Egyik olvasónk, Kautz István lett figyelmes korábban írt lódarazsakkal kapcsolatos cikkünkre, melynek kapcsán úgy érezte, hogy jóval többet tud nyújtani a Túrablog olvasói számára azzal, ha hitelt érdemlő írást publikál blogunkban. Milyen jól tette, hogy megkeresett minket, hiszen így egy tényleg érdekes, olvasható, s nem mellesleg: információgazdag publikációval gyarapodtunk.

Terepsportolás közbeni tudnivalók

darazsak és lódarázs

A SZERZŐ ÉSZREVÉTELE

Magyar wikipédia szócikk: Redősszárnyú darazsak (Vespidae) család

„Kártevők” a darazsak, így általánosítva. Nem mondod? Majd a szerző részletezi a darázscsapdákat és a többit. Gratulálok az emberi intelligencia és felsőbbrendűség újabb megnyilvánulásához. Egy kis ész és kutatás többet érne. Klasszikus „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”.

Összesen két darázsfaj válik nyár végén szemtelenné és fészektől távol és képes akár ok nélkül is csípni: a kecskedarázs (vespula vulgaris) és a német darázs (vespula germanica). Más faj nem fog a sütire, szendvicsre, hamburgerre vagy a sörre, kólára, stb. menni. Természetesen a szabadon hagyott hús vagy gyümölcs más fajokat is érdekelhet, ha az erdőben, réten vagy a kertben van elhelyezve, terasz esetén nem igazán.

Megoldás: az asztalra kis tálba citromlé, vagy inkább frissen facsart citromlé, s abba szegfűszeg, őrölt és nem őrölt. Garantáltan nem jön egy sem. Tavaly nyáron egy balatoni szálloda külső wellness bárjánál feltűnt, hogy hemzsegnek a fenti darazsak. Kérdésemre jött is a válasz, hogy pokoli, borzasztó, kibírhatatlan, naponta kapnak egy-két csípést. A fenti trükköt elmondtam. Másnap a bárnál jó, ha egy darazsat láttam röpke pillanatra felbukkanni és elillanni. Nagyon hálás volt a személyzet.

Kerti grillparti előtt egy nappal érdemes a kert átellenes végébe etetőt elhelyezni. A darazsak rászoknak másnapra és a grillpartit nem zavarják meg, maximum egy-két felderítés történik, de az etető hívogatóbb lesz. Természetesen célszerű azonos ételt elhelyezni, mint ami a grillpartin várható.

BEVEZETŐ

Nem egy pertől való félelem miatt nem nevesítem azt a magyar darázsirtót, aki állítólag nyolcvanezer egyedszámú lódarázsfészket irtott ki tavaly nyáron. Az európai lódarazsak (vespa crabro) egyedszáma ugyanis 300-700, maximum 900, ha nagyon „rekordra” hajazunk, esetleg ezer feletti. A rekorder vespa faj, az ázsiai vespa basalis 5000. De még a kecskedarázs (vespula vulgaris) vagy a német darázs (vespula germanica) is legfeljebb hét-, vagy tízezres egyedszámú fészket épít. Új-Zélandon, ahová behurcolták mindkét fajt, egyszer sikerült valamelyiküknek a százezer feletti példányszámot elérni, de akkor a hadsereg érkezett lángszórókkal. Szóval, ha az úr 80000 lódarazsat irtott ki – hol a fénykép, ha már a bulvármédia rohant lélekszakadva –, akkor élete hibáját követte el, hogy nem hívta a Guinness Világrekord szervezetet és bizony benne lett volna a tévében, s nem csak a magyarban. És egyben mázlista is valahol, hogy Magyarországon él, Németországban ugyanis – tartománytól függ az összeg – 5000 és 65000 Euro között fájt volna a produkció; ott ugyanis kiemelten védett faj.

„3-4 csípésbe belehal egy ember” – ez nem csak magyar (városi) legenda, hanem Európa-szerte ismert. Nézzük meg a mérgét, ennek a „rémségnek”, vagyis a lódarázsnak. Az LD50 (medián halálos dózis) értéke 8,7-10,9 mg/kg. Miközben a méh mérgének értéke 2,8 mg, vagyis sokkal mérgezőbb, a vespula fajoké 3,5 mg, az Ázsiában élő Japán óriás lódarázs (vespa mandarinia japonica) 4,0 mg/kg. A mi „rémségünk” sehol sincs a mezőnyben. Azt a Fülöp-szigeteken élő magyar neve sincs lódarázs, a vespa luctuosa vezeti 1,6 mg/kg értékkel. „Több mérge van a méregzsákjában, hiszen kétszer nagyobb is talán, mint egy méhecske” – mondhatná dacosan a „városi” legenda hívő. Valóban több méreg van egy lódarázsban, de még így se jön össze. „Akkor több van egy fészekben!” Ez sem nyert, hiszen egy lódarázsfészek 300-700 egyedszámú, míg egy kecskedarázs fészek 500-7000 és egy német darázs 1000-10000. „Na legyen, nem halálos, de sokkal agresszívebb és megcsíp.” Utolsó légvárunk is szertefoszlik. Nem, egy lódarázs fészektől távol az egyik legbékésebb darázs, de még fészekvédelem terén is kevésbé hajlamos a támadásra, mint például a méhek vagy a fenti két darázs (vespula) faj. És a lufi kipukkadt. Egyvalami marad: valóban fájdalmasabb a csípése, aminek a hosszabb fullánk és a méreg összetétel mássága az oka. De ettől még nem fog megcsípni, ha nem adsz rá nyomós okot. Összegezve: egy lódarázs fészek egyedszáma nem elegendő ahhoz, hogy halálos adag mérget kapjon egy ember. (Kivétel természetesen az allergia, a szájüregi csípés miatti fulladás, vagy néhány betegség megléte.)

Egyébként, hogy egy adott faj mennyire veszélyes az emberre, a következő tényezők határozzák meg: méreg erőssége, méreg mennyisége egy egyedben, egyedszám a fészekben, üldözési távolság. Ebből a szempontból hazánkban egyetlen egy faj sem különösebben veszedelmes.

A fentiek nem elbagatellizálása annak, hogy a darazsak veszélyesek is lehetnek nyáron az erdőben, mert allergia miatt nagyon is azok lehetnek, de főleg tudás- és ismerethiány miatt , hiszen akár egyetlen egy darázscsípés is végzetes, azaz halálos következménnyel is járhat, mondjuk mélyen a Börzsönyben, ahová mentő vagy mentőhelikopter képtelen, és nem csak időben, hanem fizikailag is eljutni, vagy szerencse (nem allergiás személy) a szerencsétlenségben (tömeges támadás egy fészek helytelen vagy véletlen megzavarása miatt), egy igen kellemetlen élmény, ami akár a túrázástól való kedvet is elveszi egy életre.

Nem kell tőlük félni, se egy kellemes túráról lemondani, csak tudni kell a „szabályokat” és akkor minimalizálható egy csípés esélye közel a nullához.

ELSŐ RÉSZ – CSÍPÉS ESETE

Csípés következménye – nem allergiás személyeknél

Valószínűleg azzal mindenki tisztában van, hogy a poszméhek, a darazsak és a lódarázs fullánkja nem szakad az ember bőrébe, így ezek egymás után többször képesek csípni. (Konkrétan a fullánkkal szúrni.) A következmény a fájdalmon kívül égető érzés a csípés körül, duzzanat és vörösödés a bőrön. Mind a duzzanat, mind a melegség tapintással is jól érzékelhető. Veszélyes helyzet akkor állhat elő, ha a csípésre a nyakon, az arcon, de főleg, ha a szájüregben kerül sor, mert ilyenkor a duzzadás elzárhatja a légutat. De ez nem allergiás reakció; ez fontos! Az ezzel kapcsolatos elsősegélyről érdeklődni a háziorvosnál szükséges, én nem írhatom le.

Ha mégis sor kerül egy csípésre, SOHA ne szívjuk ki a mérget szájjal, mert ebben az esetben a méreg a nyelven keresztül sokkal hatékonyabban szívódik fel. Léteznek méreg kiszívó kütyük. Ártani nem árt, de tekinthető akár felesleges túlbonyolításnak is.  Az alkohol (96%) hűt, fertőtlenít és bontja a méregben lévő fehérjemolekulákat. Fenistil, Soventol stb. kenőcs, hűt, csökkenti a viszketést. Lehet a lándzsás útifű levelét szétdörzsölni és a szúrás helyére tenni, hűt és fájdalomcsillapító hatású.

Csípés következménye – allergiás személyeknél

Az allergiások esetében az immunrendszerük túl érzékeny a méregre és az immunválasz okoz súlyos következményeket, ami halálos is lehet. Az éves halálesetek száma Németországban 20-30, amibe nincsenek beleszámolva azok a látens esetek, ahol nem derül ki, hogy a halál oka anafilaxiás sokk. A lakosság 2-5 százaléka allergiás. A rovarméregallergia szűrhető és oltás is létezik, mely méhméreg-allergia esetén öt év után több mint 80 százalékos védettséget ad, míg darázsméreg allergia esetén több mint 95 százalékos védettséget. Németországban erre van lehetőség és erősen szorgalmazzák a teszt során allergiát mutató személyeknél. Érdemes utána érdeklődni ennek a háziorvosnál.

Fontos! Az első csípés váltja ki az érzékenységet és csak egy későbbi második csípés az allergiás reakciót, akár súlyos anafilaxiás sokk formájában, ami orvosi segítség nélkül halálos kimenetelű lehet. Vagyis, akit még soha nem csípett meg méh, poszméh (dongó), darázs vagy lódarázs, az nem allergiás, illetve a szervezet nem ad allergiás válaszreakciót. (Rendkívül ritka esetek előfordulnak, amikor a legelső csípésnél is már súlyos sokkra kerül sor.)

Méhméreg allergia (allergiások kevesebb mint 20 százaléka) és darázsméreg allergia (allergiások 66 százaléka)

Aki allergiás a méhméregre nem feltétlenül allergiás a darázsméregre. Ugyanakkor a fordítottja nem igaz, aki allergiás a darázsméregre, az általában a méhméregre is allergiás. Van, aki eleve mindkettőre allergiás. Aki mindkettőre allergiás, az a melittinre allergiás, mely mindkét méregben megtalálható, a méhméregben jelentősebb mennyiségben (50-70%). De mindkét méregben van hialuronidáz és foszfolipidáz-A, melyek enzimek. A darázsméreg fő összetevői az előbb említett két enzimen kívül még a foszfolipidáz-B. Míg a lódarázs mérge tartalmaz 5% acetilkolint. Ez okozza az erősebb fájdalomérzetet, illetve a mélyebbre hatoló hosszabb fullánk.

Vagyis, aki allergiás, annak vigyáznia kell. De annak is, akit egyszer csípett meg méh és vagy darázs, mert az ő esetükben lehet „lappangó” allergia, amiről nem tud. Ennek az esélye ugyebár 2-5%. Akit már sokszor csípett meg méh és darázs, annak nincs félnivalója allergia kapcsán, bár ritka ugyan, de néha előfordul, hogy később mégis allergia alakul ki valakinél.

Ezért javallott két szabályt betartani:

  1. egyedül ne túrázzunk a „vadonban”, vagy ha igen, legyen nálunk elsősegélycsomag.
  2. javallott az elsősegély csomag, allergiásoknál nagyjából kötelező

Érdemes ez ügyben a háziorvossal konzultálni és kitartónak lenni. Az automatikus epinefrin (adrenalin) injekció és folyékony antihisztamin és kortizon életmentő, ha szükség van rá. Ha nincs, nem nagy súly.

Az allergiás reakció tünetei: gyengeség, szédülés, hányinger, bőrkiütés test-szerte, bőrduzzadása különösen az arctájékon és a nyakon (de a csípés nem ott történt!), légzési nehézség, erős szívverés, keringési zavar, eszméletvesztés stb. A reakció a csípést követő másodpercekben már megjelenhet, de legfeljebb néhány percen belül megjelenik, maximum negyedórán belül.

Légzési nehézség esetén le kell ültetni a személyt. Keringési zavar esetén le kell fektetni a személyt és a magasba emelni a lábát. Eszméletvesztés esetén stabil oldalfekvés.

MÁSODIK RÉSZ – POSZMÉHEK, DARAZSAK, LÓDARÁZS

Gyakori fadongó (xylocopa valga) és Kék fadongó (xylocopa violacea)

Hazánk legnagyobb – 2-3 cm hossz – méhfajai, a xylocopa nemzettség többi fajához hasonlóan faodúkban fészkelnek, vagy fa villanyoszlopok repedésében. Magányos anyák. Fészkét nem védi, csak közvetlen megzavarás esetén. Saját több éves tapasztalatom, hogy erős zajra és rezgésre, ütődésre (fa villanyoszlop és fűnyíró) mérges lesz, de ilyenkor csupán érdeklődve körbe repül vagy maximum zuhanórepülésekkel ijesztget. Soha nem csípett meg. Csak azért említem meg, mert tetemes mérete és mély zümmögése sokakban félelmet kelt. Egyáltalán nem kell tőle félni, szinte nulla az esélye, hogy megcsípje az embert. Persze azért nem javallott megfogni.

Hím fadongó. Fotó: Nagy Sándor (flickr.com)

Poszméhek (dongók)

Körülbelül 60-70 bombus faj él Európában. Maximum 2,5 cm a testhossz. Államalkotó, a fészek egyedszáma 50-500 közötti. Azonban nem mindig kerül sor klasszikus államra, gyakran megreked a fészek egy domináns anya és néhány termékeny nőstény szintjén, de akár magányos anya szinten is. Minél fejletlenebb a fészek az előbbiek szerint, annál kisebb az amúgy is alacsony támadási hajlam a fészek védelme érdekében. Viszonylag fejletlen a fullánkja, a mérge is eltérő, csípése rövid ideig fájdalmas csupán. Csípést kiprovokálni nehéz, többféle figyelmeztetést ad előtte. Először megemeli a középső lábait, végül hanyatt fekve a fullánkját mutogatja felénk, végül bekövetkezhet a csípés. Saját több éves tapasztalatom, hogy a nyitott garázs bejáratánál volt egy fészek, amely éveken keresztül nem érte el a legfejlettebb szintet, így a fészek bejárat és a fejmagasság távolsága ugyan csak alig 20-30 cm volt, soha nem került sor támadásra, legfeljebb egy-két nőstény nézett meg magának. Egy meleg évben azonban kialakult a klasszikus állam, ekkor se került sor csípésre, de a fészek védelem jelentősen felerősödött és emiatt – sajnos – ki kellett irtani őket. Ezt a döntésemet erősítette egy híres magyar rovarszakértő egykori élménye, akit egy megzavart dongó fészek dolgozói, a steril nőstények, csúnyán helyben hagytak. Poszméh még soha nem csípett meg. Nem jelentenek veszélyt, jámbor jószágok, néha kíváncsiak. Egy tavaszi napon találtam egy áttelelt anyát, de már lemenőben volt a nap, egyértelmű volt, hogy nem élné túl az éjszakát. Betettem egy befőttesüvegbe, kapott mézet és pár csepp vizet. Másnap reggelre bekajált és vígan elrepült. A potroha pókhálós volt, amit nem tudott leszedni. Hetekig visszatért és minden alkalommal célirányosan a közelembe jött. Nagyon érdekes élmény volt.

Poszméh. Fotó: A rovarászok blogja (rovarok.blog.hu)

Polistes darázs fajok

Számtalan faj közül a francia darazsat (polistes gallicus) említeném csak meg. Teljesen jámbor, még a fészek közvetlen közelében sem támad, de azért ne nyúljunk bele a nyitott fészekbe. Egyedszám tíz-harminc, esetleg elérheti az ötvenet. Ha véletlenül megcsípne, nem különösebben fájdalmas.

(Az amerikai kontinensen élő nagyméretű magányosan élő „polistes rokona”, a Kivégző darázs, teljesen sárga és a csípése rendkívül fájdalmas. A Schmidt fájdalom indexen átvette a dobogós helyet, vetekedve az első helyért egy dél-amerikai kék államalkotó fajjal, a Harcos darázzsal (Synoeca nemzettség, azaz nem Polistes!), amely a fészke megzavarásakor doboló figyelmeztetést ad, majd tömeges támadást hajt végre. Két-három csípés olyan elemi erejű fájdalommal jár – mérge nem különösebben erős – hogy a helyi indián is kórházba kerül, mert nem bírja elviselni a fájdalmat. Szóval, örülhetünk, hogy Európában túrázunk.)

Polistes gallicus. Fotó: wikipedia

Vespula fajok (rövidfejű darazsak)

Kecskedarázs (vespula vulgaris)

Érdekes magyar neve van, angol és német nyelvterületen a közönséges darázs nevet kapta. Egyedszáma 500-7000 között van egy fészekben. Erdőben jellemzően föld alatt fészkel, ház körül burkolatok vagy egyéb helyeken is fészkelhet. Bár nem érdemes vesződni az azonosításával, de ha fészektől távol közel száll le, érdemes lehet megpróbálni. A szemek között és a szájszerv felett sárga alapon egy fekete fordított félkövér T betű, illetve horgony-szerű mintát visel. Fészek közelben könnyen támad. Fészektől távol igen szemtelen augusztusban, csípésre is sor kerülhet.

Kecskedarázs. Fotó: Fáni Krisztina (flickr.com)

Német darázs (vespula germanica)

Egyedszáma 1000-10000 között van egy fészekben. Lényegében minden téren megegyezik a kecskedarázzsal. Megkülönböztetés: a sárga alapon három fekete pont van, kb. egyenlőszárú háromszög alakban. A fészek közelében egy fokkal kevésbé hajlamos a támadásra, mint a kecskedarázs.

Ez a két faj az egyedüli, ami nyár végén, augusztus elejétől, de különösen augusztus második felétől nagyon szemtelenné válik, s túl azon, hogy rámegy mindenre, még provokálás nélkül is csíphet. Ennek azonban az is oka, hogy nem látnak túl jól, így például egy napozó ember testén egy anyajegyet légynek, azaz prédának tekinthet és arra csap le és csípi meg a területet. Viszont gyakori, hogy az ember hessegeti, és ennek dacára folyamatosan közeledik és jobbra-balra cikázik. Ez utóbbi felderítés, ezen kívül a szaglása az elsődleges, azaz, ha cukor illatot érez, pl. üdítő, akkor rárepül. Bár a darazsak a felderítésről nem számolnak be fészektársaiknak, mint a méhek – ezt számos kutató cáfolja mostanában – ha egy darázs hordani kezdi a sütit vagy éppen a rántott húst, rövidesen egyre több darázs jelenik meg. Saját tapasztalat: hosszú éveken keresztül egyetlenegy csípést sem kaptam, ám az elmúlt években többször is. Az egyik esetben a hátam/vállam augusztusban lett célpont, de csak egy csípésre került sor, minden ok nélkül, így gyaníthatóan anyajegy volt az ok. A másik eset már érdekesebb. Lőtéren történt, szintén nyáron, de nem augusztusban. A darázs valószínűleg leszállhatott a lőlapra és végig rettegte, amíg percekig ütöttek lyukakat a becsapódó lövedékek a lapra száz méterről. Vagyis erős stressz érte. Amikor leszedtem a lőlapot, észre sem vettem, csak ahogy távolodtam, vettem észre, hogy cikázva közeledik és ez nem az a fajta cikázás, majd kb. öt méteres hátrálás után, miközben közeledett, hirtelen előrerontott, a jobb alkarom felső részébe harapott és ötször döfött. A lövészkesztyűvel szabályosan le kellett a karomról tépni. Mindkét esetben nem a darázs volt agresszor, ezt tegyük hozzá, hanem én zavartam meg.

Német darázs. Fotó: wikipedia

Dolichovespula fajok (hosszúfejű darazsak)

Alapvetően békés, a vespulákhoz képest kimondottan békés fajok. Fészektől távol nem sok eséllyel csípik meg az embert. Fészkét csak közvetlen közeli megzavarás esetén védi és támad az emberre. Két fajt emelnék ki: a szászdarázs (dolichovespula saxonica) és erdei darázs (dolichovespula sylvestris), mindkettő feje hosszabb, előbbinél – ahogy fentebb írtam – sárga alapon ásó szerű fekete jel látható, míg utóbbi esetében semmi, csak a sárga alap. Az egyedszám nem nagy, előbbinél 100-300, utóbbinál valamivel 300 felett. Nem sok vizet zavarnak, ha nem háborgatjuk a fészküket.

Vespa fajok – hazánkban kizárólag egy faj: a lódarázs (vespa crabro)

A közhiedelemmel ellentétben a fészektől távol kifejezetten jámbor és félénk. Inkább elrepül, ha közeledünk felé. Kora tavasszal a királynők kicsit kíváncsibbak az utóbbi években, kevésbé félnek, néha közelebb jönnek, amire eddig nem kaptam vagy találtam magyarázatot. A fészekvédelem lehet erőteljes és heves, de nyugodtabbak is lehetnek, mint például a vespula fajok. Ez sok mindentől függ. Kb. öt méteren belülre nem javallott megközelíteni a fészket. Ha támadnak, átlagosan 30 csípésre kerülhet sor és 15-20 méternél tovább nem nagyon üldöznek. Lódarázs elsődleges riadó, illetve támadási feromonja a 2-Methyl-3-buten-2-OL (molekuláris képlet C5H10O). Más vespa fajoknál három feromont is kimutattak, melyből kísérleteknél már egy is idegesebbé tette a dolgozókat, mindhárom pedig támadást váltott ki. Erre azért érdemes ügyelni, mert augusztusban a lódarazsak szeretik az orgona ágait megrágni és a nedvét kiszívni. Ilyenkor egy kisebb-közepes orgonabokron akár 10-50 lódarázs is lehet, nem csak egy fészekből és emiatt gyakorta össze is balhéznak. Nálam az udvaron az elmúlt években ez rendszeres volt, előfordult, hogy hat irányból, azaz hat fészekből érkeztek. Ilyenkor sem kell tőlük tartani, de azért ne rázzuk meg az orgonát, mert, ha a támadási feromont egy kibocsátja, mert megijed vagy morcos lesz, előfordulhat támadás, több egyedtől. De ha nem rázzuk a bokrot, nyugodtan közel lehet menni, nem bántják az embert, nem is foglalkoznak vele. FONTOS: a lódarázs az egyetlen éjszaka is aktív faj hazánkban. Nyitott ablakon berepülhet, ha éjszaka ég egy lámpa a szobában. Ilyenkor nem tud kirepülni és egyre zavarodottabb lesz. Megoldás: lámpát lekapcsolni, perceken belül kitalál, ha nincs függöny. Lehetőleg ne keressük a mobillal világítva, mert akkor annak fényére repül rá, ugyanis a csillagok és a Hold alapján (fény) tájékozódik.

Ázsiában számos vespa faj él, mely közül van nagyon nagy méretű, nagyon erős mérgű és olyan is, amely nem tűnik ki különösebben, mégis a legtöbb halálos áldozatot okozza, ez utóbbi a vespa basalis, amely fészkének egyedszáma ötezer és a feletti; ezért.

Ám 2004-ben behurcolták véletlenül Európába, azon belül Franciaországba a vespa velutinát. Egy hajó egyetlen királynőt hozott… mára elterjed Franciaország-szerte, Spanyolországban, Portugáliában, Belgiumban, Olaszországban, Németországban (2014) és Ausztriában. Van esély, hogy már hazánkban is van. Európai „alfajként” az Ázsiai lódarázs (vespa velutina nigrithorax) nevet kapta, s alapvetően a lódarázshoz képest a potrohán domináló a fekete szín. A lódarázzsal ellentétben fák felső lombozatán fészkel. Ugyanakkor Ázsiában megfigyelték, hogy gyakorta kétciklusú a fészek, először föld alatt épül, utána költözik a magasba. Ázsiában fészekvédelem terén kimondottan agresszívnek tartják, s ráadásul hosszútávon üldözve a támadót, ugyanakkor ázsiai szakértők nem ismerik elég jól a hazai lódarazsunkat. Francia források szerint nem különbözik, illetve valamivel békésebb, mint a lódarázs. Emiatt nem lehet pontos véleményt adni. Ami kitűnik, hogy a hosszútávú üldözés nem 15-20 méter, amiből következik, hogy a csípések száma bizonyosan több, s mivel a fészek egyedszáma is nagyobb, 1000-15000, bizonyosan ez is tovább növeli a csípések számát, vagyis ilyen megközelítésből veszélyesebb, mint a lódarázs… de mivel fák koronájában fészkel, a találkozás esélye kicsi. A méhészetre, illetve a méhekre viszont komoly veszélyt jelent, mert nem fészektámadó, hanem a fészek előtt sakktábla szerű alakzatban lebeg és a hazatérő méheket egyesével vadássza le. A méhek nem tudnak ellene védekezni.

Lódarázs. Fotó: Richard Bartz Crop (wikipedia)

HARMADIK RÉSZ – CSÍPÉS, CSÍPÉSEK ELKERÜLÉSE

Alapvetően érdemes figyelni arra, hogy az erdőben mit eszünk és iszunk, ne legyen a szendvics alján vagy a dobozos kólában darázs. Arra is ügyeljünk, mit fogunk meg, pl. virág, faág, fakorlát, kő stb. Parfüm és illatosított szappan és tusfürdő kerülendő, mint a virágmintás vagy színes-foltos ruhák. Ha megcsíptek egy órája, ugyanazzal a ruhával ne menjünk a fészek közelébe, mert sokkal távolabbról támadást fogunk kiváltani, a ruhából ugyanis árad a támadási feromon.

Ha rendszeres és egyszerre több zümmögést hallunk, akkor fészek lehet a közelben. Guggoljunk le és derítsük fel, hogy hol repülnek, hol lehet a fészek. A „légifolyosót” a fészek közelében ne keresztezzük. A fészek bejáratához se közeledjünk. Kerüljük a hangoskodást, erős rezgések keltését, hirtelen mozdulatokat és a kilégzést a fészek felé, a szén-dioxid szint növekedés is kiválthat támadást. Próbáljuk kideríteni, milyen fajról van szó. Ha lódarázs, vagy különösen, ha kecske- vagy német darázs, akkor távolodjunk óvatosan.

A fészek közelében egy szőke hajú, fehér ruhát viselő személy van a legnagyobb biztonságban, míg egy sötét hajú sötét ruhát viselőt támadnak meg a leghamarabb. Ennek az oka, hogy a természetben előforduló támadókra hasonlítanak az utóbbiak (genetikailag öröklött emlék), s ilyenkor a világos részekre támadnak, mint a szem, az orr, a fül, és közvetetten az arc, ami ugye különösen veszélyes lehet (duzzanat, fulladás). Ha támadásra kerül sor, ne küzdjünk, fussunk minél gyorsabban, minél messzebbre. A támadási feromon a fészek közvetlen közelében egy hirtelen induló tömeges támadást vált ki, ami aztán elül; ettől még nagyon fájdalmas élmény. Fészektől kicsit távolabb, nem ennyire markáns a támadás. Ha egy fészket megzavarunk, de nem támadnak ránk, akkor a támadási zóna kisebb lesz, nő a tolerancia. (Igaz, ennek az ellenkezőjére is van példa és beszámoló.)

Összegezve: ismerd meg a rovarokat. Te mész az ő életterükbe és zavarod meg esetleg az otthonukat. Ők csak védekeznek, még ha ez kevés vigasz is. Ha helyesen cselekedsz és tudod, mit nem szabad, akkor szinte biztos, hogy nem ér kellemetlen élmény.

Marhabögöly (tabanus bovinus)

Nem fullánkkal csíp és nem is klasszikusan vért szív, mint a szúnyog. Inkább harap és felsebez, úgy szív vért. Allergiás reakciót is okozhat. Szúrása fájdalmas, a seb nagyon nehezen gyógyul, mert alvadásgátlót adagol a sebbe. Maradandó heg is kialakulhat. Nagyon jól repül, ha hallod, akkor még csak méreget. Kapálózz. Inkább nevessenek ki, de a kapálózástól elmegy a kedve. Ha nem hallod, akkor valószínűleg támadásban van és már rád szállt. Nem azonnal szúr, csapd szét, amíg teheted.

 

Zárszóként: érdemes elolvasni Móczár László könyveit!

Egzotikus vespa fajokról a vespa-bicolor.net ad jó információkat angol nyelven

Extrém fájdalmas csípésekről a youtube-on nézhetsz videókat… TÉLEN: Brave Wilderness felhasználó

 

Szerző: Kautz István

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image