Péntek délelőtt épp javában dolgoztam, mikor Dóri hívott, hogy unatkozik, és lenne-e kedvem egy esti túrára a mocsárban. Ilyen kérdésre csak igennel lehet felelni, hisz ki ne akarná a péntek estéjét a rákoskerti Merzse-mocsárban tölteni.

A Merzse-mocsár közepén. Fotó: Baróti Dániel

Végül egy másik barátom (Dani) is velünk tartott, így hárman vágtunk neki az éjszakai mocsárnak. Daninak ez volt az első teljesítménytúrája, és mint utólag kiderült, igencsak szerencsésen választott, mert életem egyik legjobb túrája volt ez.Mivel késő este Budapest egy meglehetősen távoli pontjában (XVII. kerület, Rákoskert) volt a túra rajtja, hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy autóval tudtunk menni. Oda kiutazni és onnan hazautazni nem lett volna kellemes kikapcsolódás. Fél 11 tájékában indultunk el a rajtról, és az első egy-két kilométeren még városi részen haladtunk, egészen az első ellenőrzőpontig, a Vida-dombig. Itt már fel kellett kapcsolnunk a fejlámpákat, mert lassan beértünk a mocsárba.

Séta a mocsár felé. Fotó: Baróti Dániel

Sajnáltam, hogy éjszakai a túra, pedig igazán kíváncsi lettem volna a mocsár látványára. De sebaj, lesz majd áprilisban nappali verzió is. Itt egy kisebb szakaszon folyamatosan túrázók jöttek velünk szemben, ami első pillanatra némiképp zavaró volt, de hamar rájöttünk, hogy ők már visszafele mennek. A mocsár egyébként nagyon érdekes hely, mert egyes részein feltűnően meleg levegő, más részein pedig feltűnően hideg levegő volt. Nekem nagyon tetszett a hely, még így éjszaka is. Egy hosszabb bozótos szakasz után elérkeztünk a második ellenőrzőpontra, a Merzse-mocsár közepébe.

Dórival a mocsárban. Fotó: Baróti Dániel

Itt kisebb pihenőt tartottunk (csokit és otthonról hozott főtt kukoricát ettünk) Dóri nagy bánatára, aki inkább pihenés nélkül rohant volna tovább. Végül sürgetése meghozta az eredményt, és hamar nekiszedelőzködtünk, és továbbindultunk. Hamarosan elvált egymástól a 10 és a 20 km-es táv, de ezt egy remekül látható táblával jelölték ki, így itt se volt semmi esélyünk az eltévedésre.

Főtt kukoricázás a mocsárban. Fotó: Hannig Dóra

Végül következett a harmadik ellenőrzőpont a Gémeskút, ahol meggy (vagy cseresznye) és barack várta a megfáradt túrázókat. Itt csak kis időre álltunk meg pihenni és eszegetni (Dóri itt már megenyhült és nem sürgetett minket).

A Gémeskút. Fotó: Baróti Dániel

Lassan visszaértünk arra az útra, amin a túra elején a sok szembejövő túrázóval találkoztunk. Most mi jöttünk volna másokkal szemben, csak már senki nem volt, aki akkortájt indult volna. A túra útvonala javarészt a piros kereszt – zöld béka turistajelzésen haladt. Így lassan visszaértünk a városba, érintettük a negyedik ellenőrzőpontot (Platánsor), majd beérkeztünk a célba.

Lesz-e a békából királyfi? Fotó: Baróti Dániel

A célban roppant kedvesen fogadtak a szervezők, alaposan kifaggattak minket, hogy hogy tetszett a túra, mi volt jó, mivel volt gond. Valamint zsíros és lekváros kenyeret is kaptunk (igazi házizsírral és nagyon finom hagymával), valamint egy fantára vagy kólára beválható kupont a cél melletti kocsmában. Kicsit még pihengettünk és eszegettünk itt is, majd Dóri javaslatára megkerestük a kocsit, és hazaindultunk.

Összességében nagyon élveztem a túrát, minden tökéletesen rendben volt, életem egyik legjobb teljesítménytúrája volt. Az útvonal is nagyon tetszett, nem is gondolná az ember, hogy Budapesten belül ilyen különleges tájak is találhatók. Nagyon jó volt a túra, és nagyon jó volt a társaság is.

Értékelés

Itiner: Kortom: 9; Dóri: 10; Dani: 9

Útvonalválasztás: Kortom: 9; Dóri: 10; Dani: 10

Versenyközpont: Kortom: 8; Dóri: 9; Dani: 8

Jelzések/szalagozás: Kortom: 10; Dóri: 10; Dani: 9

Szolgáltatások: Kortom: 10; Dóri: 10; Dani: 10

Pontőrök: Kortom: 10; Dóri: 10; Dani: 10

Díjazás: Kortom: 9; Dóri: 10; Dani: 10

Ár/érték arány: Kortom: 10; Dóri: 10; Dani: 9

Összesen: 76,3 (Kortom: 75; Dóri: 79; Dani: 75)

Itiner

Oklevél

Kitűzől