Már pénteken útra keltem Pásztóra, hogy a szombat hajnali utazást megúszva frissen indulhassak a Mátra teljesítménytúrák 60 kilométeres távján. Szállásul a Tittel Pál kollégiumot választottam, ugyanis a túra rajtközpontjának ez adott helyet. A kicsit leharcolt, de tiszta épület szobáiban kettő, három és négy fő elszállásolására van lehetőség. A nagy hőségben napközben felmelegedő szoba este az ablakok kitárásával hamar lehűlt, így kifejezetten kellemes hőmérséklet uralkodott az éjszaka. Turistaszállásnak tökéletes hely, s az ott dolgozók roppant figyelmesek, udvariasak és szívesen elegyednek szóba a vendégekkel.

A tó fölött magaslik a Muzsla

A tó fölött magaslik a Muzsla

A kipakolást követően vacsorázni indultam az Ózon étterembe, melyet ajánlás útján kerestem fel. A kedvező árak mellé megfelelő mennyiségű ételt szolgálnak fel. Az általam választott tüzes tócsni félelmetesen ízletes volt. A natúr sertésszeletet csípős magyaros lecsóval tálalják tócsnilángos közé hajtva. Még most is összefut a nyál a számban. A másnapi reggelire is gondolva még egy Songoku pizzára is beruháztam.

A helyi EB-teraszon töltöttem az este fennmaradó aktív részét, ahol a Wales-Belgium mérkőzést csodáltam meg, melyen meglepetésre az esélytelenebb hercegség nyert 3-1-re. Némiképp bánkódtam, jó lett volna, ha a magyar labdarúgó-válogatott a későbbi döntőssel, esetleg győztessel megvívott párharcban marad alul. Lefekvés előtt még fogyasztottam a pizzából, melynek jelentős részét az asztalon hagytam.

Öt órakor már faltam a nem túl vonzó pizza maradványát, de nem esett jól, így maradt belőle bőven. Másnak is adtam később, hogy fogyjon el, mert gyűlölök pazarló módon ételt kidobni. Kipakoltam az autóba, hűtőbe rakattam a pizza maradványát (nem fogyott ám el), majd beálltam nevezni. Ez a procedúra gyorsan lezajlott, így elégedetten baktattam ki az épület elé.

Pontban hatkor a tömegrajtot követően útra keltem. Kocogással kezdtem meg a távot, bár tudtam, hogy nem a Muzsláig kell minél jobb időt menni. Még Pásztó utcáin haladtam, amikor elkezdett pokolian fájni a hasam. Sajnos hamarosan hányingerem is lett, így inkább sétára váltottam. Nem tudtam hova tenni a dolgot, úgy véltem, rendbe fogok jönni, ha iszom egy picit. Nem így lett, ez csak olaj volt a tűzre. Nagyon lelassultam, szédelegtem, szinte mindenki meg is előzött. A Muzsla-nyeregben rázott a hideg, hiába ittam, nem lettem jobban, így az egyenes helyett balra fordultam. Megfutamodtam.

Megpróbálkoztam némi kocogással, de a Nyikom-nyeregnél már annyira rosszul voltam, hogy csak a 15 kilométeres távot tartottam elérhetőnek. Felmásztam a kilátóba, majd óvatosan lesétáltam Pásztóra. Sajnos az is így járt, aki evett a pizzámból, így feltehetőleg az megromlott este. Szomorú, hogy képes vagyok még mindig elkövetni valamilyen oltári nagy hülyeséget, amivel kiszúrok magammal. Ebben még az is rossz, szörnyen bánt, hogy más túráját is elcsesztem. A Mátra 60-ból Mátra 15 lett, gyenge, 4 óra 4 perces idővel.

Ezt olvastad már?