Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail

Mindig is ki akartam próbálni, milyen is az, amikor a hétvége mindkét napján erőltetettebb menetben teljesítek viszonylag hosszabb és/vagy szintesebb távokat. A Börzsöny Trail és a Zongor 50 kombinációjával végre belekóstolhattam a terepfutás igazi világába. 

Kámori kilátás a Börzsönyben

Kámori kilátás a Börzsönyben

A szombati Zongor 50 teljesítménytúrát követően komoly aggodalmakkal vágtam neki ennek az igazán komoly megmérettetésnek. Az NB II-es bajnokság végett ott sem lehetett cicózni, ezért nyolc órán belüli teljesítést tűztünk ki magunknak. Összesen 7:53-as idővel húztuk be Józsival az 53 kilométert és a 775 méter szintemelkedést. Ezt jónak ítélem meg annak fényében, hogy a teljesítőképességem maximum negyven százalékát emésztettem fel.

A diósjenői általános iskola rajtjába nagyon korán elutaztam, hogy hangoljam magamat a futásra. Erdei Andrissal dumáltam egyet, energiazselét is vettem és próbáltam magamat felszívni. Ezeken a rendezvényeken hamar átszellemül az ember a sok futó láttán, így egyre inkább vártam a rajtot.

A végére sorakoztam fel a tömegnek, kishitűen. De ez van, tisztában voltam a képességeimmel és a szintidőn belüli teljesítés érdekelt csak. Már az elején vitt a tömeg és sikerült folyamatosan előzgetnem. A teljes aszfaltos szakaszt kocogtam, csak a Závoz emelkedőjén kezdtem el gyorsabb sétára váltogatni. Ismertem a terepet, így tudtam, hogy mocskos módon kemény emelkedők várnak még rám a Kámorig, mely köztiszteletben álló hegycsúcs a környéken.

Hol a magas aljnövényzet és a szűk ösvények, hol a kaptatók, hol a forróság, hol ezek összessége igyekezett tönkretenni. Szerencsére sikertelenül. Egyre inkább éreztem, hogy ez ma menni fog. A Závoz megmászása nagyon sima volt, valamint a Kámor meghódítása sem okozott gondot. A lejtőket izomból megtoltam, hogy az elvesztegetett időt behozzam. Az első és utolsó kritikus pontja a versenynek számomra a sárga sáv szintútján jelentkezett. Nagyon vártam a királyházi frissítést, ezért minden kilométer háromnak tűnt. Sok folyadékot vittem, így ez valamelyest enyhítette szenvedéseimet.

Az új piros sáv gyilkos ereszkedése sem tett túl jót a lábaimnak, ám nem nagyon érdekelt, mert már éreztem a számban a sok finomságot. Két órán belül értem el a pontot, ahol teleettem és ittam magamat. Minden volt, ami ilyenkor kell. Kovászos uborka, egy kicsi sajt, kevés olívabogyó, némi gumicukor és sok isoital csúszott le a torkomon vízzel kombinálva. Nem időztem öt percet sem, mert sok volt még hátra egy gyilokpornós kék négyzettel.

Már kaptattam is fel Szimandl Anita buzdítását magam mögött hagyva. Komoly kihívásnak éreztem a hegymenetet, de a frissítés megtette a hatását. Néhol még bele is kocogtam, így sokkal hamarabb felértem a tervezettnél. A zöld sávra térésnél már tudtam, hogy jóval komolyabb időt megyek a kalkuláltnál, így felszabadultan maximális sebességgel robogtam ki a Börzsönyből. Diósjenőn is toltam neki, így 3:17-tel a 29. helyen zártam. A mezőny elejéhez képest ez karcsú, magamhoz képest viszont zseniális eredmény.

Köszönöm Csanya, hogy nem engedted az átnevezésemet a gyerek távra a héten, most jövök eggyel! 😉

 A trail trackje