Ha az ember a Bakonyba megy kirándulni, általában Bakonybél, Zirc, Bakonynána jut eszébe és az ottani természeti látványosságok, mint a Kőris-hegy, Római-fürdő és az Arborétum. De vajon hány – nem a közelben lakó – ember tud Dudarról, erről a pici ékszerdobozról, ami Zirctől 8 km-re fekszik?
A kijárási korlátozás előtt még sikerült meglógnunk Veszprémből és birtokba vettük dudari házunkat. Magát a falut őszintén szólva nem ismerem még, mivel a kislányommal vagyok itthon, így a helyi kisbolton kívül máshol nem voltunk, viszont az erdőben szinte minden nap járok. Nem bővelkedik turistajelzésekben, csupán a piros megy be a településre Csesznek felől, majd piros omegában folytatódik a fő úton és juthatunk el a Csapóné konyhája nevű barlanghoz. Szerencsére van nekem egy profi barlangász apósom, akivel bebújtunk a barlangba.
Több sziklaüreg (10) is van a sziklában. Találhatunk itt denevért, csillogó csigát, vadürüléket és 1935-ös falfirkát, valamint sajnos üres sörösdobozokat is. A legnagyobb sziklaüreg 24 méter hosszú és kb.2-2.5 méter magasan van, megközelítése nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Egy foghíjas falétra van nekitámasztva a sziklának 1 létrafokkal. Megpróbáltunk itt felmászni, de nem sikerült, így inkább egy másik járaton kúsztunk át. Természetesen a mendemondák szerint ebben a barlangban is megbújtak a bakonyi betyárok, viszont egy modernkori betyárról is van történet, aki itt rejtette el állítólag a zsákmányát.
Ha továbbmegyünk a barlang előtti ösvényen, egy bányához érünk, de magánterület, így sok keresnivalóm nem volt ott, ráadásul nem is egy megnyerő hely.
A barlang mögött található az egykori uradalmi erdő, hol egykor a Nádasdyak vadásztak. Most Nádasdyak helyett én szoktam itt lenni, ezt ismerem, már tudom melyik dagonya után mi következik, hol táboroznak a szarvasok, hol az őzek, rókák, melyik hegyoldalban látható sűrűbben muflon, de mindig tud újat mutatni az erdő. Az útvonaltervező alkalmazások és térképek töredékét se mutatják az utaknak, amik sokszor járhatóbbak, mint a térképen jelöltek. Feltételezem a fakitermelőknek köszönhetem őket.
Visszatérve a látnivalókra: a barlang mögötti hegy, melyre szintén számos ösvény vezet a Magos-hegy nevet viseli. Sűrűn benőtt, ember által gyanítom ritkán járt, pedig ha a hegytetőre megyünk csodaszép látvány tárul szemünk elé. A helyiek által Kiskősziklának nevezett szirtről láthatjuk be Dudart, a sárgálló repcemezőket, a csetényi szélerőműveket és a Tési-fennsíkot. Itt a sűrű növényzetben jól el tudnak rejtőzni az állatok, nem egyszer előttem 50-60 méterrel szaladt át szarvascsorda.
A hegy lábánál egy murvás út van. Ezen végighaladva Bakonyoszlopra tudunk eljutni, de a hegytől pár száz méterre egy háromágú elágazáshoz érünk. Itt – a már nem aktív – Valler István kútja van. Az elágazásnál eljuthatunk a – szintén – vadban gazdag Sűrű-hegyre, melynek tövében fut az Ördög-árok, ahova biztonságos módon a hegy túloldalán található piros sáv és a lila Mária-út jelzésen lehet eljutni, bár a patakon így is többször át kell gázolnunk és sokszor meredek poros úton csúszhatunk le a mederbe. Vagy az extrémebb megoldást választjuk és – ezzel egy természeti csodával többet láthatunk – a Sűrű-hegyi Ördög-lik nevű barlang (ami egyébként Dudarhoz tartozik, de fogadni mernék, hogy a többség emlékezetében Csesznek ugrik be róla) melletti alig észrevehető lépcsőn megyünk le a Gizella-átjáró túloldalára.
Ha az átjárón túlmegyünk a piros jelzésen haladva egészen Csesznekig juthatunk, vagy Csesznek előtt a zöldre váltva a csodás Kő-árok szurdokon mehetünk végig, de ha nem megyünk át az átjárón és az ellenkező irányba haladunk, a zöld jelzéssel szintén találkozhatunk és ugyanúgy a Kő-árokban találjuk magunkat, majd a pirosra váltva az Ördög-árokban. Mondhatni ördögi kör (egyébként van is egy instant túra/futás Csesznekről, ami az Ördög-kör nevet viseli). De bármelyik irányba is megyünk, monumentális kősziklák vesznek minket körül az Ördög-árokban, ha kicsit fantáziál az ember, olyanok, mintha alvó kőóriások lennének, akik bármikor felébredhetnek.
Az Ördög-lik felett pihenő van kialakítva, sajnos szemetes, de ha szerencsénk van, tiszta környezetben fogyaszthatjuk el a frissítőnket, vagy pihenhetünk a padokon, illetve ha nem megyünk le a szurdokba, körül tudunk nézni a Kopasz-dombon, ahol – bár a térkép egy darab utat se mutat – találhatunk jól járhatót, vadregényeset, mellettünk szakadékkal. Itt azért ha elsodor egy rudli, lehet, az árokban kötnék ki a nyakamat törve. Talán ezért sincs itt jelzett út.
Ha mindenképpen jelzésekre vágyunk, a közelben fut az Országos Kéktúra Zirc felől Nagyesztergáron át Bakonynána felé, ahol megcsodálhatjuk a Római-fürdőt és mellette a bakonyi betyár, Savanyó Jóska barlangját. Tovább haladva pedig a tési szélmalmokhoz jutunk, de itt, Nánán megy át a Közép-Dunántúli Piros is, ami Eplény felé visz, majd fel a Papodra Hárskút irányába (ez nem a Dudaron található piros, az Csesznekre visz és a Cuha-szurdokon át Zircre és fel a Kőris-hegyre, a Bakony legmagasabb pontjára).
Ha messzebbről jövünk, megszállhatunk például a gézaházai Hubertus fogadóban, ami az erdő szívében van. A kiszolgálás nagyon kedves és rettentő finom a házi sült csülök, de a paraszt reggelijük se utolsó. Innen is több turistajelzés visz, kiváló hely csillagtúrához.
Hálás vagyok, hogy itt élhetek a Bakony szívében a természethez közel. Megtanulhatok “viselkedni” az erdőben és „együtt élni” a vadakkal. Félig városi lányként, bár rengeteget jártam erdőben ezelőtt is, de itt élni egészen más, mint mikor egy kirándulás/futás alatt láttam vadakat. Most, mikor nap mint nap látom őket, tudom, hogy ha elfutottak előlem, melyik ösvényen fognak újból felbukkanni. Sétáim, futásaim alatt egy pillanatra sem lankadhat a figyelmem, nézem a csapásokat és a fülhallgatós zene is kizárt, hiszen bármikor elém ugorhat egy vad. De a félelmemet még le kell győznöm. Sokszor, ha nagyobbat zörren a bokor összeugrik a gyomrom és a menekülési útvonalat nézem, bár az eszem tudja, hogy ők jobban félnek tőlem, mint én tőlük.
És végul, bár egyre több az instant túra itt is, őszintén örülök, hogy – pár helytől eltekintve – nem olyan népszerű turista célpont, mint például a Pilis, így megmaradt talán közel olyan vadregényesnek, mint amilyen a betyárok lakta időkben volt.