Nehéz, de kisgyermek mellett is megoldható az aktív életmód, ráadásul nem is akármilyen szinten. A Lengyel Lillával készített interjúból kiderül, miként készül fel a terepfutóversenyekre, s hogy miért az erdő az ő hazája.

Lengyel Lilla befutója az UTH Szentendre Trail elnevezésű versenyen egy esztendeje. Fotó: terepfutas.hu

Először elevenítsünk fel egy két hónappal ezelőtti sikersztorit, miszerint a Túrafüggő Fellegvár 45-re keresztelt eseményét a legjobb női idővel abszolváltad. Hogyan emlékszel erre vissza?

Veszprémi vagyok, ám éppen Pesten jártam, aznapra pedig hosszú edzésem volt betervezve, így kérdeztem az edzőmet, Csécsei Zolit, mit szólna hozzá, ha lefutnám szigorúan edzés gyanánt. Tavaly futottam már ezen a részen a Szentendre trailen, ismertem a terepet, viszont az órámra a tracket elfelejtettem feltenni, így kicsit aggódtam, mert notórius eltévedő vagyok. A párom szerint még az egyenes utcán is képes vagyok eltévedni, de két szakasz kivételével sehol nem kavartam el. Az itiner nagyon pontos volt és követhető még nekem is. Tavaly 8:39-es idővel futottam az 54 kilométert a Szentendre trailen, meglepett, hogy most 6:34 alatt sikerült a 47 km arányosan több szinttel. Rettentően örültem neki, a helyezésemnek pedig pláne. A szervezés nagyon jó volt, a frissítés teljesítménytúra létére futóként is megfelelő. És bevallom, nagyon irigyeltem az érmeseket, mert gyönyörű jutalmat kaptak a tavalyi egész éves teljesítményük után. De majd csak megszerzem egyszer én is.

Mi a titok? Hogyan készülsz fel a mindennapokban?

Január óta edzek Zolival, az edzéseim pulzuskontrollal vannak megírva. Nyolc óra munka és kisgyerek, háztartás mellett nem egyszerű kilogisztikázni, de ha célok vannak, akkor tenni kell értük. Hétköznap általában munka után futok, reggel képtelen vagyok felkelni, bár pont a Túrafüggő Érem(l)eső napján négykor keltem, hogy odaérjek a rajtra. Heti 3-4 edzésem van. A hétköznapi feladatok rövidebbek, például dombozás, fokozófutás kerül terítékre, míg a hétvégén van a hosszú táv 30 km felett. Utóbbit igyekszem változatos helyeken futni, képes vagyok utazni is egy szép, megragadó helyszínért.

A pulzuskontrollos edzés egyre népszerűbb. Lényege röviden, hogy bizonyos pulzusszám fölé és alá nem mész edzés/verseny közben.

A táplálkozásra mennyire ügyelsz? Vannak titkos teljesítménynövelő elemózsiák elrejtve az étrendedben?

Hááááát jó lenne odafigyelni, kevesebb szénhidrátot bevinni, rendszeresebben enni, több gyümölcsöt, zöldséget enni, táplálékkiegészítőket szedni, de gyengém a táplálkozás sajnos. Erre figyelni kellene, mert biztos a teljesítményemben is észrevehető lenne. Teljesítménynövelő elemózsia? Nevetni fogsz! Régen verseny előtti este egy kevés bort ittam, mert a masszőröm azt mondta, értágító hatása van, megfogadtam a tanácsát, és másnap életem első terepmaratonját öt órán belül futottam le a Vértesben, ami nem rossz idő. A frissítésem is csapnivaló volt, most jött rendbe Zoli segítségével, ezelőtt képes voltam egy müzlivel 63 kilométert futni, vagy kolbászra gumicukrot enni.

Sokat futsz, ami nem túl családbarát a munka mellett. Hogyan reagálnak erre otthon?

Valóban nem családbarát, sokszor érzem is a közösen eltöltött idő hiányát. A párom is futó, így megérti, ha munka után közös TV-zés helyett lelépek 1,5-2 órát futni. Felváltva futunk, a randevúink rendszerint terepmaratonok, moziban még nem voltunk együtt. A kislányunk pedig három évesen már nagy rajongója a futásnak, mindig kérdezi, jót futottam-e. Állítása szerint terepfutó lesz, kívánom, hogy valósuljon meg az álma. Ő ezt szokta meg. Mikor pici volt, babakocsival futottam vele, egyszer egy terepversenyen is indultunk. Nagyon élvezte, főleg, hogy ő is kapott érmet.

Indultál az Ultra Balatonon is, mely nem a terveid szerint sikerült. Mi történt?

Érzékeny pont, nagyon nem úgy terveztem ezt a versenyt, ahogy alakult. Párban futottuk volna 110-110 km felosztásban. Nem izgultam, nagy mellénnyel indultam neki, mert rengeteget készültem rá, képesnek éreztem magam a teljesítésre. Este kilenc után váltottam le a társam, én hajnal négy óta ébren voltam, mert a párom egyéniben indult, szerettem volna elindítani a hét órás rajtnál, úgyhogy sokat nem pihentem aznap. Fenyvesen váltottunk, jól haladtam, de fáradt voltam, és jött a vihar. Eleinte úgy voltam vele mit nekem vihar, menni fog, aztán az esőkabátom is elázott, kaptam egy anorákot a kísérőmtől, cipőt nem cseréltem, pedig állt már benne a víz. Gondoltam, ha eláll az eső, lecserélem a szárazra. Aztán úgy 35 kilométer után megborultam fejben, úgy gondolom, leginkább a fáradtság lehetett az oka. Volt már hogy csukott szemmel futottam. Hiába a koffeintabletta kólával kombinálva, reszkettem a hidegtől és az álmosságtól, szúrt a combom, fájt a gerincem mellett az izom, nem tudtam ép ésszel gondolkozni. Nem vagyok egy hisztis ember, de a telefonomat a vízbe hajítottam, sírtam, a családomat emlegettem, hogy mire volt jó ennyi edzés, és valakinek el kell látnia a kislányomat, nem kaphatok tüdőgyulladást. Úgyse érünk be ilyen körülmények között szintidőn belül, a párom úgyse fog 16 óra futás után a viharban leváltani, a vihar végét kivárni pedig nincs lehetőségem, mert akkor is kicsúszunk a szintidőből, ráadásul még 70 km volt hátra. Így sajnos egy önző döntést hoztam, a párom megkérdezése nélkül feladtam, amire nincs magyarázat, belátom sportszerűtlen volt. Soha nem történt még velem ilyen. Itt is üzenem neki, hogy őszintén sajnálom, és megértem, hogy haragszik.

Mi az, amit ebből át tudsz menteni a sikeres jövő érdekében?

Rengeteg mindent, például azt, hogy hiába van jó kondiban az ember, hiába fut rengeteget, mindig lehet olyan helyzet, amire nem tudunk felkészülni, mégis meg kell oldanunk, ha nem akarjuk feladni. Nem gondolhatom, hogy legyőzhetetlen vagyok, hogy minden sikerülhet, mert készültem rá. Elég egy ilyen helyzet, amikor megborul az ember fejben és rossz döntéseket hoz. Kicsit úgy érzem, hogy nem volt meg bennem a futás és a táv irányába az alázat és tisztelet. Most kellett ez a pofon, hogy átértékeljem magamat is, és az ez évi terveimet. Öregedtem pár évet fejben, talán most nőttem fel az ultrafutáshoz. És ami még biztos: nem futok többet csapatban, vagy csak nagyon közeli barátokkal. És az aszfalt? Nem hiszem, hogy sok aszfaltversenyem lesz a jövőben, az erdő az én hazám.

A következő célkitűzésedről tudnál mesélni nekünk?

Az UB-s „baleset” előtt nagy vagány voltam és türelmetlen, de ez most helyrebillentett, úgy érzem. Úgy volt, hogy júniusban az Ultra Trail Hungary 112 km-es távján indulok, de az UB után nem akarok kudarcot, és valljuk be, egy ilyen nehézségű versenyen, mint az UTH, végképp bármi történhet. Jöhet vaddisznó, szarvascsorda, kiforduló boka, újabb éjszakai pánik, én pedig idáig csak nyúllal találkoztam terepen közelebbről, ami nem vaddisznó kategória. Szóval biztosra megyek, ezért átneveztem a Szentendre trailre, amit tavaly is futottam. Tudom, ott mit rontottam el tavaly, amiért annyi lett az időm amennyi, na és ugye ne felejtsük el, hogy a márciusi túrátok is pozitív élmény volt idén, aminek nagy része a trail útvonalán haladt. Nyilván egyéni csúcsot szeretnék futni, de örömfutás legyen, az kell most a lelkemnek. Ezután egy nagyobb versenyem lesz még idén októberben, ott tervezem megfutni a most csúnyán elengedett 100 kilométeremet szépen felépítve, úgyhogy nyáron sokat leszek terepe. A barátnőmmel tervezzük például lefutni a Balaton-felvidéki kék-túrát szakaszokban, illetve tervben van köztes távként egy instant futás, ez vagy a VérKör vagy a nagyobbik Szénás, esetleg a Bükkös-kör lesz. Az, hogy az októberi 100-as után mi lesz, meglátjuk, legyen az én titkom.

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image