Kutya-hegy – Túrablog

Túrázz velünk! A Kopasz, a Kutya és a Szénás

Túrázz velünk! A Kopasz, a Kutya és a Szénás
Volt egyszer egy zseniális teljesítménytúra a Budai-hegységben, mely a Pest Megye Teljesítménytúrázója Túramozgalom díjátadójaként is szolgált. Az útvonal annyira megfogott minket, hogy apróbb módosításokkal szeretnénk újra bejárni azokkal, akiknek hiányzik ez a túra a megszűnése óta, esetleg a környéket felfedeznék, vagy csupán barangolnának egyet vasárnap Nagykovácsi körül. 

Read more

Ezt olvastad már?

Kitörés 60

Az utóbbi két évben a Kitörés 25 túrákon vettem részt, idén viszont mindenképp ki akartam próbálni a 60 kilométeres távot. Nagyon tetszett a túra hangulata, a beöltözött pontőrök, a különleges háborús pecsétek, és kíváncsi voltam, mi mindenről maradtam le az előző években, amikor is a kisebbik távokat választottam.

Katonasír a Budai-hegységben. Forrás: Hegyi Kalandorok HTSE

Read more

Ezt olvastad már?

A Kutya és a Szénás a Kopasz nélkül

Nagyon szeretem Nagykovácsit és a környékét, így örömmel jöttem el idén is a PMTT teljesítménytúrára. Az pedig különösen tetszett, hogy ugyan most is a 23 km-es távon mentem, de mégis más volt az útvonal, mint tavaly. Bár azt sajnáltam, hogy idén nem érintettük a Csergezán kilátót. Nagykovácsi jó 2 órányi útra van tőlünk, így már hajnalban fel kellett kelnem. Jó volt látni, hogy a Hűvösvölgyből induló 63-as busz szinte teljesen megtelt túrázókkal. Háromnegyed 9 környékén meg is érkeztünk, a rajtoltatás nagyon gyorsan és profin zajlott (hála az előnevezésnek), és még szalonkcukrot is kaptunk. Végül pontban 9 órakor rajtoltam el.
Induláskor vettem észre az itineren, hogy bizony itt a legtöbb ellenőrzőponton kérdésekre kell válaszolni, ami azért volt némiképp problémás, mert elfelejtettem magammal tollat hozni. Így végül rendkívül tarka itinerrel érkeztem be a célba, mert minden ellenőrzőponton más valaki (általában más színű) tollát kellett kölcsönkérnem. Itt is szeretném megköszönni nekik a segítséget. De tanulság, hogy ezentúl mindig hordok magammal a túratáskámban tollat. Még ezt végiggondoltam magamban néhány kisebb emelkedő után el is értük az első ellenőrzőpontot, a sárga sáv-kék kereszt turistajelek kereszteződését. A havas táj gyönyörű volt így kora délelőtt.
Egy másfél kilométeres út után elérkeztünk a kék kereszt-kék sáv kereszteződéshez, ahol az első tényleges, pontőrökkel is ellátott ellenőrzőpont fogadott minket. Csokival és pálinkával kínáltak minket, de én (a tavalyihoz hasonlóan) most sem fogadtam el a pálinkát. Eléggé felmelegített már az intenzív gyaloglás, nem volt szükség plusz szívmelegítőre. Ezután pedig a Nagy-Szénásra kapaszkodtunk fel, ahol jeges szél fogadott minket. De ez volt a kisebbik gond, ugyanis olyan csúszós volt a talaj a sok jégtől, hogy rengetegen (köztük én is) jó párszor fenékre estünk. De a csúcsról nyíló kilátás kárpótolt mindenért.
Ezután visszaérkeztünk Nagykovácsiba, ahol gyorsan beszaladtam a CBA-ban, de mint kiderült, sajnos ott sem árulnak tollat. Az eltévedéssel szerencsére nem volt gondom, mert már a Nagy-Szénástól a Piros 85-ről megismert útvonalon haladtunk. Itt először a piros háromszög, majd a zöld kereszt jelzésre tértünk át. Meg kell jegyeznem, hogy szerintem elírás történt az itinerben, mert közel egyforma távolságot írtak a piros sáv-piros háromszög és piros háromszög-zöld kereszt, illetve a piros háromszög-zöld kereszt és zöld kereszt-zöld háromszög kereszteződések közötti szakaszokra. A gyakorlatban viszont az első majdnem egy órán át, a másik pedig maximum negyed órán keresztül tartott. Ez kicsit megzavart, mert párszor kezdtem tényleg azt hinni, hogy eltévedtem. Végül szerencsésen elértük az említett kereszteződést, ahol egy újabb csokit kaptunk a pontőröktől. Majd a zöld háromszög jelzést követve elértünk az egyik kedvenc helyemre, a most is gyönyörű Tarnai-pihenőhöz.
Ezután a sárga, majd a zöld kereszt jelzésen haladtunk tovább, míg ki nem értünk a tavalyi túráról is emlékezetes „végtelen út”-ra. Ez egy nagyon hosszú út, aminek minden kanyarjában már várja az ember, hogy felbukkanjon a vadászház, de csak nem akar. De jópár kilométer, és jópár kanyar után végre csak elérkeztünk az Anna-vadászházhoz.
Innentől már csak a zöld sáv jelzést kellett követni, ami elvitt egyenesen a célhoz, a nagykovácsi plébániához. Itt alaposan rákapcsoltam a tempóra, mert szerettem volna kettőre beérni, hogy találkozhassam Anitával és Totesszel, akik a 9 km-es távon indultak. Ez tulajdonképpen sikerült is, ugyanis negyed 3-ra érkeztem be.
A rajtban elfogyasztottam a forró teát és a friss pogácsát, mindkettő jól esett nagyon. Átvettem az elismeréseket, lepecsételtettem a Budapest kupás füzetet, és elhatároztam, hogy idén megcsinálom a Pest Megye Teljesítménytúrázója mozgalmat. Összességében nagyon tetszett a túra, szeretem ezt a környéket, és az ellátás is kiváló volt (még a pálinka nélkül is).

Nagyon szeretem Nagykovácsit és a környékét, így örömmel jöttem el idén is a PMTT teljesítménytúrára. Az pedig különösen tetszett, hogy ugyan most is a 23 km-es távon mentem, de mégis más volt az útvonal, mint tavaly. Bár azt sajnáltam, hogy idén nem érintettük a Csergezán-kilátót.

Nagykovácsi plébánia. Fotó: Kőrössy Tamás
Nagykovácsi plébánia. Fotó: Kőrössy Tamás

Read more

Ezt olvastad már?

A Kopasz, a Kutya és a Szénás

A Kopasz, a Kutya és a Szénás
Egyre nő aktív csapatunk, hiszen ma hárman indultunk el az első PMTT a Budai-hegységben túrán. Anita, Kortom és én nagyon kedveljük Nagykovácsit és környékét, így egy laza, fényképezős túrát terveztünk.

Read more

Ezt olvastad már?