Iszkiri 45

Elrajtolt az NB II-es túrabajnokság, ahol valamennyi nevezett Túrafüggő megszerezte a maximális pontszámot.

A tatai Öreg-tó. Fotó: Szemán Zoltán
A tatai Öreg-tó. Fotó: Szemán Zoltán

Nagyon vártam már ezt a napot, ugyanis néhány hónap szünet után végre élesben is kipróbálhattam magamat. A szárligeti rajtba autóval mentünk le hárman. Erdei Laci egy órával megelőzött minket, ugyanis ő sietett haza az Alföldre. Don pedig betegség miatt kihagyta a futamot.

Utólag olvastam néhány beszámolót, miszerint nagy volt a tömeg a vasútállomáson. Nos, mi ezt nem tapasztaltuk. Persze kellett várakozni, de melyik túrán nincs ilyen? Alig tíz percet kellett mindössze kibírjunk.

Kőrössy Tomi gyors gyaloglást, míg Görög Józsi és én kocogást terveztünk. Nagyon kellemes ez a terep, gyakorlatilag emelkedő mentes. Kifelé a kéken, az első kilométeren vagy egy kis bemelegítő etap, ha ezt leküzdjük, gyakorlatilag Koldusszállásig nem találkozunk emelkedővel. Jó, a kulcsosház környékén még rémlik valami kis bukkanó.

Nagyegyháza mellett eléggé megutálhattak minket a juhászok. Egy birkacsordába botlottunk, ami mellett próbáltunk elosonni, ám a csorda fele megrémült és leszakította a hátulját. El is illantunk, nehogy nagy verésnek legyünk kis gazdái.

A dombokról szép kilátás terül elénk a mezőkre. A kellemes tavaszi időben kifejezetten élvezetes volt a délelőtt. Elkélt az enyhe szél is, különben pólóban forrtam volna fel. Ezen a túrán éreztem először, hogy a mintegy 1,5 liter folyadékommal komolyan gazdálkodnom kell. Egy pontot leszámítva, ami 14 kilométernél volt, gyakorlatilag nem leltünk vizet Bajig. És ez bajos.

Alaposan eldumáltuk az időt Józsival. Még filmeztem is, hogy megpróbáljam megörökíteni a tavasz ezen csodás pillanatait. Minden stimmelt. A közel kilences átlagunk mellett nem is fáradtam. Ehhez kellett a komoly diéta, amit 2014-ben kezdtem. Jelenleg hét kiló mínusznál járok, ráadásul az edzettségi állapotom is javult.

A sárga sávon végre bejártam a Kinizsi Százas befejező szakaszát, így májusban remélem, végre teljesítem életem első 100 km-s túráját. Itt most elég laza volt, májusban nem lesz az.

A futást Tatára érve adtuk fel. Itt inkább visszavettünk a rossz cipőválasztásunk miatt. A tatai körbe még beletekertünk, majd a végén egy laza sprinttel érkeztünk a célba. Meg kell jegyezzem, hogy a tó köré nagy húzás volt elvinni a túrát, legalábbis ezen a távon.

A célban majdnem három órát dumáltunk, segítettünk néhányak csomagszállításában is, majd elégedetten hazaindultunk. Szuperszombat!

A túra videója

Értékelés

Itiner: 9

Útvonalválasztás: 8

Versenyközpont: 8

Jelzések/szalagozás: 9

Szolgáltatások: 8

Pontőrök: 10

Díjazás: 8

Ár/érték arány: 8

Összesen: 68

Ezt olvastad már?