„Ha valamit tényleg akarunk, mindig van megoldás”

A fókuszban Horváth Reni, aki nem csak lefogyott a futással, hanem az időeredményeit is folyamatosan javítja. A tudatos edzésmunkáról, a táplálkozási szokásairól, frissítésről, olvassátok el a vele készült cikkünket!

Elég régóta ismerjük egymást, s ha visszaemlékszem, egy teltebb lány képe ugrik be. Hogyan jött a kattanás, mi vett rá arra, hogy fogyj?

Volt egy „kis” szülés utáni depresszióm, nem feltétlen a fogyás volt a cél, hanem inkább megtalálni újra önmagam. Talán azt mondhatom, hogy mostanra sikerült legalább odáig eljutni, hogy úgy érzem, jó az út, amin járok. Közben az is nyilvánvaló volt, hogy ennek nem is volt köze a szüléshez, mert előtte se éreztem soha ilyen jól magam, mint most. Úgyhogy elsődlegesen lelki okai voltak annak, hogy elkezdtem a futást, aztán utána nyilván engem is motivált, hogy fogytam mellette.

Milyen táplálkozási metodikát követsz? Hogyan oszlik meg a fehérje, a szénhidrát és a zsír aránya az étkezésedben? Mesélj valamit a heti étkekről.

Kerülöm a fehérlisztet, az egyszerű cukrokat, általában megpróbálok minél egészségesebben étkezni. A táplálkozásom nagyjából 40 százalékban szénhidrátból, 30-30 százalékban zsírból és fehérjéből áll. Az ételek, amiket szívesen eszek: zab, tojás, zöldségek, néha gyümölcsök, hús, halak, sajtok, saláták, rizs, paleo termékek, és persze desszertek is, cukormentesen.

Na és versenyen mit eszel, iszol?

Hammer Nutrition termékekkel frissítek a hosszabb és rövidebb távokon is, nekem ez vált be, nem tartalmaz hozzáadott cukrot és nem okozott semmilyen gyomorproblémát sem. Eddig a versenyeken szükséges szénhidrátot zselé és por formájában vittem be, de ez még a jövőben változhat, egyelőre nem unom egyáltalán. Nagyjából óránként 50 gramm szénhidrát elég volt mindig, 7-8 dl vízzel.

A fogyással párhuzamosan az időeredmények negatív, míg a távok pozitív tendenciát mutatnak? Milyen rendszer szerint edzel?

Tavaly január óta edzővel készülök, Csécsei Zolival. Öt edzésem van egy héten, abból kettő könnyű, kettő feladatos és egy hosszú futás. Pulzusalapú edzésterv szerint haladunk, amiben az elején nem igazán hittem, de aztán rájöttem, hogy hatásos, mert egy év alatt sikerült 70 percet javítani az eredményeimen. 4 óra 51 volt az első maratonom, egy év múlva 3 óra 42, de idén remélem, tudok még picit javítani rajta. Ez a fajta rendszer nagyon sokat segített az állóképességemen, persze van még bőven hova fejlődni, de egyértelműen jó az irány. A távok tekintetében tavaly decemberben volt az első 100 kilométeres táv, amin indultam, idén pedig az egyik fő verseny a Korinthosz 160-as távja lesz. Mivel növekszik szép lassan a táv, ezért több edzésórát igényel a felkészülés is, mondjuk én ezt egyáltalán nem bánom.

Ha már edzés: tanulni is tervezel ezen a területen, igaz?

Igen, most kezdtem el a fitness instruktor képzést, ami nem a végcél, de egy alapképzés mindenképp szükséges a folytatáshoz. Hogy merre megyek tovább ezután, az még addig ki fog alakulni, de vannak elképzeléseim. Rengeteget kell tanulni még, de úgy érzem, megtaláltam az utat, amin jól érzem magam és amiben kiteljesedhetek majd.

Van egy kis gyerkőcöd, aki odafigyelést igényel. Nehéz összehangolni a munkával és a gyerekneveléssel a sportolást? Van, aki segítsen vigyázni, amikor versenyen vagy?

A kisfiam egy éves kora óta futok. Babakocsival kezdtem el, nagyjából három éves koráig, de az utolsó időszakban már sokat futottam egyedül. Nem egyszerű és vannak nehezítő körülmények is, de van egy sorrend, ami szerintem nagyjából mindenkinél így van: első a gyerek, aztán jöhet minden más. Mostanában időt spórolva munkából/munkába futok, vagy oviba, próbálok még több időt felszabadítani. Valójában szerintem senkinek sem egyszerű család és munka mellé beiktatni a sportolást, de jó megoldás lehet az, amit én régen is sokat csináltam: akkor mentem, amikor már aludt, vagy amikor még aludt a kisfiam. Így senkitől nem vettem el időt, nyugodtabb voltam, de arra is volt példa, hogy napközben futottam a hosszú edzést, ennyi énidőre mindenkinek szüksége van. Igen, van segítség szerencsére, de olyan is volt, hogy elvittem magammal, megoldottuk mindig valahogy. Szereti a futóversenyeket, őt is motiválja, amit lát, az a tudat meg számomra mindig külön öröm, hogy a célban vár és szurkol nekem. Jó érzés, hogy ezt látja és fontosnak tartom, hogy természetesnek vegye a sportot magát, teljesen mindegy, hogy ez éppen futás, vagy valamilyen más mozgás. Összességében azt gondolom, hogy ha valamit tényleg akarunk, akkor mindig van megoldás a hogyan kérdésre. Mindegy, hogy hajnalban, késő este, vagy akkor csináljuk, amikor épp edzése van a gyereknek, a lényeg, hogy csináljuk. Csináljuk, hogy fejlődjünk, hogy elérjük a céljainkat, hogy napról napra jobbak legyünk. Önmagunknál elsősorban.

A terep, vagy az aszfalt áll közelebb a szívedhez? Most azért kombinálod őket.

Ha ezt tavaly kérdezed, rögtön rávágom, hogy aszfalt. Utáltam mindent, amiben volt egy kis emelkedő. Mostanra ez is megváltozott, beleszerettem az erdőbe, a színekbe, a sárba, az állatok neszébe, minden évszakban gyönyörű a terepfutás és nagyon fel tud tölteni pár óra is. Most kipróbálom magam a Szentendre trailen, ez 54 kilométeres táv. Ennyit még nem futottam terepen, ezt is ki kell próbálni. Tavaly nézegettem a Piros 85 versenyt, de akkor még nagyon nem éreztem késznek magam rá, talán idén be merek nevezni.

Milyen további célkitűzéseid vannak a futást illetően?

Közelebbi cél év végén a 100 kilométeres eredményem javítása, szeretném kilenc órán belül lefutni, illetve augusztusban a Korinthosz 160-as távja. Még soha sem mentem 100 fölé, nagyon izgalmas is lesz. Távolabbi tervem 2020-ban az UB egyéni teljesítőjeként célba érkezni, egy nagyon távoli álmom pedig valamikor a Spartathlon teljesítése, de ez még annyira messze van, hogy nem is gondolkodok ezen. Úgy szeretnék odaállni, hogy fel vagyok készülve testileg-lelkileg, tisztelve a távot és a versenyt, ami pár év még biztosan lesz. De az odáig vezető út viszont legalább olyan izgalmas és meglepetésekkel teli, úgyhogy haladok tovább lépésről lépésre.

Ezt olvastad már?