehéz, habár a teljes szintemelkedés körülbelül egyharmadát tartalmazta. Itt még nagyon együtt volt a mezőny, és sokszor kellett előznöm, viszont örömmel tapasztaltam, hogy mindenki nagyon rendes volt, és készségesen elengedtek. Így viszonylag hamar, egy háromnegyed óra alatt felértem a Csacsi-rétre, ahol az ellenőrzőpontnál többféle csoki közül is lehetett választani. Én maradtam a jól bevált Sport szeletnél, hiszen, ami jól működik, azon minek változtatni.
Innen a Piktortégla-üregek felé vettük az irányt, aminek külön örültem, mert habár voltam már ott, sosem néztem igazán körül. Szerencsére találkoztam egy olyan túrázóval, akinek a tempója pont megfelelt nekem, így a túra további részében vele mentem, és hála ennek már csak a tempó tartására kellett ügyelnem. Szép lassan elértük a Piktortégla-üregeket, ahol kicsit lemaradtam, és végre alaposan körülnéztem. Láttam pár kisebb barlangot, és megállapítottam, hogy minden bizonnyal azok a Piktortégla-üregek. Ezután kicsit bele kellett húznom, hogy utolérjem túrázó társamat, de ez egy negyed óra alatt sikerült is.
Itt sokáig az erdőben mentünk, majd egy elég meredek emelkedő után elértünk a Kápolnához. Ezen a szakaszon semmi érdekes nem történt, kivéve annyit, hogy meghallottam, hogy fentebb valahol zsíros és lekváros kenyér vár minket. Gondoltam majd a következő állomáson, de tévedtem, mert ahogy felértünk a TV toronyhoz, megláttam két-három nagy asztalt tele kenyerekkel és teával, és rengeteg pihenő túrázót. Ennek nagyon megörültem, gyorsan megittam egy pohár forró teát, és megettem egy zsíros kenyeret. Ennek hála pedig szinte elrepült a Normafáig vezető út.
A Normafától már teljesen jól ismertem a terepet, úgyhogy itt alaposan belehúztam, mert meg akartam csinálni a túrát 4 óra alatt (hogy elérjem az 5,0 km/h feletti átlagsebességet). Így gyors tempóban elgyalogoltam a János-hegyig, ahol bármennyire is siettem, nem tudtam megállni, hogy ne egyek kedvenc ételemből, a főtt kukoricából. 300 forint szerintem egészen baráti ár volt érte. A Himbi-Limbi a Libegő alatt túrán már voltam erre, úgyhogy tudtam hol kell keresni a kukoricaárust.
Itt viszont meglepődtem, hogy milyen jó tempóban haladok, és elérhetőnek tűnt a 3 óra 30 perces teljesítés is, amit ki is tűztem célnak. Így gyorsan felgyalogoltam a János-hegyi kilátóhoz, onnan pedig lekocogtam Szépjuhásznéra. Nagy meglepetésre kocogás közben találkoztam szüleimmel, és beagle kutyánkkal, Stellával. Ők a 10 km-es távra mentek, és kicsit később indultak, mint én. Sajnos nem tarthattam velük, mert a 3 óra 30 perces idő eléréséhez sietnem kellett. Végül 3 óra 22 perc alatt értem be a célba, amit én kifejezetten jó teljesítménynek értékelek, mivel 5,9 km/h átlagsebességgel mentem, úgy hogy közben még egy főtt kukoricázás is belefért.
Összességében nagyon tetszett a túra, és elégedett vagyok a saját teljesítményemmel is. Külön öröm volt számomra, hogy a szüleim is eljöttek túrázni. Ők a 10 km-es távon voltak, sokszor megálltak pihenni, de nagyon élvezték. Szerintem nem voltak egyedül. Nagyon tetszettek az ellenőrzőpontoknál lévő táblák, amiken rajta volt az eddig megtett, valamint a következő állomásig hátralévő távolság és szintemelkedés.