A Kopasz, a Kutya és a Szénás

Egyre nő aktív csapatunk, hiszen ma hárman indultunk el az első PMTT a Budai-hegységben túrán. Anita, Kortom és én nagyon kedveljük Nagykovácsit és környékét, így egy laza, fényképezős túrát terveztünk.

Túrázók a Tarnai-pihenőnél. Fotó: Vyviora Anita

Új, lenyűgözően szép formájú kilátó áll a Budai-hegység legmagasabb pontján, az 559 méteres Nagy-Kopaszon. A Páty, Nagykovácsi és Telki hármas határán emelkedő kilátó felső szintje 18 méter magas. A pont 100 lépcsőfokon elérhető magasságából egyedülálló körpanoráma tárul a látogatók szeme elé. Tiszta időben a főváros 100 kilométeres környezetét belátni, a Mátrától a Pilisen és Zsámbéki-medencén át a Velencei-hegységig. Az esztergomi bazilika akár felhős időben is szabad szemmel látható. A jól azonosítható látnivalók irányát a kilátószinten ábrák és feliratok jelzik.” – áll a Pilisi Parkerdő Zrt. weboldalán.

Nyolc óra után érkeztünk meg a római katolikus plébániához, ahol a villámgyors nevezés után vágtunk bele a 23 km-es távba. A CBA után, majd átkelve a hídon a múlt héten már érintett piros sáv jelzésen kezdtünk bele a szintezésbe. Az erdőbe érve a fagy miatt nagyon jeges úton csúszkáltunk a Nagy-Kopasz irányába. Anita felelevenítette a tavaly nyári Cartographia – Budai Kilátók túráját, majd megjegyezte, hogy eddig csak melegebb időben járt ezen az útvonalon. Hiába, mindig új élményekkel gazdagodik a túrázó. Az 559 méter magas Nagy-kopasz csúcsán álló Csergezán Pál-kilátó felé már-már korcsolyapályán kellett közlekednünk. De megérte! A Budai-hegység legmagasabb pontján ugyanis a párás (felhős) idő ellenére is remek kilátás fogadott minket.

Az ellenőrzőpontban kiváló pálinkával kínálták meg a kirándulókat. A fotózás után az Anna-vadászlak felé vettük az irányt. Hol sütött a Nap, hol beborult az ég. Felváltva váltakozott a jeges és a saras út. Nem volt olyan pillanata a túrának, ahol ne lett volna útitársunk, szerencsére sokan neveztek a három különböző táv valamelyikére. A Telkivel párhuzamosan futó zöld kereszt jelzésű erdészút hosszas emelkedőjének végén értük el a Telki-hegyet és az Anna-vadászlakot. A hangulatos és gyönyörűen karbantartott ház mellett csoki járt a pecsét mellé.

Nagy-Kopasz, Csergezán Pál-kilátó Fotó: Vyviora Anita
A Tarnai-pihenő szerpentinje. Fotó: Vyviora Anita
Telki-hegy, Anna-vadászlak

A 23-mas és a 17-es táv elágazásánál egy unalmas, jelzetlen útra kanyarodtunk rá. Itt már kevesebb túratársat értünk be és még kevesebben futottak el mellettünk. A távolban álló Kutya-hegy látványa új erőt adott nekünk, hiszen még sosem másztuk meg. Eddig valahogy mindig kimaradt, amit nagyon szerettünk volna korrigálni.

Úton a Kutya-hegy felé. Fotó: Vyviora Anita

A Szénások dolomit hegyeit a Budai-hegységben az 1800-as évek vége óta az egyik kiemelkedő jelentőségű hazai természeti területként tartják számon. A társulások számos bennszülött (endemikus) és maradvány (reliktum) faj élőhelyét jelentik, közülük a pilisi len (Linum dolomiticum) a világon egyedül itt él. Értékét az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el. Természetvédelmi kezelésére 2003-ban az Európai Közösség LIFE-Nature programjából nyert hazánk támogatást.” – írja a Szénás.hu

A Kutya-hegy gerincén, a nyergen elhaladva tértünk rá a Nagy-szénás csúcsára vezető útra. Ez már ismerős volt számunkra, hiszen az OKT és a Téry túrák keretein belül már több ízben megfordultunk ezen a pompás hegytetőn. Nyáron böglyök és az erdő mellett szúnyogok riogatják a tikkasztó hűségben az arra járót, míg télen a fagyos szél. A Nagy-szénáson mindig fúj a szél, ezt a mítoszt ma sem tudtuk lerombolni, de nem is baj. Ez a hely egyik jellegzetessége.

Nagy-Szénás. Fotó: Vyviora Anita

Innen már csak lefelé vitt utunk. A célban meleg tea és pogácsa várt minket. Rövid öltözés után pedig hazaindultunk. A szervezés ott volt a toppon, gratulálunk érte, valamint köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a lenyűgöző túrának.

A fotóalbum megtekintéséhez kattints a kollázsra!

Ezt olvastad már?