A kora reggeli indulás ellenére késői érkezés, de rengeteg látnivalóval. Kis túlzással az egész Caminón nincs ennyi látnivaló az erdőben, így a mai útvonal kifejezetten kellemes meglepetés volt.

Meghúzódik Pilisszentkereszt a hegyek között. Fotó: Gerhát Ádám

Pilisszentkereszt előtt a Mária Szentkút egy kifejezetten meghitt zarándokhely az erdőben, a szabadtéri oltár és forrás nagy hatással van az emberi lelkekre. Utána végig kisebb emlékhelyek és szentképek mellett elhaladva jutunk a faluba. Már a faluban nagyon finom fagyit ettem, mindenkinek ajánlom a templom előtti cukrászdát. A ciszterci romokat a focipálya előtt közelítettem meg, mert benéztem a jobbra fordulást valahol, de a pálya mellett emlékek ébredtek bennem, mert nem is régen ezen a pályán nem adták meg két szabályos gólomat a bíró hibás döntései miatt egy félidő alatt. Hajrá, Kinizsi! 🙂

Már a falu felett és a domboldalból a falura a gyönyörű panoráma miatt visszatekintve jött a második nagy találkozás egy ferdeszemű kecskepásztor (mi van !!!???) hölggyel, aki a tegnapi „szefós” hölgyhöz hasonlóan, szintén nem engedte lefotózni magát.

„Sok kecskéd van?”
„…..lenni több, mint ötven”
„Ebből is élsz, ezt csinálod főállásban?”
„…. nem- nem, ez hozni pici plussz”

Értem én, lenyomja a fő műsoridőt valahol a józsefvárosi Négy Tigris utódintézményében délután kettő, majd hazatérve felszalad a dombra az ötven kecskével….

Láttál már kínai kajáldában kecske húst? Na, akkor majd fogsz! Ez már tényleg a legalja.hu, valóban semmi sincs már magyar kézben… 🙁

A Trézsi forrásnál nagyon szívhez szóló volt a polgármester köszöntő levele:

„…mintegy édesanya méhéből, éltető víz fakad, melynek jövője az alapok erejéből származik. Benne van feloldva Attila és Árpád vére, Szent István által felajánlott és ennél fogva Mária országa, Nagyasszonyunk féltő szeretete, történelmünk dicső emléke…..”

A Trézsi-forrás. Fotó: Gerhát Ádám

Az Orosdy kastélyt elhagyva már gyorsan elértem a mai nap fénypontját a Csillagösvényt (az ösvényen végigkövetjük az ősmagyarok legendáját és történelmét) és a Boldogasszony sziklakápolnát és sziklaszínházat Pilisszántó felett (Makovecz Imre útmutatásával Őrfi József tervezte). Helyben található kövekből épült az egyszerű formák és könnyed vonalvezetés technikáját követve, bámulatosan varázslatos lett a végeredmény! A kápolna alatti sziklaszínházban nyaranként koncerteket rendeznek.

Ezt a csodát magam mögött hagyva a piros jelzésen a Kopár csárda 9,5 km felirat és a pontos idő kombinációja, elég gyorsan el tudta rontani a nagyon emelkedett hangulatomat. Bár az új piros jelzés már elkerüli a falut, de így is nagy hajsza kezdődött a Kopár csárda eléréséig. Ismét a végére egy kifejezetten hosszú és kemény szakasz, happy end nélkül. A csárdában horror árak fogadtak, nem éppen turista és zarándok barát árfekvésben várják a vendégeket. Bármilyen áron is, de nagyon jól esett a csapolt Gösser és természetesen vacsoráztam is, mert reggel nyolckorkor toltam egyetlen szendvicset még Dobogókő határában.

Innen már gyerekjáték volt a kb. három kilométeres út a kijelölt zarándokszállásig. Egy kedves hölgy fogadott a pilisszentiváni plébánia épülete előtt, teljesen luxus körülmények közé csöppentem a tegnapi jurtás éjszaka után.

A Magyar Zarándokút oldala a Túrablogon. Itt találod a szakaszok áttekintő lapját.