Zöld 45 ( Fekete István emléktúra)

A szokásos tél végi zöld teljesítménytúra hozta a formáját. Volt hó, sár, jég, és minden egyéb, amit a korábbi években már tapasztaltunk. Sosem változik, mégis mindig jó indulni rajta. 

Verőfényesnek nem nevezhető reggeli órában találkoztunk Pálházi Tomival és Viktorral a Márton Áron téren. Gyors bevásárlást követően a büfében (érkezzünk mindig felkészülve a túrára) 7:55-kor el is indultunk az Ördög-orom felé. Kis emelkedő után kellemes kaptató következett, majd még kaptató – tavaly nem volt ez ilyen magas -,  és láss csodát, elértük a kilátót. A pecsét begyűjtése után haladtunk tovább a zöld jelzésen.  A Farkas-völgyig kényelmesen, majd egy trükkös ereszkedés jött. Remek meredek és jeges útkanyarulat, keskeny híd, öröm és boldogság kísért.

Tomi és én a rendes utat választottuk, Viktor, mivel cipőjének megszűnt a tapadása alternatív útvonalat választott. Innen a zöldön tovább elértük az Úti Madonna kápolnát, keressük a pontot, sehol semmi. Az itiner olvasása után rájöttünk (jó néha olvasni és nem emlékezetből menni) , hogy a gyermekvasút végállomása a következő ellenőrzőpont. Fel a Széchenyi-hegyre egy kis bozótoson átvágva. Betonút, és már fel is tűnik a pont. Közben beért minket Nacsa Imi is. Gyors üdvözlés és ment mindenki a saját tempójában.

A Normafa síház alatt kiváló tükörjég fogadott, Viktor azt mondta, ennyi elég, nem töri össze magát, Tomi előre ment, én pedig felvettem a tavalyi Túrafüggő érmemet. Amíg az idei túrabajnokság csapatleosztását és minden egyéb hasznos dolgot átbeszéltünk, addig beért Szalay Anita is. A jeges szakaszon átverekedve jött a következő poén: a Disznófő felé vezető utat még nem igazán (egyáltalán nem) takarították ki. Rögtönzött tájékozódási bokorugró verseny után kiértünk az aszfaltra, majd a Tündér-sziklához.

Pecsét és Viktor itinerének leadása után át a libegő alatt, majd lekocogás a Fekete István emlékházig, majd tovább az Apáthy-szikla felé.

A zöldön és az itiner szerint szintben menő úton elértük az Árpád-kilátót. Csoki, cigi, ivás, majd tovább. Virágos-nyereg, boróka büfé a következő pont. Illetve inkább a Füli büfi. A k+ mellett elhaladva lenéztem egy kicsit, hogy a szemét, amit a héten eltakarítottam, hogy áll. Láss csodát, a Borókások kukájába -az ő engedélyükkel – beletett szemét ismét ott díszeleg.

Fülinél remek “kotyogósból” főzött kávé után indultunk Solymárra. Kocsma galéria, Anita pohár, nekem korsó sör. Éljen a piknikezős túrázás :)

A frissítés után nekivágtunk a Zsíros-hegyre vezető kaptatónak, a Muflon itató mellett elhaladva felvetettem a többieknek, hogy menjünk be, hátha adnak pecsétet, vagy sört, de leszavaztak…

Lefelé kicsit belekocogtunk, a motivációt az elég kellemetlen szél adta, illetve a plébánia és a zsíroskenyér közelsége :)

Ismét remek frissítés – sok lesz a jóból – után indultunk is tovább. Itt jegyzem meg ismét, hogy néha nem árt olvasni az itinert és nem emlékezetből menni, tekintve, hogy tavaly névnapot ünnepeltünk a túra közben és mire a faluból kiértünk már igencsak jó hangulatunk volt. A fentebbi állításomat igazolva sikerült úgy elmennünk a z3 helyett a z pluszra, hogy öröm volt nézni. Tomi gps-én belőttük a helyes irányt, majd Anitát is meggyőztük, hogy nem kispistázunk, mert +4 kilit raktunk az útba, ne visszafele, hanem velünk jöjjön. A Csergezán-kilátóhoz a pontzárás előtt negyed órával értünk. Íze alapján sport szelet, pecsét, pontőr vigasztalása, hogy annyira nem is rossz a napja, majd elindultunk lefelé a zöld z+p3 jelzésen. Itt kezdtem el poénkodni, hogy majd ha írom a beszámolót milyen változatos lesz, a “zöldről áttértünk a zöldre” fordulatokkal…

A katonasírokat még világosban és egy hatalmas eszmei vitával értük el – miért is öregszik el Európa társadalma?

Egy jó két kilis ereszkedés után keresztezve a műutat kis erdei ösvény zöld plusz jelzéssel. Ezen elkanyarogtunk a Mamut fenyőkig. Ott begyűjtöttük az utolsó előtti pecsétet. Közben remekül ránk sötétedett. Dacból – meg a közvilágítás közelségéből – fejlámpa nélkül haladtunk tovább.

Beérve a Két Jóska sörözőbe átvehettük az oklevelet, illetve a kitűzőt majd postázzák – lehet mégse kellett volna piknikezősre fogni? :)

Összességében volt minden: kicsi hó, tükörjég, sár, agyagos sár, csúszós sár, de marad a túra továbbra is a kedvenceim között. Még egyszer köszönet a rendezésért!

Ezt olvastad már?