A közepes hosszúságú túrán bejárjuk a Holdvilág-árkot, megmásszuk a Bölcső-hegyet, kortyolunk a Lajos-forrásból és hullámvasutazunk egyet a Csikóvárakon. Amennyiben többet bírsz hat kilométernél, de télen nem mennél 15-öt, ez a Te távod!

Túránk kiindulópontja a Pomáz-Kiskovácsi puszta szomszédságában található Csikóváraljai turistaház parkolója. Autóval a Pomázt követő csobánkai jobb-bal kanyarkombinációt követően a buszmegállónál jobbra kanyarodva tudjuk megközelíteni, végig műúton haladva. A parkoló kapacitása véges, ezért érdemes a tömegközlekedést választani Pomázról. Utunkat a zöld körséta jelzésen a műút kanyarulatán haladva kezdjük Kiskovácsi irányába. Rövid barangolást követően jobbra az erdőbe vágunk, ahol kisebb emelkedők és kanyarulatok áradatában hátulról érintjük a Gálfi Béla Nonprofit Kft., azaz Magyarország második legnagyobb pszichiátriai intézményének kerítéseit. Ha már a legendák túráját hirdetjük meg, érdekesnek tűnhet megemlíteni, hogy a pomázi mende-mondák szerint az elmegyógyintézet, az alkoholelvonó, a szociális otthon és ambulancia betegei pizsamában lejárnak Pomázra kéregetni és/vagy alkoholért. Az Origo beszámolója szerint egyszer egy beteg az óvoda körül sétálgatott fürdőköpenyben, majd visszatérte után nyakon szúrta az intézetben egyik betegtársát. De akadtak még érdekességek: „Egy esős éjjelen majdnem frontális ütközést okozott egy ápolt, aki a tócsákat kerülgetve botladozott a város felé, pár éve pedig egy teljesen meztelen férfit kergetett a rendőrség és a polgárőrség a pilisi erdőkben„.

Az erdőben barangolva hamar elérjük a vadregényes szurdok bejáratát. A Holdvilág-árok számos legenda színhelye, többek között Attila városának és Árpád fejedelem temetkezési helyének is. Az út helyenként köveken, falépcsőkön és hidakon kanyarog, ráadásul a szurdok végén egy fémlétrán tudjuk azt elhagyni, hogy utunkat folytathassuk. Még a szurdokban az út mentén a Domini-forrás kiépített foglalata nyújt frissítési lehetőséget. Barlangokkal is találkozunk az impozáns sziklák oldalaiban. Ilyen az Y-ágú-barlang, a Vízesés alatti-barlang, a Remete-barlang és a Weislich-barlang. Közülük három is mesterséges.

Az 1999. évi özönvízszerű esőzések hatására a Holdvilág-árok és környezete jelentősen átalakult. Az árvíz hidakat és turistautakat sodort el, melyek romjain körültekintően kell haladnunk, ráadásul a patak is új mederben folyik, melyet számtalanszor keresztezünk. A ledőlt erdőállomány helyén a partoldal meredek rézsűi folyamatosan pusztulnak. Az erózió következtében kisebb-nagyobb kövek, sziklák indulhatnak és indulnak is meg a magasból az árok mélye felé. Az útszakaszon éppen ezért a fokozottnál is magasabb figyelem szükséges.

A szurdokba lépve érezhető valami különleges. A hely szelleme, az árok legendái áthatják az arra járó gondolatait. Valóban itt temették el Árpád fejedelmet? „Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak” – áll Anonymus Gesta Hungarorumában. Ezen állítás alapján feltételezik azt, hogy Árpád temetkezési helye a Holdvilág-árokban található. Ezen forrás nyomán vágta bele magát a múlt században Sashegyi Sándor régészkutató, aki szerint a Holdvilág-árok fejedelmi temetkezési hely volt, és itt kell keresni Árpád fejedelem sírját. Azonban ezen állítást sem ő, sőt később Michnai Attila sem igazolta. A Weislich-barlang sziklába vájt lejárata lépcsős, s végében egy sírhelyhez hasonlító terem van, ami tovább növeli a legenda valóságalapját. Néhányan úgy gondolják, hogy nem csupán Árpádhoz, hanem Attilához is köthető a meseszép szurdok, akinek ókori városa, Szikambria is itt állt. Vajon mi lehet az igazság?

Sétánk során ámulunk és bámulunk a körénk tornyosuló sziklafalak és az ég felé magasló fák láttán, miközben gondosan ügyelünk arra, hogy egyszer se csobbanjon lábunk a Domini-forrás alattunk kanyargó patakjában, vagy ne essünk el a leomlott szikladarabokban, elhordott súlyos faágakban. A szurdok végén található barlangok közül az Y-ágút tudjuk biztonságosan belülről megcsodálni, amit meg is teszünk. A mesterséges járat két ága végén gyertyamaradványokat találunk. A mende-mondák úgy tartják, táltos szertatásokat szoktak benne végezni. Elhagyni kétféleképpen tudjuk az árkot. A bátrabbak a létrán tudnak kimászni, míg a kevésbé kockázatvállalók némi visszasétával lépcsőn jutnak el a Weislich-barlanghoz, ahol kutatás folyik a korábban említett két legenda igazolására.

Már nem élvezhetjük sokáig a környék varázsát, hiszen rövidesen véget ér a Holdvilág-árok és megkezdjük az emelkedést a Pörgelóci-hegy oldalában. A kanyargó, több ízben széles turistaút keresztezi a Lom-hegy felé vezető utat, mely az egykori légvédelmi bázisra vezet. A Lom-hegy tetején működött, 1981-től 1996-ig a MH 11. DUNA Légvédelmi Rakéta Dandár egykori MN6360 11/9. Pilisszentlászló-Dél (Lom-hegy) elnevezésű, „Vésnök” hívójelű komplexuma. A légvédelmi objektumban több rakétakilövő állást helyeztek el, a föld alatti rejtett építményekben felderítő lokátorok és különböző egyéb technikák kaptak helyet. A bázis fegyverzete SZ–125 Nyeva–M rövid hatótávolságú rakétákból állt. Mára lepusztult. A Csikóvárak elágazásához érve, ahol ma még fogunk járni balra kanyarodunk.

Tartjuk a piros kereszt jelzést egészen addig, míg le nem ágazik róla a zöld háromszög. Ösvényünk helyenként szűkös, szúrós bokrokkal tarkított, ezért opció lehet a a korábban említett bázisra vezető útra térni. Az 588 méter magas Bölcső-hegyre, hol korábban kilátó állt, még bő ötven méter szintemelkedést kell leküzdenünk. A Bölcső-hegy térségében és a környéken zajlott 1947-ben az egyik legtöbb emberéletet követelő magyarországi bűncselekmény, a szentendrei tömeggyilkosság.  Nem messze innen történt hajdanán, hogy egy magyarul nem beszélő félmeztelen fiatalember szóba elegyedett ott túrázókkal, akik közül kettőt minden előzmény nélkül lelőtt, majd elmenekült. Bükkipusztán vélhetően ugyanezen személy kegyetlenül végzett öt fiatallal is.

A hegyről meredek út vezet lefelé a Lajos-forráshoz, mely egyes hagyományok szerint már évszázadok óta Nagy Lajos király nevét őrzi, aki szeretett vadászni ezen a környéken. A környéken a 18. század elejétől megtelepült szerbek Dobrá voda néven tartották számon a forrást, e név magyar megfelelője, a Jóvíz-dűlő lett később a környék egyik hivatalos elnevezése is. A ma is látható forrásmedencét 1908-ban építette a Magyar Turista Egyesület „Péntekiek” asztaltársasága, Gabrinyi Sámuel építész bevonásával, a forrást pedig a vidéket akkoriban tulajdonló báró Podmaniczky Lajos után nevezték el. A forrás mellett turistaház épült, előtte tágas buszfordulót is kialakítottak, hogy a környék menetrend szerinti, illetve turistabuszokkal is megközelíthető legyen. Kár, hogy már a turistaház nem üzemel, sőt, az enyészet zilálja és busz sem jár ide. A forrásból kifolyó víz a Jóvízű-patakot táplálja, de foglalása úgy van kialakítva, hogy az arra járók is tudnak vételezni belőle kisebb űrtartalmú edényzetbe. A közelben található figyelmeztető kiírás szerint a víz saját felelősségre iható.

Enyhe emelkedővel térünk vissza a korábban már érintett elágazáshoz, ahol a Csikóvárak irányába fordulunk. Előbb a nagyot, mely 556 méter magas, majd a 485 méterre magasló kicsit érintjük. A Csikóvárak területén több olyan, kisebb-nagyobb lefolyástalan terület található, ahol sajátságos hegyvidéki vizes élőhelyek, itteni elnevezésükkel tólakok alakultak ki. A Nagy-Csikóvár csúcsától déli irányban két ilyen jelentősebb kiterjedésű változó vízjárású vizes élőhely terül el, ezek közül a nagyobbik – a kettő közül délkeletebbre fekvő – több térképen a Csikóvári-tó nevet viseli, míg a másikat a turistatérképek általában névtelennek jelölik. Tovább ereszkedve a Gyopár-forrásnál váltunk a zöld négyzet jelzésre, melyen visszaérünk a Csikóváraljai turistaház parkolójába.

Ez a vezetett túra 10,639 kilométer hosszú és 521 méter szintemelkedést tartalmaz. A Túrafüggő Éremszerző Mozgalomban elszámolható.