Habár már fél éve járok az ELTE-re, csak nemrég tudtam meg, hogy van természetjáró szakosztálya, sőt fel is lehet venni a természetjárást egykredites tárgyként. Mivel intenzíven készülök a K-100ra (és közben a Budapest Kupa 25 túrás, kiemelt teljesítésére), gondoltam, kössük össze a kellemest a hasznossal, így felvettem a kurzust. A tárgy teljesítéséhez öt teljesítménytúrán kell részt venni, az első ilyen pedig a Zöld 20 volt. Örültem, mert mivel Budapest kupás a túra, ezért egyébként is mentem volna rá, így viszont eltés barátaimmal együtt tehettem meg a nem túl hosszú, de annál szebb utat.
Már a múlt heti Budai Trappon is beszéltük útközben, hogy hatalmas sár várható, amiben sajnos nem is csalódtunk. Ez némiképp lelassította utunkat, de komoly problémát nem okozott. A nevezés vége felé, kilenc órakor indulunk a Normafa Síháztól. Innen egy a sártól és jégtől rendkívül csúszós útszakaszon leereszkedtünk a Tündér-szikláig, amit idő hiányában most nem másztunk meg. Nagyon örültem neki, hogy a túra erre vezetett, mert ehhez a helyhez különös emlékek kötnek. Sokáig egy itt készített fénykép volt a telefonom háttérképe is.
Mivel ezt az utat elsősorban természetjárásként kezeltük, nem pedig teljesítménytúraként, így nem a sebességre és a minél gyorsabb teljesítésre, hanem az élményszerzésre és a kellemes kikapcsolódásra helyeztük a hangsúlyt. Jó is volt nagyon, kellenek az ilyen túrák is. Szóval szép kellemes tempóban eljutottunk a Fekete István emlékházig. Szerencsére a túra nem a tájékozódásról szólt, hiszen végig a zöld jelzést kellett követni. Ennek ellenére pár alkalommal majdnem rossz irányba fordultunk. Innen felmentünk az Árpád-kilátóba, ám eközben némileg meglepődtem, mert az ellenőrzőpontot lejjebb helyezték. Sokkal kellemesebb meglepetés volt viszont az ellenőrzőpontban adott nagyon finom csoki, ami kivételesen nem a szokásos márka volt. Én ennek speciel örültem, mert ilyet még úgysem ettem (Vadász, Feketeerdő). Útközben az egyik hegyoldalnál kicsit elkanyarodtunk, hogy megkeressünk egy geoládát, amit szerencsére meg is találtunk. Érdekesnek tűnik ez a geocaching, egyszer lehet én is belevágok.
Az Árpád-kilátó után egy elég hosszúnak tűnő szakaszon keresztül eljutottunk a Virágos-nyergen lévő Boróka büfébe. Ott fel lehetett tölteni étel- és italkészleteinket, bár a jól megszokott lilahagymás zsíros kenyeret most nem próbáltam ki. Totesz elmondása szerint zseniális volt, ő kettőt is betermelt belőle. Érdekes, hogy ugyanitt ért véget pár hete a Kitörés 25 túra, de most így nappali fényben alig ismertem fel a helyszínt. Innen egy rendkívül sáros szakaszon eljutottunk Solymárra, ahol megnéztük a Szarkavárat. Nagyon szeretem azt a helyet, habár még csak háromszor voltam ott. A várból pedig kellemes tempóban besétáltunk a célba, ahol már várt rám Totesz cimborám, aki már pár órával hamarabb megérkezett.
Kicsit még elbeszélgettünk a jövőbeli túrákról, majd lesétáltunk a két kilométerre lévő vasútállomásra, végül hazavonatoztunk. Összességében egy nagyon kellemes hangulatú túra volt, ahol nem az edzés, hanem a kikapcsolódás állt a középpontban. Rendkívül jó ötletnek tartom, hogy az „eltések” felvehetik ezt a Természetjárás nevű tárgyat, hiszen a tanulás mellett nagyon fontos a kikapcsolódás és a sport is. Ez pedig éppen e kettőt ötvözi. Vezessük be a többi iskolába is!