Hazánk legvadregényesebb hegysége a Börzsöny, melynek központi része az ősvulkán korában keletkezett. Az égfelé magasló vulkáni ormok maradványai alatt húzódik meg a Csarna-völgy, ahol a láthatatlan nagymacskák, a hiúzok lefolyó populációja él. Meghódítjuk a Holló-kő és a Salgóvár gerincét, majd a katlannak nevezett, hosszú évek óta érintetlen völgyben térünk vissza a kisvasút végállomásához. 

Ezt az ajánlót korábban szervezett túra keretein belül is megrendeztük. Most kedvcsináló számodra, hiszen a Túrafüggő ösvényt mutat.

Változás! Egy időben indul mind a két túra.

2019. január 27. vasárnap, 09:00
Találkozó 08:45-kor. Tempófüggő

 

Kérjük, tömegközlekedéssel, vagy tele kocsival érkezz, hogy mindenki számára jusson parkolóhely, mely száma véges. Kisvasút opció.

Ételt, italt
Fényképezőgépet
Jó hangulatot
Meleg, téli öltözetet
Szükség esetén túrabotot
Zárt, téli túracipőt

Maximum 150 fő vehet részt a túrán, 75 a gyorsított, 75 a kényelmesebb tempójú távon.

1000 Ft., mely előre utalandó a jelentkezési lap kitöltését követően a Túrafüggő bankszámlájára (16200230-10024065, Magnet Bank). A részvételi díj a túraszervezést, a túravezetést és az esetleges engedélyek beszerzését tartalmazza, szolgáltatás a túrán nincs. Minden gyermek emléklapot kap.

A kisvasút díját később tudjuk meghatározni.

A Börzsöny északnyugati lankáinak sűrűjében húzódik meg a Magas-Börzsöny vulkáni kalderája, a Csóványos, a Magosfa, a Nagy-Hideg-hegy, a Vár-bükk, a Miklós-vár, a Salgóvár, a Kövirózsás, a Holló-kő, a Jancsi-hegy és a Godóvár égig érő csúcsa alatt Magyarország egyetlen vulkáni eredetű középhegységi katlana, a Csarna-völgy, vagy másik nevén a Fekete-völgy. Túránk kiindulópontja az eddig közlekedő kisvasút végállomása, ahol a zöld tansövény jelzés a piros négyzettel megkezdi emelkedését a hajdani vulkán egyik pereme felé. Nem is ajánlott túlöltözni, hiszen az első emelkedőnk egy kilométeren 120 méter szintemelkedést tartalmaz, így biztosan kellően be fogunk melegedni. Ráadásul ez a hullámvasutazás, a meredélyek és a lejtmenetek harmóniájával az első hat kilométert végig jellemzi is, ahol a szintemelkedés mind a 485 méterét le is küzdjük. Már az út elején érdemes hátra-hátra nézni, hiszen zseniális, ahogy a felfelé haladással más-más perspektívába kerülnek az első mondatban említett hegycsúcsok. A Világos-pallagnál áttérünk a piros sáv jelzése.

Az első pihenőnket a Jancsi-hegyen tartjuk, annak is a második, magasabb pontján, ahonnan szemkápráztató panoráma tárul elénk. Már 586 méter magasan járunk ekkor, s a felérkezéskor szaporább légzés emlékeztet majd minket arról, hogy 300 méterről indultunk. A kis fennsíkszerű csúcs az első bástyája a katlannak északnyugati irányban, melyből fakadóan szeles. Érdemes a pihenő alatt felöltözni, s majd az újabb emelkedők leküzdésénél nekivetkőzni. Utunk a piros sáv jelzésen folytatjuk az Ökör-orom nevű helyenként szűk, sziklákkal tarkított ösvényen.

A folyamatosan emelkedő úton haladva a különleges sziklaformációk és a letört szikladarabok jelzik, hogy elértük a nevéhez hű Kőtengert. A fölénk magasló bükkösök és tölgyesek, melyek a környéket döntően jellemzik, leveleiktől megszabadultak, így nem csupán az utat színesítik, hanem átlátást is biztosítanak vastag törzsük között, így az Ipoly medencéje és települései is jól kivehetőek, nem úgy, mint nyáron, amikor még napsütésben is igen csak sötét marad a sűrű növényzet miatt. Két mászás uralja ezt a szakaszt, melyekből az elsőn már átestünk, míg a másik a Holló-kő tényleg szavakba önthetetlen panorámájáért állít elénk némi kihívást. Nem is tudom, hogy van-e hazánkban ennél szebb. A vadregényes Börzsöny vulkánjának romjai tárulnak elénk azokkal a csodálatos, érintetlen hegycsúcsokkal, melyeknek a meghódítása fáradtságos. Láthatjuk a patakok által vájt útvonalakat a hegyoldalakban, vagy az alattunk elterülő Csarna-völgyet, mely maga az érintetlenség, a csend, a nyugalom jelképe. Második pihenőnk közben elgondolkodhatunk azon, miként nyerte vissza a természet ezt a területet. Emberi beavatkozás nyomát sem látjuk, pedig egykor alattunk, s szemben velünk számos kisvasútvonal üzemelt ipari céllal. Mára minden újra a Börzsönyé és ezt 685 méter magasról csodálhatjuk meg. És ez maradjon is így.

Miután kibámészkodtuk magunkat, folytatjuk utunkat az egyre magashegyibb viszonyok között. A szél kitartóan fúj még akkor is, amikor kicsit ereszkedünk, hogy a Kövirózsás 696 méteres ormát meghódítsuk. Magáról a csúcsról ugyan nincs kilátás, ám a későbbiekben bal kéz felé lesz lehetőség pásztázni a terepet de csak úgy, hogy nagyon figyelünk az útra is, hiszen helyenként szó szerint a szakadék szélén táncolunk. Csak óvatosan! A Kövirózsás és a Salgóvár nyergében (Vár-nyereg) csatlakozik be Perőcsényből a piros kereszt jelzés, melynek térképeken szereplő neve a Váci út. Itt kezdődik meg a túra utolsó emelkedője. A 715 méteres csekély romról kevés említést találtunk, de a leírások alapján úgy tűnik, hogy a Salgóvárat a tatarjárást követően a Hontpázmány nemzetség tagjai emelték. A pusztulását későbbi ura, Salgói Miklós hamispénz-verésének köszönhette, akit 1421-ben örökre száműztek és két várát, Salgót és Benét földig rombolták. Erről árulkodnak a romok, melyekről szép kilátás tárul elénk.

Nagyon óvatosan ereszkedünk le a Salgóvár sziklamaradványain. Egyrészt szűkös, másrészt ingoványos alattunk a talaj, így nem kockáztatjuk meg az esetleges baleseteket. Ugyan a Vár-bükk 743 méter magas csúcsa előttünk úgy tűnik, kikerülhetetlen, izgulni nem kell, mellette vezet a piros kereszt jelzés, melyet egészen a Börzsönyi Kéktúra útvonaláig követünk. Az ereszkedéssel enyhül a szél, érezhetővé válik, hogy lassan a hiúz, nyugodt, csendes vidékére érkezünk. Mint ahogy az is jelzi, hogy egyre több az erre utaló lábnyom is a Bánya-tetőn. A piros kereszt jelzést a Pintér-bércen váltjuk a kék sávra, amikor még mindig 576 méter magasan járunk arra, ahol a börzsönyi hiúz is gyakorta megfordul. A fantomként élő állatról régóta beszélnek, de azt ritkán, csak és kizárólag kameracsapdával tudták lencsevégre kapni. A hegység adta lehetőségekhez maximálisan alkalmazkodó nagymacska a rejtőzködés nagymestere, kiválóan mászik fára és zömében kisebb rágcsálókkal és patás vadfajokkal táplálkozik.

Rövidesen rátérünk a kék sáv jelzésre, mely a Börzsönyi Kéktúra útvonalát jelöli Diósjenő és Szob között. Ezen ereszkedünk le a német úton, mely a Pintér-patak, a Kuruc-patak és a Szoros-patak szomszédságában lejt és kanyarog. Esőzésben és olvadáskor nagyon hangosak a vízfolyások. A Hamuház közelében lévő vadetetőnél tűnik fel első ízben a hajdani kisvasút nyoma. 1913-ban kezdték a ma is meglévő csarnavölgyi vonal építését. Ez a szakasz külön nevet kapott, a Csarnavölgyi Vasút a Kemence-Wirterház-Hamuház-Halyagos 9,4 km-es vonalon futott. 1993 tavaszán a már évek óta gondozatlan pálya állapota leromlott, félő volt teljes pusztulása. 1995 áprilisában a hirtelen lezúdult eső felduzzasztotta a Csarna-patak vizét, a lezúduló áradat több hidat elsodort, támfalakat döntött le, számos ponton veszedelmes alámosódásokat okozott a töltéseken. A Hamuház feletti vonalrész valamennyi hídja megsemmisült, az ellenfalak leomlottak. A vonalon több alámosódás jelentkezett, a végállomás fele elsodródott, a töltés több ponton jelentősen megsérült.

A Hamuház állomást 10-20 cm vastag köves-földes hordalék temette be. A Hamuház-Kemence közötti vashidak közül egyet szintén elsodort az ár, az ellenfalak alatt alámosódások keletkeztek. Mivel ezen a szakaszon a hidak erősebb építésűek, jobban ellenálltak az árnak. A töltés két helyen, a kemencei strand és a drinói vonal elágazóállomása előtt mosódott alá, e két hely közül az utóbbi veszélyesebb. Ugyanebben az évben a vasút jelenlegi kezelője az Ipoly Erdő Rt. a vasutat leselejtezte, ez a biztosító feltétele volt az árvízkárok fizetésekor. A csapások ezzel nem értek véget. A fent említett árvizet 1999 nyarán újabb, még veszedelmesebb áradás követte. Úgy tűnt, ez végleg pontot tesz a kisvasút történetére. A hidak közül kettő maradt állva, de azok is használhatatlanná váltak. A pálya helyenként több méteres mélység fölött lóg a levegőben, másutt egy-két méter vastag törmelék fedi. A Kemence környéki, 600 mm-es, egykor több mint félszáz kilométernyi hálózatból ma már csak a csarnavölgyi vonal nem egészen nyolc kilométere fekszik a helyén. De megvan, és őrzi az egykori börzsönyi erdei pályák hangulatát.

Tombold ki, te özönvíz, tombold ki magadat, mutasd mélységes medred, s dobáld a fellegekre bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre örök tanúságul: habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr! – jut eszünkbe Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című költeménye, ahogy járjuk a völgyet. A Börzsöny nem viccel és elveszi azt, ami az övé. Itt minden az elmúlásra emlékeztet, vele párhuzamosan pedig az újjászületésre. Elmúlik az a dicsőséges ipari korszak, amikor a Csarna-völgyben még szerelvények hordták a fát, a sziklákat és vele egyetemben az itt dolgozókat, ami azt jelenti, hogy szépen lassan, de újjászületik ez a sebzett, újfent érintetlen vidék. A kék sáv jelzés számtalan alkalommal keresztezi a helyenként bővizű patakot, így fel kell készülnünk arra, hogy néhol beázik lábbelink. A leomlott hidakon átkelni balesetveszélyes, így azt senkinek sem ajánljuk. Míg merengünk, csodálkozunk a környék szépségein, hamarosan kiérünk a vadregényes völgyből és befejezzük egyik legszebb hazai túránkat.

Ez a vezetett túra 11,544 kilométer hosszú és 485 méter szintemelkedést tartalmaz. 

Jelentkezési díjat vissza nem utalunk, de egy másik túrára átvezetjük, beszámítjuk, így nem veszik el a vezetett túrákon, ha ezt legkésőbb 2019.01.04 23:59-ig e-mailben jelzed a hello@turafuggo.hu címen. A túra indulási időpontja előtt 24 óráig a nevezésed másra átruházható, ha ezt e-mailben jelzed a hello@turafuggo.hu címen.

• A leírásban felhasználtuk a Kemencei Erdei Múzeumvasút weboldalán található történeti leírást. További érdekességekért érdemes ide ellátogatnotok.