Tegnap még több helyen havazott az országban, ma viszont sütött a Nap és hosszú idő után végre megemelkedett a hőmérséklet. A vastag hóról visszaverődő napfényben szeltük a kilométereket a Piliscsabáról induló Budai trappon.
A többség Budapestről, vonattal közelítette meg a startot, így mi is. A 7:36-os Esztergomig közlekedő vasúttal vettük célba Piliscsaba vasútállomását. A szerelvényről özönlöttek az emberek a nevezéshez. Itt azt hittük Kortommal, hogy lehidalunk mire elindítanak minket, ám meglepő módon nagyon felkészültek voltak a szervezők és gyorsan lepörgették a regisztrációt.
Az Országos Kéktúra által is ismert, szinte már agyonjárt kék sáv jelzésen indultunk el a főváros felé. Már az első pár lépés után tudtuk, hogy nem fogunk fázni. Végre nem azért volt melegünk, mert egy nagy hegyet másztunk meg, hanem azért, mert a magasból vidáman, mosolyogva sütött ránk a Nap.
Két szuper helyi vendéglátóipari egységet érintve kanyarodtunk ki Piliscsabáról. Az erdei úton haladva eleinte lelkes turistákkal beszéltünk, akik véleményünket kérték ki túramozgalmukról. Az enyhe emelkedőn és a sávban kitaposott hóban felelevenítettük tavaly nyári emlékeinket erről az etapról. Megállapítottuk, hogy böglyök és egyéb nyavalyás élősködők nélkül sokkal élvezhetőbb a kirándulás.
Az első ellenőrzőpontot a Szénások bejáratához, a kék + és a kék – jelzések elágazásához tették be a rendezők. A sáv jelzés itt balra kanyarodik, míg a + a Kutya-hegyet mássza meg. A pontőrt egy sereg teljesítménytúrázó lepte el hirtelen. A pecsét megszerzése után folytattuk utunkat.
Meghódítva a Nagy-Szénást a piros sáv jelzésre tértünk át, hogy leereszkedjünk Nagykovácsiba. A csúszós lejtőn Kortom óvatos volt, míg én kihasználtam túrabotjaim előnyét és átváltottam a „síelésre”. A piros sáv jelzés az erdő utcán kezd el szintezni, hogy újra elérje a hegygerincet.
Itt könnyen haladtunk, még a nagy hó sem jelentett akadályt. Élveztük a napsugarakat. Hamar elértük táv felét, a túra második ellenőrzőpontját. A Vörös-Pocsolyánál két hölgy fogadta a nevezőket, akiket sport szelettel kínáltak meg. Tovább a piroson az egyre jobban olvadó, de még mindig masszív takarót képző hó próbált minket feltartóztatni, természetesen sikertelenül. Az első komolyabb emelkedést emiatt a Fekete-fej megmászása jelentette, amely a teljesítménytúránk harmadik checkpointja volt.
Már rémesen közel jártunk a célhoz, amelyet egyre több helyről tudtunk szemügyre venni. A Hárshegyi-körúton cammogva érkeztünk el a negyedik ellenőrzőponthoz, a sárga sáv-zöld körút útelágazásához.
Innen a finishig a sárga sávra váltottunk. Hűvösvölgyben rövid teadélutánt tartott Kortom, amit kihasználva én nyújtottam egyet. Miután letudtuk a csínyt, belevágtunk az utolsó szintes szakaszba.
Nyéki-hegy, Vadaskerti-hegy, Homok-hegy és Határ-nyereg után a brutális emelkedőt leküzdve értünk fel a Hármashatár-hegyi útra. A sárga kevéssel később balra tér, míg a kék kör jelzés felvezeti a túrázót a HHH-ra. Az Újlaki-hegyen siklóernyőzők sokasága fogadott minket. Amíg gyönyörködtünk légi parádéjukban egy jót beszélgettünk az akkor érkezett pontőrrel. Anita ha ezt látná – gondoltam. Régen ő is rendesen nyomta az ipart. Repült és sziklát mászott. Most motorozik és túrázik. Vascsaj.
A szél itt nem kímélt minket, de szerencsére a Nap sem. A Virágos-nyerget elhagyva süllyedésbe kezdtünk, hogy elérjünk a Menedékház utca 22. alatt található Csúcshegyi vendégházhoz.
A célban kedves fogadtatásban volt részünk. A díjazás átvétele után friss, még forró virslit kaptunk. Hozzá zsíros kenyeret lila hagymával és csalamádéval. Természetesen a tea sem maradt el, ráadásként pedig forralt bort kortyolhattunk.
Teljesen elégedettek vagyunk a szervezéssel, a pontokon szimpatikus embereket ismertünk meg. A társaság is zseniális volt, így minden bizonnyal jövőre ugyanitt találkozunk.