A rajt helyszíne kifejezetten ideális, könnyen megközelíthető volt számunkra. Káposztásmegyerről valamivel egyszerűbb a Déli-pályaudvarra kijutni, mint a hegyekbe. Mivel ezen a túrán még soha életemben nem jártam, Kortommal úgy döntöttünk, hogy kényelmes tempót választunk. A rajtból nyolc órakor indultunk el.

Az első ellenőrzőpont a XII. kerületi Turul emlékműnél volt. Egy kedves hölgy pecsételt. Innen emelkedett a fővárosi hegyoldal, egészen a Széchenyi-emlékig. Az útvonal egy része ismerős volt a korábbi futóedzéseknek hála.

Az emlékműtől a zöld jelzésen kellemes időben bandukoltunk át a Normafán található síház mögötti parkolóig, ahol csokit kaptunk a pecsétünk mellé. A Téli Gyermekvasút útvonalát folytattuk. A Makkosmária felé vezető úton a múlt heti havat tükörjég váltotta fel, melyen sikerült néhányat esnünk is, hiába figyeltünk.

Makkosmárián nagyon finom teát kaptunk, majd a piros sáv jelzésen Virág-völgy felé vettük az irányt. Elhaladva a gyönyörű ház őrzője, Beethoven mellett mindig gyönyörű kilátás nyílik a Budai-hegység kevésbé “használt” részeire. Szerencsére most is ragyogó napsütésben haladtunk. Ez az, ami melegséggel tölti el az ember szívét.

Az ötödik ellenőrzőpontot elhagyva már olyan útvonalon haladtunk Kortommal, melyet még sosem érintettünk. A meleg hatására megolvadó talaj több helyen sártengerre emlékeztetett, főleg a Petneházy-tanya előtti enyhe lejtőn. A cél előtti utolsó ellenőrzőpontot, a lovastanyát elhagyva szomorúan tapasztaltuk, hogy sokan levágták az utat. Ahol a piros jelzés balra kanyarodik, ott sokak egyenesen mentek tovább. Még ránk is szóltak, hogy arra rövidebb… Mi viszont nem szeretünk lenyalni a távból!

Nagykovácsi felé haladva eszembe jutott Kox barátunk is, aki sajnos nem lehetett velünk a túrán. Felvillant néhány régi kép, ami miatt boldogan szedtem a lábaimat. A célban rövid sorban állás után nagyon kedvesen fogadtak minket. Kaptunk rétest, frissítőt, oklevelet, kitűzőt és az első teljesítésért járó jelvényt.