Janek Noémi: megváltozom egy hosszú versenyen

Ezúttal a 2019-es Ultra-Trail Hungary győztesét kérdeztük arról, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle a Téli Börzsöny Trail első helye és kértük, meséljen a felkészüléséről, a szokásairól, valamint a hozzá legközelebb álló távhosszúságokról. 

Szeretnék gratulálni az űridődhöz a Téli Börzsöny Trailen. Hogyan élted meg a versenyt?

Köszönöm szépen! Ahhoz képest, amilyen zsúfolt heteim voltak munka szempontjából, egészen jó formát sikerült összehoznom a versenyre. Abszolút edzőversenyként mentem el a Téli Börzsönyre, de titkon azért reméltem, hogy sikerül viszonylag jó tempóval megfutnom. Szeretem ezt a pályavezetést, mert az első fele gyors futásra ad lehetőséget, míg a második fele a szint nagyobb része miatt tartogat kellő kihívást. Összességében nagyon élveztem, mert az érzet és a tempó egyaránt jó volt.

Egy ilyen intenzívebb hétvégét milyen hétközi munka követ?

Alapvetően a hétköznapokon többnyire kétszer – mostanság igyekszem olykor háromszor – megyek ki futni a lakhelyemhez közel eső részekre. XVI. kerületi lakosként sajnos nem sok hegyben van részem ezeken a napokon, de legalább így lehetőségem van tempósabbakat is futnom. Mostanában inkább a futásaim időzítése okoz nehézséget, hiszen vagy munka előtt hajnalban vagy munka után este tudok csak kimenni, ez pedig a minőségi edzésmunka szempontjából kicsit rizikós. Éppen ezért a hétvégi két hosszú futásomat tekintem az edzésmunkám gerincének, ezekre alapozva készülök az aktuális céljaimra.

Janek Noémi nyerte a 2019-es Ultra-Trail Hungaryt. Fotó: ultra-trail.hu

Verseny verseny hátán. A célkitűzésed mi volt a következő börzsönyi eseményre, a Tajga Trailre?

A Tajga Trail nem kimondottan az én távom, szóval erre is inkább erős edzésként tekintettem, nem fő versenyemként. Három dolog együttállása miatt választottam: Börzsöny+tél+potenciális sötétség. Mivel jövőbeni céljaim között szerepel a Kör teljesítése, emiatt szeretek minden lehetőséget megragadni arra, hogy különböző körülmények között fussak a Börzsönyben. Igaz, a három dologból végül csak egy valósult meg, hiszen nagyjából 15 fokban rajtoltunk, így tél nem volt és a fejlámpát már csak az utolsó három kilométernél kellett elővennem, tehát sötét sem. A pályát egyébként ismertem, mert már futottam rajta, a célom is az volt, hogy jobb időt menjek annál, mint amit azon a nagyon sáros december végi napon futottam. Ez bőven sikerült a talán még sárosabb körülmények között, úgyhogy mindent egybevetve elégedett vagyok.

A hosszabb vagy a rövidebb pályákat szereted inkább, s szerinted melyik passzol hozzád a legjobban?

Határozottan a hosszabb és szintesebb pályákat szeretem jobban. Alapvetően azért az ultratávok állnak hozzám közelebb, mert ezeknél szerintem a fizikai mellett a mentális fejlődés lehetősége is adott lehet, tehát komoly személyiségfejlesztő hatással bír. Érzem magamon, hogy egészen megváltozom egy hosszabb távú verseny közepette, kifejezetten nyugodt és hidegfejű énem kerül előtérbe, ami a mindennapokban egyébként nem feltétlenül jellemző rám. Még magamat is sokszor meg tudom lepni azzal a már-már bölcs higgadtsággal, amivel az ezek során fellépő „krízishelyzeteket” kezelni tudom. Emellett pedig szeretem megélni azokat az érzéseimet, amik 7-8 óra futást követően előtérbe kerülnek. Jókat és rosszakat egyaránt.

Az Ökofutás által rendezett Téli Börzsöny Trailen utcahosszal nyert Janek Noémi. Foto: okofutas.hu

Milyen versenystratégiát szeretsz alkalmazni?

A versenyekre való felkészülésem, így a versenystratégiám alapozása több szakaszból áll. Jellemzően a nevezés előtt már van elképzelésem a verseny pályájáról, ennek ismeretében szoktam eldönteni, hogy nevezek-e. Lehetőség szerint az útvonalat előzetesen - távtól függően egyben vagy szakaszolva - megfutom, hogy a lábamban legyen a pályavezetés. Ez nem csak azért fontos, hogy kiszalagozás nélkül is tudjam, merre kell menni, hanem azért is, hogy tervezni tudjam az erőbeosztásom, például melyik emelkedőt érdemes megfutnom, melyiket gyalogolnom. A versenyeken nem volt tudatos stratégia, de már nagyon sajátommá vált a gyors kezdés. Az ultrákon alapvetően a középső szakaszokat szeretem erősebbre futni, mostanság igyekszem dolgozni azon, hogy ezt a lendületet a hosszabb versenyek végéig sikerüljön kitolni.

Elárulod a Hello Trails.hu olvasóinak, hogy mik a szokásaid a versenyek előtti estéken és reggeleken?

Igazából nincsenek rutinszerű szokásaim a versenyeket megelőzően. Lefekvéskor mentális ráhangolódás címszóval általában végig szoktam futni fejben az útvonalat, ez nagyrészt kedvet is csinál az adott pályához. Szeretek előzetesen feltöltekezni, de az étkezésemben abszolút nem vagyok „tudatos”, azt eszek, amit megkívánok – ez egyébként versenytől függetlenül is pontosan így van. A frissítésem összekészítésével sem időzök sokat, nem dekázgatok, nem számolgatok semmit, hanem bepakolom a szokásos, egyszerű kis dolgaim. Bár babonás nem vagyok, de arra minden versenyemen figyelek, hogy nálam legyen az a bizonyos zöld színű „versenykendőm”, ami már 20 éve megvan és versenyzéseim kezdete óta mindig velem volt. Állapota ugyan már nem teszi lehetővé a rendes hordást, de mindig ott van a zsákomban és szinte minden dobogómon ez a kendő volt a fejemen. Szóval jellemzően nem készülök egy rajtra többet annál, mint amit egyébként a hétvégi futásaimnál is megteszek.

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image