A Hármashatár-hegyen mindig fúj a szél, úgy, mint a Nagy Szénáson. Az év első túrája meglepő módon nem volt havas, de nem is baj, hiszen a „téli tavaszt” is lehet élvezni a szeles csúcsok ellenére.

A nagynénémmel, Anitával vágtunk bele a túrába. Úgy terveztük, hogy többen nyomjuk le a 19,5 km-t, de sajnos többeknek dolga akadt.

A korábbi tapasztalataink alapján már reggel hatkor útra keltünk, hogy fél hétkor már a rajtban legyünk. Ezúttal nem várt minket akkora tömeg, mint tavaly, így a nevezést is kicsit elcsúsztatták a rendezők (Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete).

Mivel csak ketten indultunk, úgy döntöttünk, hogy futva tesszük meg a táv jelentős részét. Ez annyit jelentett, hogy az emelkedők kivételével szinte végig kocogtunk.

Gyönyörű napkeltében másztuk meg a Nyéki-hegyet, a Vadaskerti-hegyet, majd leereszkedtünk a Határ-nyeregbe. Innen a meredek emelkedőt leküzdve érintettük az Újlaki-hegy szélét, végül felmehettünk a kedvenc budapesti csúcsomra, a Hármashatár-hegyre.

A pecsételés után veszett tempóban futottunk le Fenyőgyöngyére, ahol a „titkos” ellenőrzőpontot majdnem benéztük. Az Árpád-kilátóig, majd onnan az Apáthy-szikláig kellemes, tavaszias időben haladtunk. A széncinegét is megtévesztette az időjárás, hiszen a fővárosi erdő jelentős részén lehetett hallani a „nyitnikéket”.

A BUÉK 20 városi etapját kevésbé kedvelem, de minden hiszti nélkül eljutottunk a Tündér-hegy oldaláig. Innen Szépjuhászné felé vettük az irányt, ahol működő kutat találtunk. Mivel már elfogyott az üdítőm és a kiszáradás veszélye fenyegetett, kénytelen voltam nagyokat kortyolni. Télen működő kút? Meglepett.

A Nagy Hárs-hegy nem jelentett nagy akadályt, onnan pedig már szinte emelkedő nélkül futhattunk be a Nagyrétre. A szaloncukros ellenőrzőponttól már az idővel is játszhattunk, hiszen célunk a tavalyi 2 óra 55 perc megdöntése volt.

Ez sikerült, az utolsó egy km abszolválása után örömmel nyomathattunk pecsétet az itinerünkre, mert hat perccel sikerült megdöntenünk a tavalyi eredményt. (2:49)

A célban a virsli majszolása közben egy túlbuzgó vasutas akciója révén kikerültek az épületből az étkezést segítő eszközök. Ennek mi értelme volt? Tíz éven keresztül nem volt ezzel gond…

Nagyon jó túra volt, ráadásul nekem már a „féljubileumi” ötödik. Jövőre ugyanitt.