Zöld 45 ( Fekete István emléktúra)

A szokásos tél végi zöld teljesítménytúra hozta a formáját. Volt hó, sár, jég, és minden egyéb, amit a korábbi években már tapasztaltunk. Sosem változik, mégis mindig jó indulni rajta. 

Read more

Ezt olvastad már?

Téli Gyermekvasút 20

Múlt héten a nagy hideg és a csúszós utak miatt inkább nem vállalkoztam a BUÉK túrára, így számomra a most szombati Téli Gyermekvasút 20 teljesítménytúrával kezdődött meg az idei szezon. Velem tartott Bogi is, aminek nagyon örültem, mert többen túrázva mindig sokkal gyorsabban repül az idő. Az útvonal tipikus Budai-hegységes volt: Normafa, Széchenyi-hegy, Makkosmária, Szépjuhászné, Hárs-hegy. Így az eltévedéstől nem kellett tartanom, viszont a hideg, az olykor jeges-saras utak és a tél pusztításai azért nehézséget jelentettek.

Read more

Ezt olvastad már?

Ősz a Budai-hegységben

Egy rövid, de szintes túra, amely érinti a Normafa környéki főbb látványosságokat. 

Az impozáns Tündér-szikla. Fotó: Tolnai Balázs
Az impozáns Tündér-szikla. Fotó: Tolnai Balázs

Read more

Ezt olvastad már?

Boldog Báthory László emléktúra

Egész délután esett az eső a fővárosban, ám meg sem fordult a fejemben, hogy emiatt ne menjek el erre a hétvégére felvezető péntek esti kirándulásra. Jól is tettem, ugyanis Őrsi Annával túrázhattam. 

A Boldog Báthory László emléktúra útvonala. Részletek itt.
A Boldog Báthory László emléktúra útvonala. Részletek itt.

Read more

Ezt olvastad már?

Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben

A 12 részes túrasorozat második állomása óriási fejlődésen esett át az elsőhöz képest.

A februári túra GPS felvétele. A részletek itt érhetőek el.
A februári túra GPS felvétele. A részletek itt érhetőek el.

Read more

Ezt olvastad már?

Himbi-Limbi a Libegő alatt

A „Himbi-Limbi a Libegő alatt” túra különleges jelentőséggel bír számomra, hisz a K-100 és a tavalyi Teleki 50 mellett ez volt a harmadik olyan túra, amit feladni kényszerültem (két éve). Tavaly is nagyon meg akartam már csinálni, de egy születésnapi buli közbejött, idén viszont már nem volt kibúvó.
A 15,6 km-es táv miatt első ránézésre nagyon könnyűnek tűnik a túra, de a 820 méter szintemelkedés izzasztó tud lenni (a Vitézlő 50 NBII-es túra például 50 km-en csak 160 méter szinttel tartalmaz többet). A rajt zárása előtt 40 perccel, 9:20-kor indultam, és meglepődve tapasztaltam, hogy csak a 15. induló vagyok. Szerencsére, ahogy láttam, még utánam is indultak bőven.
A túra maga ugyan kicsit monoton (a Libegő környékén kell fel-alá „himbi-limbizni”), de nagyon szép helyeket láthat az ember. Először az igen meredek Hunyad-oromra kellett felmászni, de a gyönyörű kilátásért igencsak megérte. Majd vissza a rajthoz, és a zöld háromszög-zöld sáv jelzést követve irány a Pozsonyi-hegy. Itt találkoztam egy kedves hölggyel, akivel egy ideig együtt folytattam utamat. Jó társaságban csak úgy repül az idő, így a Tündér-szikla (egyik nagy kedvencem a Budai-hegységben) érintésével gyorsan visszajutottunk a rajthoz, immár második alkalommal.
Itt kicsit begyorsítottam, így a Disznófő és az Anna-rét érintésével hamar feljutottam a Normafához. Itt elsőre nem sikerült kiszúrnom a pontőrt, úgyhogy a nagy nézelődés közben elfogyasztottam egy igen finom tejfölös lángost.
Ezután a Székely kapun áthaladva a kék körséta jelzést követve elérkeztem a Libegő felső állomásához, majd pedig a zöld háromszögön haladva a Pozsonyi-hegyhez. Immár másodjára, majd a már egyszer bejárt útvonalon vissza a rajthoz, immár harmadjára. Itt már kicsit kezdett monotonná válni a túra, de a mellettem elrohanó futók eszembe jutatták a Libegő 11x-t, ami nehézségben és monotonitásban is jócskán veri ezt a túrát.
Ezután következett a túra legkeményebb szakasza, a Libegő alatti ösvényen kellett felgyalogolni a felső állomáshoz. Ott fent ülve nem is gondolná az ember, hogy milyen meredek út megy alul. Szerencsére csak meredek volt, hosszú nem, így viszonylag hamar felértem.
Innen még egy gyors látogatás a János-hegyi kilátóhoz (másik nagy kedvencem a Budai-hegységben), majd vissza a célhoz, a Libegő felső állomásához. Bekaptam egy zsíros kenyeret, egy kis kekszet (kóstoljunk meg mindent), és el is indultam a Normafához, ahonnan busszal könnyen hazajutottam.
A túra összességében tetszett, könnyed kis kikapcsolódás volt. Igen szép helyeken haladt végig, bár némiképp monoton volt, de erre számítani lehetett. Összességében mindennel elégedett voltam, egy olyan jó kis budai-hegységes túra volt.

A „Himbi-Limbi a Libegő alatt” túra különleges jelentőséggel bír számomra, hisz a K100 és a tavalyi Teleki 50 mellett ez volt a harmadik olyan túra, amit feladni kényszerültem (két éve). Tavaly is nagyon meg akartam már csinálni, de egy születésnapi buli közbejött, idén viszont már nem lehetett kifogás.

Hosszú az út felfelé. Fotó: Kőrössy Tamás
Hosszú az út felfelé. Fotó: Kőrössy Tamás

Read more

Ezt olvastad már?

Tojás 20, avagy a tavasz és a tél csatája

Másfél hónap kihagyás után indultam újra teljesítménytúrán. Nem a lustaság miatt hagytam ki ilyen hosszú időt, hanem egy sunyi sérülés miatt, ami úgy tűnik, mára már a múlté. Viszlát!

Túrázók és futók a Tojás teljesítménytúrákon. Fotó: Kimmel Péter (MVTE)
Túrázók és futók a Tojás teljesítménytúrákon. Fotó: Kimmel Péter (MVTE)

Read more

Ezt olvastad már?

Zöld 45 – Szarvasok a sötétben

Most egy különleges beszámoló következik, ugyanis a tegnapi Zöld 45 azon kevés túrák közé tartozik, amit nem sikerült végigcsinálnom. Hogy mi volt ennek az oka, és hogy milyen kalandokba keveredtem közben, megtudhatjátok az alábbiakból.
A rajt a farkasréti Márton Áron téren, az 59-es villamos végállomásánál volt. Én – sok más túrázóval egyetemben – az utolsó pillanatban érkeztem meg. Gyors nevezés, és túrabot-igazítás után 7:56-kor már el is indultam első ellenőrzőpontunk, az Ördögorom irányába.
Errefelé még sosem túráztam így örömmel töltött el, hogy új helyeket ismerhetek meg a Budai-hegységben és környékén. Kora reggel még meglehetősen hűvös volt, de az Ördögorom emelkedői gyorsan felmelegítettek. Mire már kellőképpen melegem lett, el is értünk a tetőre, az első ellenőrzőponthoz.
Innen már ismerős terepen haladt utunk, az Éjszakai Gyermekvasút túrához hasonlóan a zöld jelzésű szerpentineken (a Mária Kápolnát érintve) értük el a Széchenyi-hegyet. Itt a Gyermekvasút végállomásán kaptunk egy újabb pecsétet, majd utunkat a normafai Síház felé vettük. A Zöld 20 túra innen indult, és – gondolom a forgalom csökkentése érdekében – itt nekünk nem is volt ellenőrzőpont. Dóri a Zöld 20-ra nevezett, így vele itt találkoztam, és együtt mentünk egészen a solymári célig. A Normafáról nyíló kilátás télen különösen szép volt.
Néhány lejtő után elérkeztünk az egyik kedvenc helyemhez, a Tündér-sziklához. Majd egy kissé egyhangú városi szakaszt követően a Fekete István emlékházhoz. Tavaly a Zöld 20-on voltam, de érdekes módon ez a hely egyáltalán nem rémlett. Nem baj, most alaposan az emlékezetembe véstem. Nem sokkal később – jópár lépcsőt megmászva – feljutottunk az Apáthy-sziklához, amit szintén nagyon kedvelek. Engem a Tarnai-pihenőre emlékeztet.
Ezután következett az Árpád-kilátó, amit lentről a zöld jelzést követve közelítettünk meg. Itt engedélyeztünk magunknak egy kisebb pihenőt, így volt idő megenni az egyik szendvicsemet is. Néhány emelkedősebb szakasz után (itt sok helyen le volt vágva a fákról a zöld jelzés) megérkeztünk a múlt heti Kitörés túráról már ismert Boróka-büféhez. Ellenálltunk a forralt bor csábításának, és csak egy pecsétért ugrottunk be, utána már haladtunk is tovább. Innen egy rendkívül szűk út vezetett Solymár felé, és balszerencsénkre pont belebotlottunk egy nyugdíjas túrázócsoportba, akik meglehetősen lassan haladtak. Páran a fák között a meredek részen próbáltam előzni, mi inkább türelmesek voltunk, és az első szélesebb részen gyorsan meg is előztük őket. Majd egy egyhangúbb erdei szakasz után kijutottunk a solymári szántóföldre, ahol szó szerint „folyt a sár”. Elővigyázatos voltam, és a túrabakancsomban mentem, így átázás nélkül megúsztam ezt a „sártúrát”.
A távolban megpillantottunk a Szarkavárat, de utunk most nem erre vezetett, hanem be Solymárra, a Kocsma Galériában. Kisebb eltévedések után végül meg is találtuk a solymári célt, ahol Dóri túrája (a Zöld 20) véget ért. Szerencsére árultak Budapest Kupa füzetet, így most már ő is el tudja kezdeni gyűjtögetni a pecséteket. Útjaink sajnos itt elváltak, aminek nem örültem, hisz azért társaságban sokkal kellemesebb túrázni, és az idő is gyorsabban telik.
Kissé aggódtam, hogy nincsenek már sokan mögöttem, így begyújtottam a rakétákat, és utol is értem pár embert a Zsíros-hegyen. A hegyet megmászva beértem Nagykovácsi szélére, ahol a Zsíroshegyi úton (majd a Bánya úton) haladva el is érkeztem a plébániához. Nagy örömmel láttam, hogy a Piros 85 túrához hasonlóan most is bőséges ellátás fogadta a túrázókat. Mivel már nem sokan voltak mögöttünk, de annál több étel volt, így minden lelkiismeret-furdalás nélkül megettem két zsíros és egy lekváros kenyeret egy pohár nagyon finom forró tea társaságában. Aztán eljött az indulás pillanata, és ismét nekivágtam a havas utaknak, amik a lemenő napnak köszönhetően egészen különleges látványt nyújtottak.
A zöld jelzés hamarosan elágazott, de az itinernek köszönhetően tudtam, hogy innentől már a zöld háromszög jelzést kellett követni.
Ezután jópár keményebb emelkedőt megmászva elérkeztem a Nagy-Kopaszra, a Csergezán-kilátóhoz. Még sose voltam itt napnyugtakor, így most először tapasztalhattam meg ezt a különlegesen szép látványt. A pontőrök igazán kedvesek voltak, még egy kis svájci csokiból (amit egy svájci házaspártól kaptak) is megkínáltak, ami nagyon jól esett volt. Innentől viszont a vadászszezon miatt megváltozott a túra útvonala, a zöld kereszt jelzésen kellett lemenni Budakeszire.
A pontőrök próbálták a térképen részletesen elmagyarázni, hogy merre kell menni, de én inkább úgy döntöttem, hogy egy idősebb rutinos túrázót fogok követni. Mint utóbb kiderült ez nagyon nagy hiba volt, ő ugyanis rossz irányba ment, és levitt majdnem egészen a zöld háromszög-zöld sáv kereszteződésig. Utána rájöttünk, hogy rossz irányba mentünk, ő pedig elindult vissza Nagykovácsira. Én nem szeretek feladni egyetlen túrát sem, így nekiláttam újra megmászni a Nagy-Kopaszt, és feljutni a kilátóba. A pontőrök már sajnos nem voltak ott, így a kilátó térképéből kellett kitalálnom, hogy pontosan merre kell mennem. Szerencsére ez egész jól ment, így elértem a zöld kereszt jelzést.
Itt várt az igazi probléma, ugyanis nem tudtam melyik irányban kell rajta elindulni. Végül úgy döntöttem – mindenfajta politikai dologtól függetlenül –, hogy a bal szimpatikusabb, így arrafelé vettem az irányt. Időközben beesteledett, így felraktam a fejemre a fejlámpát. Igyekeztem minél gyorsabban menni, hátha még utol tudok érni valakit. Próbáltam a telefonom GPS-ével tájékozódni, de sajnos térerő híján nem tudta mutatni a térképet. Ekkor rendesen megijedtem, hisz ismeretlen terepen (nem tudtam, hogy jó irányba mentem-e a zöld kereszt jelzésen), éjszaka, GPS és térerő nélkül nem igazán szórakoztató túrázni. Ijedtségemet csak fokozta, mikor időnként néhány szarvas szaladt át előttem az úton, és csak remélni mertem, hogy nem a vadászterületen vagyok. Végül sikerült a sötétben is végig követnem a jelzést, és nagy sokára (vagy lehet csak nekem tűnt rengeteg időnek) kiértem egy országútra, és megláttam a távolban Budakeszi fényeit. Ekkor már elmúlt este 7 óra (így a cél is bezárt), ezért elegendő célnak éreztem, hogyha eljutok a legközelebbi buszmegállóig. Ez kis idő után sikerült is, szóval az én túrám a budakeszi Zichy Péter utcai buszmegállóban ért véget.
Összességében nem bánom, hogy nem fordultam vissza, és nem mentem vissza Nagykovácsira, mert így egy életreszóló élményben volt részem, és alaposan megedződtem mind mentálisan, mind fizikailag. Sajnos így viszont kitűzőt és oklevelet nem kaptam. Tulajdonképpen tetszett a túra, az itiner és az ellátás is jó volt, de a szalagozást problémásnak találtam több helyen is. Bár az eltévedésem egyértelműen a saját hibám következménye volt, de megtanultam, hogy a túrákon érdemes minél hamarabb rajtolni. Hisz mint tudjuk, ki korán aranyat lel, vagy legalábbis nem téved el a sötétben egyedül.
Pontozás.
Itiner: 8
Útvonalválasztás: 8
Versenyközpont: 10
Szolgáltatások: 8
Díjazás: 9
Jelzések/szalagozás: 6
Pontőrök: 10
Ár/érték arány: 8
Összesen: 67

Most egy különleges beszámoló következik, ugyanis a tegnapi Zöld 45 azon kevés túrák közé tartozik, amit nem sikerült végigcsinálnom. Hogy mi volt ennek az oka, és hogy milyen kalandokba keveredtem közben, megtudhatjátok az alábbiakból!

Téli utakon. Fotó: Kőrössy Tamás
Téli utakon. Fotó: Kőrössy Tamás

Read more

Ezt olvastad már?

Zöld 20 – Normafától Solymárig

Harmadik alkalommal döntöttem úgy, hogy elindulok a Fekete István Emléktúrán (Zöld 20).

Solymár, Szarkavár. Fotó: Kovács Martin Kristóf

Read more

Ezt olvastad már?

Zugligeti kocogás

Zugligeti kocogás

A BGF mesterképzés felvételije után úgy döntöttem, hogy lekocogom a Zugligeti teljesítménytúra legrövidebb távját. Szerencsére ehhez partnert is találtam Anita személyében.

Forrás: tucat.blog.hu
Forrás: tucat.blog.hu

Már óvatos vagyok a fővárosi túrákkal, mert szinte az összes utat ismerem, így már “csak” a természet évszakokhoz köthető változásai jelentenek újat, vagy néha napján a baltás egy-egy akciója…

Viszont ez a túra tartogatott új elemeket, amiket bizony be kellett építenem a fejemben található kis GPS készülékbe.

A sulit már ismerem a tavalyi Tündér 14 túráról. Hát remek helyen van! A nevezés végére értünk oda, ahol meglepődtek, hogy csak a rövidebb távot kívánjuk teljesíteni. Hiába, most ezt dobta nekünk a gép.

A startból az első ellenőrzőpontig enyhe emelkedővel, majd egy meredekebb mászással jutottunk el. A Tündér-sziklát még soha sem közelítettem meg ebből az irányból, így már itt volt az ideje ennek is. Na itt azért sétálgattunk rendesen, mert bemelegítés nélkül indultunk el, tehát jött a savasodás. De mire pánikba estünk volna már az első pecsétünket gyűjtöttük be a kőfejtőnél.

Nos innen kicsit elszúrtuk az útvonalat… Az történt ugyanis, hogy a Kékes Csúcsfutásról kezdtünk el beszélgetni Anitával, így azt vettük észre, hogy a Budakeszi úton vagyunk. Hoppá, ezt benéztük! Le kellett volna térni az erdei útra. El azért nem tévedtünk, mert a túra Szépjuhásznét érinti úgy, hogy előbb a zöld kör, majd a piros sáv jelzésen folytatódjon. Emelkedés a zöldön, süllyedés a pirosan, majd egy általam nem kedvelt rész következett. Illetve az hittem, hogy következni fog. A piros sáv ezen részét nem kedvelem valamiért, de mi a piros kereszten haladtunk a parkoló felé. Itt nem jártam még soha, így gyönyörködtem a sűrű erdőben. Megúsztam a “rossz utat”. A parkolóban a pecsét mellé járt szőlőcukor és szörp.

A Hűvösvölgyet is érintő TT-k rendre megmásszák a sárga kör jelzésen a Hárs-hegyet is. Ugyan am i túránk Hüvibe nem, de a Kis-Hárs-hegyre felment. Szerencsére egy új útvonalon, a Mária jelzésen.

Újabb eldugott kis zugútvonalakon haladtunk tovább, aminek nagyon örültünk Anitával. A zöld sáv jelzés, a volt Hárs-hegyi kemping felé vezetett a szalagozás. A Budakeszi úton átkeltünk, majd jelentőset emelkedtünk felfelé Normafa irányába. Ez az ösvény már jól ismert, de a legtöbbször fentről haladtam rajta. Télen csak az ágak vannak erre, ám most igazi dzsungelharc várt minket. :) Végül rátértünk a Zugligeti útra, ami a sulihoz vezetett.

A célban nagyon kedvesen fogadtak minket, kínáltak elemózsiával és üdítővel is. A BP Kupa pecsétet rögzítettük, átvettük az oklevelet és kitűzőt majd a nyújtás után hazatértünk.

Az Ösvénytaposó Baráti Társaság honlapját meleg szívvel ajánljuk, csak úgy, mint a rendezvényeiket. Legközelebb gyertek el Ti is! ;)

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejts el miket lájkolni! Köszönjük :)

 

Ezt olvastad már?