Egy kiváló, több mint húsz esztendős túrát teljesítettem a Pilisben. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
A Rezső-kilátó panorámája. Fotó: Tolnai Balázs
De összekapartam magam és némi frissítés után (magnézium, kalcium, pizza, folyadék) elindultam Pilisszentkereszt irányába a Budai-hegységből. A közel egy órás utazást követően nehezen találtam parkolóhelyet, de mintegy 200 méterre a Felső kocsmától sikerült leraknom az autót.
Pilisi trapp, rajt. Fotó: Tolnai Balázs
Beneveztem, egy kicsit még megmozgattam magamat, s végül tíz órakor útra keltem. Roppant nehezen lendültem bele. Nehezemre esett a kocogás, ami az izomfájdalmaimnak volt köszönhető. A heti két mérkőzés, a minimum két edzés és a túrák okozta terhelés most tetőzött a fáradtság tekintetében. A sárga kereszten már isoitalt ittam, bízva abban, hogy valamit segíteni fog. Végig az járt az agyamban, hogy ez egy hét múlva kevés lesz, ezért összekapartam a gondolataimat és már ismét kocogva a pilisszentkereszti Szent-kútnál találtam magam.
A pilisszentkereszti Szent-kút. Fotó: Tolnai Balázs
A pecsételést követően meredek emelkedő várt rám. Fel voltam rá készülve, így teljes erőbedobással gyalogoltam Dobogókő irányába. A sárga sáv becsatlakozásánál értem utol Szötskééket, a 40-es táv söprűit, akikkel egészen Dobogókőig kicsit lassabban haladva eldumáltuk az időt.
Dobogókői kilátások. Fotó: Tolnai Balázs
Dobogókőtől újfent kocogásra váltottam. Meglehetősen jól ment, de az enyhén lejtő útvonalon ez alapelvárás volt. Több alkalommal megálltam fotózni és videózni ebben a kifejezetten szép időben. Az Ilona-pihenőnél egy idősebbekből álló csoportba futottam, akik roppant kedvesen fogadtak és az igazolás begyűjtése alatt szóval tartottak.
Kirándulók az Ilona-pihenőnél. Fotó: Tolnai Balázs
Pillanatok alatt elérkezett a Szakó-nyereg, majd a Hoffmann-vadászház. A patakátkelést követően az Égett-hársig emelkedő és sűrű növényzet lassított, végül a piros sávon a pálos kolostorrom mellett megérkeztem a Pilis egyik legszebben fekvő településéhez, az Esztergomhoz tartozó Pilisszentlélekhez. A köré magasodó hegyek közé zárt falu egyszerűen csodálatos.
A pilisszentléleki pálos kolostorrom. Fotó: Tolnai Balázs
Az italboltban frissítettem, majd a zöld kereszten megkezdtem a Postás út jelentette brutális, fárasztó, kínzó, gyilkos és még sorolhatnám, hogy milyen nehéz emelkedőt a Fekete-hegyig. Erős tempóban haladtam, így egyre jobban beálltak a lábaim. Görcs közeli állapotban voltak a vádliaim. Bő egy éve nem volt ilyenben részem, így már itt volt az ideje. Megkönnyebbültem, amikor feltűnt a Sasfészek-kulcsosház.
A Sasfészek-kulcsosház. Fotó: Tolnai Balázs
A Pilis-nyeregig lényegi emelkedő nincs, így a murvás, köves úton arra figyelve, hogy ne törjem ki a bokámat tudtam szaladgálni. Leküzdöttem az utolsó emelkedőt, majd a Hunfalvy és a Római úton a Két-bükkfa-nyergen át visszarohantam Pilisszentkeresztre. A végén a zöld sáv helyett egy utcával arrébb jutottam be a faluba, így több betont taposva értem el a célt. Jár is a feketepont érte…
Mária-pad, az utolsó ellenőrzőpont. Fotó: Tolnai Balázs
Összességében ez a túra nagyon tetszett. Ráadásul a túranap két túrája maximálisan szolgálta a felkészülést a Börzsöny 50-re. Eléggé el is fáradtam, így a jövő héten a pihenésé lesz a főszerep. Persze vasárnap még egy focimeccset azért lenyomok…
A túra adatai
Táv: 25 km
Szint: 850 m
Értékelés
Itiner: 8
Útvonalválasztás: 9
Jelzések/szalagozás: 9
Versenyközpont: 8
Szolgáltatások: 9
Díjazás: 9
Pontőrök: 10
Ár/érték arány: 8
Összesen: 70
A túra videója (Contour GPS, 720p action HD)
A túra fotói (Panasonic DMC-LS2)
Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérjük, lájkolj minket a Facebookon!