Jó hangulatban telt el a hőségriadóban rendezett Turul teljesítménytúrák 50 kilométeres távja, mely az NB II-s túrabajnokság negyedik állomása volt.
Mókás tábla a gyermelyi Szőlő-hegyen.
Reggel hat óra húsz perckor léptem ki az ajtón Káposztásmegyeren, hogy több mint két óra utazást követően el tudjak rajtolni Nagykovácsiban. Józsival a Széll Kálmán téren találkoztunk 7:30-kor, ahonnan 8:30 magasságában értünk a nagykovácsi református plébániára. Tíz percet szütyörögtünk még az indulás előtt, majd a nagy melegre való tekintettel szatírnak álcázva magunkat félmeztelenül berregtünk ki a kapun. Villámléptű Bartha Laci ekkor érkezett meg és nevezett be, nyilván ő a leghosszabb távra. Hátrányát pedig már az első emelkedőn ledolgozta.
A túra eleje ismerős volt többek között a PMTT túrákról. A sárga sáv szépen lassan emelkedik a Kutya-hegyi elágazásig, ahonnan mi most Perbál irányába robogtunk tovább. Mivel a táska kikezdte a hátamat, visszavettem a pólómat. Nos, a Salomon futótáskám egyetlen negatívuma ez, amúgy minden mással meg vagyok vele kapcsolatban elégedve. Perbálig kilences átlagot hoztunk.
A településen figyelni kellett a jobb kanyarra, amit talán két éve majdnem be is néztem. A sárga sáv végre nem érinti a telepet, ahol két agresszív kiskutya már megpróbált megkóstolni. Most nagyon megszívták volna, hiszen a létszámot mi is feltöltöttük, így kiütéses győzelmet predesztináltam a javunkra. Anyácsapusztáig már nem toltuk annyira, összességében nyolcas átlaggal értünk a pontra, ahol nagyon finom halat is ettünk.
Leelőztük a női mezőny egyik bajnoki címre törő ezúttal száguldó versenyzőjét, Herperger Anitát, aki egyébként magabiztosan szerzett maximum pontot szombaton is, majd a tó érintését követően meghódítottuk a Kakukk-hegyet. Bekocogtunk Szomorra, ahol a sörözőben némi folyadékot pótoltunk és sziesztáztunk.
Gyermelyre az országúton jutottunk át, majd némi cikázást követően már a Szőlő-hegyen jártunk. Itt egy nagyon mókás táblát is szemügyre vehettünk, miszerint vigyázni kell a részeg borászra, vagy borszerelmesekre, ha autóval közlekedünk erre. Gyarmatpusztán kedves kiszolgálás mellett házi csokit kaptunk.
Az ezt követő szakasz a tarjáni halastó érintésével egészen a sváb településig árnyékmentes útvonalon haladt. A tűző napon ezért a gyors sétát választottuk. A község római katolikus templománál pecsételtünk, majd a közelében található gladiátorképzőben frissítettünk. Tarján gyönyörű. Rendezett, tiszta település, üde színfoltja a régiónak.
Innen már nem volt sok hátra. Koldusszállás érintésével rátértünk az Iszkiri útvonalára, majd a piros kereszten és a piros sávon haladva a Turulnál találtuk magunkat. Laza kocogással és sétával váltakozva az autópálya fölött átkelve értük el a Nomád kempinget, szombati turnénk célját. Nagyon finom gulyást ettünk, zuhanyoztunk, söröztünk és kiadósat beszélgettünk, majd Tatabányán sétálva és a Vértes Centerben is lófrálva elszórakoztuk az időt, hogy csak a 19:41-es vonattal induljunk vissza Budapestre.
Utólag rajzolt track az itiner alapján, ugyanis a készülékem lemerült háromnegyed távnál.