Kék Balaton 50 a MyProtein támogatásával

Kék Balaton 50 a MyProtein támogatásával

A terepfutó és teljesítménytúra bajnokság első- és másodosztályának soros állomása a Balaton-felvidék kék sáv jelzésén haladó túra volt a mögöttünk álló hétvégén. Erre az alkalomra túracsapatunk a MyProteintől kapott frissítőt, melyet ezúton is nagyon szépen köszönünk. 

Balatonfüred. Fotó: Ruff Róbert
Balatonfüred. Fotó: Ruff Róbert

Read more

Ezt olvastad már?

Téli Gyermekvasút 20

Múlt héten a nagy hideg és a csúszós utak miatt inkább nem vállalkoztam a BUÉK túrára, így számomra a most szombati Téli Gyermekvasút 20 teljesítménytúrával kezdődött meg az idei szezon. Velem tartott Bogi is, aminek nagyon örültem, mert többen túrázva mindig sokkal gyorsabban repül az idő. Az útvonal tipikus Budai-hegységes volt: Normafa, Széchenyi-hegy, Makkosmária, Szépjuhászné, Hárs-hegy. Így az eltévedéstől nem kellett tartanom, viszont a hideg, az olykor jeges-saras utak és a tél pusztításai azért nehézséget jelentettek.

Read more

Ezt olvastad már?

Ősz a Budai-hegységben

Egy rövid, de szintes túra, amely érinti a Normafa környéki főbb látványosságokat. 

Az impozáns Tündér-szikla. Fotó: Tolnai Balázs
Az impozáns Tündér-szikla. Fotó: Tolnai Balázs

Read more

Ezt olvastad már?

Együtt a Magyar Családokért! Teljesítménytúra a Budai-hegységben

A 12 részes túrasorozat második állomása óriási fejlődésen esett át az elsőhöz képest.

A februári túra GPS felvétele. A részletek itt érhetőek el.
A februári túra GPS felvétele. A részletek itt érhetőek el.

Read more

Ezt olvastad már?

Kék Balaton 50

Kék Balaton 50

Ellepték a túrázók a Balaton északi partját. Mi az NB II-es bajnokság hatodik futamát, a Kék Balaton 50-et teljesítettük.

Kék Balaton 50 teljesítménytúra. Fotó: Tarnai Máté
Kék Balaton 50 teljesítménytúra. Fotó: Tarnai Máté

Read more

Ezt olvastad már?

Zugligeti kocogás

Zugligeti kocogás

A BGF mesterképzés felvételije után úgy döntöttem, hogy lekocogom a Zugligeti teljesítménytúra legrövidebb távját. Szerencsére ehhez partnert is találtam Anita személyében.

Forrás: tucat.blog.hu
Forrás: tucat.blog.hu

Már óvatos vagyok a fővárosi túrákkal, mert szinte az összes utat ismerem, így már “csak” a természet évszakokhoz köthető változásai jelentenek újat, vagy néha napján a baltás egy-egy akciója…

Viszont ez a túra tartogatott új elemeket, amiket bizony be kellett építenem a fejemben található kis GPS készülékbe.

A sulit már ismerem a tavalyi Tündér 14 túráról. Hát remek helyen van! A nevezés végére értünk oda, ahol meglepődtek, hogy csak a rövidebb távot kívánjuk teljesíteni. Hiába, most ezt dobta nekünk a gép.

A startból az első ellenőrzőpontig enyhe emelkedővel, majd egy meredekebb mászással jutottunk el. A Tündér-sziklát még soha sem közelítettem meg ebből az irányból, így már itt volt az ideje ennek is. Na itt azért sétálgattunk rendesen, mert bemelegítés nélkül indultunk el, tehát jött a savasodás. De mire pánikba estünk volna már az első pecsétünket gyűjtöttük be a kőfejtőnél.

Nos innen kicsit elszúrtuk az útvonalat… Az történt ugyanis, hogy a Kékes Csúcsfutásról kezdtünk el beszélgetni Anitával, így azt vettük észre, hogy a Budakeszi úton vagyunk. Hoppá, ezt benéztük! Le kellett volna térni az erdei útra. El azért nem tévedtünk, mert a túra Szépjuhásznét érinti úgy, hogy előbb a zöld kör, majd a piros sáv jelzésen folytatódjon. Emelkedés a zöldön, süllyedés a pirosan, majd egy általam nem kedvelt rész következett. Illetve az hittem, hogy következni fog. A piros sáv ezen részét nem kedvelem valamiért, de mi a piros kereszten haladtunk a parkoló felé. Itt nem jártam még soha, így gyönyörködtem a sűrű erdőben. Megúsztam a “rossz utat”. A parkolóban a pecsét mellé járt szőlőcukor és szörp.

A Hűvösvölgyet is érintő TT-k rendre megmásszák a sárga kör jelzésen a Hárs-hegyet is. Ugyan am i túránk Hüvibe nem, de a Kis-Hárs-hegyre felment. Szerencsére egy új útvonalon, a Mária jelzésen.

Újabb eldugott kis zugútvonalakon haladtunk tovább, aminek nagyon örültünk Anitával. A zöld sáv jelzés, a volt Hárs-hegyi kemping felé vezetett a szalagozás. A Budakeszi úton átkeltünk, majd jelentőset emelkedtünk felfelé Normafa irányába. Ez az ösvény már jól ismert, de a legtöbbször fentről haladtam rajta. Télen csak az ágak vannak erre, ám most igazi dzsungelharc várt minket. :) Végül rátértünk a Zugligeti útra, ami a sulihoz vezetett.

A célban nagyon kedvesen fogadtak minket, kínáltak elemózsiával és üdítővel is. A BP Kupa pecsétet rögzítettük, átvettük az oklevelet és kitűzőt majd a nyújtás után hazatértünk.

Az Ösvénytaposó Baráti Társaság honlapját meleg szívvel ajánljuk, csak úgy, mint a rendezvényeiket. Legközelebb gyertek el Ti is! ;)

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejts el miket lájkolni! Köszönjük :)

 

Ezt olvastad már?

Gyermekvasút 20 a Budai-hegységben

Mivel még nem éreztem jónak a bokámat a múlt heti Teleki 50 után, ezért ezen a hétvégén egy könnyebb és rövidebb távot választottam. A Gyermekvasút 20 pont megfelelt a célnak, hisz rövid volt a táv, 11.00-ig lehetett nevezni, és az útvonal a Budai-hegységen vezet keresztül, amit jól ismerek. Legalábbis viszonylag jól, mert már a rajtba való eljutás sem volt zökkenőmentes. Előzetesen otthon megnéztem az útvonaltervezővel, hogy hogyan is lehetne eljutni a Széchenyi-hegyre, a Gyermekvasút végállomásához, és azt a javaslatot kaptam, hogy a 21-es busszal menjek el az Ordas útig, és onnan sétáljak egy 10 percet. Én már itt rossz irányba indultam el, de szerencsére kéznél volt a GPS-es okostelefonom, úgyhogy viszonylag gyorsan eltaláltam a rajtig. Így sikerült rekordot döntenem, már a túra előtt sikerült kicsit eltévedtem.
Végül is 10.15-kor neveztem a túrára, és egy könnyed gyaloglást terveztem a félig még sérült bokám kímélése érdekében. Így egy olyan 4:30-as idővel is elégedett lettem volna. Szerencsére a szintkülönbség sem volt vészes (20 km-en 525 méter), így vidáman kezdtem el gyalogolni a Gyermekvasút mellett Normafa felé. Az ellenőrzőpontok gyorsan követték egymást, először a Normafa úton, majd a Kossuth-emlékműnél. Itt teljesen jónak éreztem a bokám, úgyhogy egy pár perc könnyedebb kocogást is beiktattam a programba. Innen kellemes tempóba érkeztem le Szépjuhásznéra, ahol rengeteg emberrel találkoztam. Hamar rájöttem, hogy azért, mert a 10 km-es táv is erre ment, és úgy látszik azon sokkal többen voltam. Szépjuhásznéról elkezdtem Makkosmária felé gyalogolni, de eközben is rengeteg 10 km-es túrázó jött velem szemben. Én ennek csak örültem, mivel ezt a részt leszámítva, nem igazán láttam sok embert a túrán. Talán a rossz idő, talán a késői indulásom miatt, ki tudja. A sárga majd a piros sávot követve eljutottam a makkosmáriai templomig, amire jól emlékeztem, hisz a Téry 50 túra is erre haladt el. Ennél az ellenőrzőpontnál kicsikét megpihentem, nyújtottam, és megettem az egyik szendvicsemet is. Gondoltam jobb azelőtt enni, mielőtt az ember megéhezik.
Innen egy kicsit meredekebb részen indultunk el a Normafa irányába. Ez az útszakasz nem igazán tetszett, mivel a baltás ostoba tevékenységének eredményeképpen le voltak kaparva a fákról a turistajelek. Ez több más túrázót is megzavart, úgyhogy ezen a szakaszon együtt mentem egy kisebb csoporttal, és GPS-el ellenőriztük, hogy biztos jó irányba haladunk-e. Nem értem mi jó abban valakinek, ha tönkreteszi mások szórakozását. De ez a kis közjáték sem zavart meg, hamar elértem a Normafát. Mivel ráértem, alaposan megnéztem a Székely kaput. Fura, hogy milyen sűrűn elhaladtam mellette, de még egyszer sem szemléltem meg alaposabban. A Normafánál a túra eddigi fáradalmait egy rendkívül finom túrós rétessel enyhítettem. Innentől már ismerős volt a terep, az itinert zsebre is raktam, és elindultam a János-hegy irányába. Ahol viszont szomorúan vettem észre, hogy kedvenc főtt kukorica árusom nincs sehol. Remélem csak a rossz idő miatt nem jött ki, és nincs semmi baja.
A János-hegyről szép kényelmes tempóban lebaktattam Szépjuhásznéra, az utolsó ellenőrzőpontra, onnan pedig tovább a Nagy-Hárs-hegy irányába. Mivel ezt a részt már kevésbé ismertem figyelmesen követtem a sárga sáv jelzést, és igyekeztem nem eltévedni. Aztán a túra vége felé még elég sok erőt éreztem magamban, és a bokám is rendben volt, úgyhogy az utolsó negyed órát lekocogtam. Így pontosan 14.00-ra értem be Hűvösvölgyre, ami szerintem elég jó idő (3 óra 45 perc), főleg úgy, hogy tulajdonképpen szinte az egész túrán kényelmes tempóban sétáltam. Összességében tetszett a túra, bár örültem volna, hogyha az ellenőrzőpontokon is adnak valamiféle frissítőt vagy élelmet, és nem csak a végén. De ezt leszámítva minden nagyon tetszett, a szervezők is kedvesek voltak, különösen a célban.

Mivel még nem éreztem jónak a bokámat a múlt heti Teleki 50 után, ezért ezen a hétvégén egy könnyebb és rövidebb távot választottam. A Gyermekvasút 20 pont megfelelt a célnak, hisz rövid volt a táv, 11.00-ig lehetett nevezni, és az útvonal a Budai-hegységen vezet keresztül, amit jól ismerek. Legalábbis viszonylag jól, mert már a rajtba való eljutás sem volt zökkenőmentes. Előzetesen otthon megnéztem az útvonaltervezővel, hogy hogyan is lehetne eljutni a Széchenyi-hegyre, a Gyermekvasút végállomásához, és azt a javaslatot kaptam, hogy a 21-es busszal menjek el az Ordas útig, és onnan sétáljak egy 10 percet. Én már itt rossz irányba indultam el, de szerencsére kéznél volt a GPS-es okostelefonom, úgyhogy viszonylag gyorsan eltaláltam a rajtig. Így sikerült rekordot döntenem, már a túra előtt sikerült kicsit eltévedtem.

A Gyermekvasút Szépjuhászné állomáson. Fotó: Vyviora Anita
A Gyermekvasút Szépjuhászné állomáson. Fotó: Vyviora Anita

Read more

Ezt olvastad már?