Nahát 50

Szombaton reggel hét órakor érkeztünk meg Nagymarosra. Némi szütyörgést követően 7:25-kor, ketten rajtoltunk el Józsival az 50 kilométeres távon. Úgy terveztük, hogy az egyeneseket és a lejtőket megkocogjuk, az emelkedőket pedig okosan, nem elrohanva igyekszünk abszolválni, nyolc órás teljesítéssel kalkulálva.

Talán könnyebb ez az útvonal, legalábbis a túra elején, hiszen a Köves-mező meghódítása egyszerűbb a Hegyes-tetőénél, bemelegítésre ideálisabb. Nem is jelentett gondot. A Vizes-árok környékén a korábbi eső nyomát hagyva nehezítette a haladásunkat. A nagy sárban a síkabb területeken beragadás-veszély uralkodott, míg az emelkedőkön a visszacsúszás jelentett problémát. Áldás volt, hogy most nem esett. Relatíve hamar eljutottunk Törökmezőre, ahol Józsi átvette a BRM 400-on ott felejtett bukósisakját. A túrázótársak nagy örömére ebben teljesítette a túra fennmaradó részét. A halastónál frissítettünk. Egy tea és egy zsíros kenyér csúszott le.

A Békás-réten át folytatódott utunk Kóspallag irányába. Ez egy nagyon könnyű szakasz, nincs benne komolyabb szintemelkedés sem. A pont a műút mentén állt, ahonnan szalaggal jelölték ki az útvonalat a piros sávig. Ezen figyelni kell, nehogy túlhaladjunk a leagázáson és a rablótanyánál kössünk ki. A piros sávon két kisebb emelkedőt leküzdve, a lejtőket és az egyeneseket kocogva, végig trécselve értünk át Márianosztrára. A saras út és a patakátkelések sem jelentettek gondot, valahogy gyorsan eltelt ez az etap is. Nosztrán a kocsmában frissítettünk és depóztunk negyed órát.

A túra szerintem legnagyobb kihívása várt ránk. Előbb fel kellett kaptatni a Kopasz-hegyre, ahol a köd miatt az idei kilátás elmaradt. Csípős hideg uralkodott fent és az erdőből kiérve szinte megvakított a fehérlő látvány. A pecsétet követően lefutottunk, majd megkezdtük a Só-hegy meghódítását. A terelés végett kihelyezett szalagok majdnem megtévesztettek minket, ám kitartottunk a zöld sáv mellett, mint kiderült, jól döntve. A terelés a kisvasút helyreállítása által lett szükséges, de nem a túrára vonatkozott.

A Só-hegy megmászása gyakorlatilag azt is jelentette, hogy gond nélkül célba fogunk érni. Az Érsek-tisztás érintése után a csodaszép völgyben ereszkedtünk egészen a kék sáv jelzésig. Elképesztő látványt tárt elénk a Börzsöny, meg is álltunk fotózni párat. A kéken rövid emelkedő várt ránk, hogy kimásszunk a patak völgyéből, melytől már nincs messze Kóspallag kálváriája. A kéken hamar el is értük az ellenőrzőpontot, majd a helyi kocsmában frissítettünk.

A Kóspallagtól Törökmezőig következő szakasz nem igazán a kedvencem. Bár, veszettül szépek a rendezett tisztások, különlegesek a patakátkelések, ám hosszú távon a szintemelkedés nélküli részek, pláne akkor, ha már sokadszor jár arra az ember, elveszítik varázsukat. A Kis-Hanta-patak völgyében végig kocogtunk, mely mellé alapos dumálást társítottunk. Az egyetlen lassító tényező a piros sávon a Pusztatorony oldalában lévő veszettül csúszós hegyoldal volt. Fától fáig, az eséseket szerencsére megúszva csúszkáltunk ereszkedés közben. Jó párszor beázott a cipőnk, ami jól jött, hiszen így leázott róla a sár.

Törökmezőről a gyors frissítést követően eleinte kocogással indultunk el, majd a rövid ideig tartó napsütésben visszább vettünk, hogy lőjünk pár fotót. A Hegyes-tetőre tartalékoltunk annak ellenére, hogy az idei NB-s futamok tekintetében most voltunk a legjobb formában. Zebegényben a Trianon emlékműnél pecsételtünk, majd megkezdtük az emelkedést.

A Remetekereszt-bérc megmászása sem egyszerű feladat. Megkockáztatom, hogy kellemetlenebb ezen az ösvényen felfelé haladni, mint a Hegyes-tetőre. Ebből az irányból most közelítettem meg először az impozáns bércet, így némileg meglepetésként ért a benne rejlő kihívás, mint azt bekalkuláltam. Örültem a végének. A Hegyes-tető lábánál elég nagy levegőt venni és lendületből felmászni. Az előző, hosszan elnyúló szakasznál valamelyest valóban kellemesebb volt. Pecsétet a Szent-Mihály-hegy nyergénél kaptunk, majd a kéken lekocogtunk Nagymarosra.

Második alkalommal jártam ezen a túrán és ezúttal sem csalódtam benne. A szervezés tökéletes, az ellátás megfelelő és az útvonal tetszetős. A fordított irány pedig új impulzusokat, élményeket tartogatott.

A túra videója

A túra GPS-felvétele

Ezt olvastad már?