Piliscsabai Negyvenesek XL

Újabb NB II-es forduló következett, így ismét túrázni „kényszerültem”. Mivel a jövő heti Kinizsi 100-ra nem sikerült beregisztrálnom, így nem kellett takarékoskodnom az erőmmel.

Kilátás a Kémény-szikláról. Fotó: Fekete Zoltán

Kilátás a Kémény-szikláról. Fotó: Fekete Zoltán

A túra a maga 42 km távolságával és 1700 méter szintemelkedésével nem tűnt könnyűnek, ráadásul csak nehezítette a helyzetet, hogy a megelőző két nap szinte folyamatosan szakadt az eső, így hatalmas sártengerre lehetett számítani.

Hatalmas molinó jelezte a rajthelyszínt. Fotó: Fekete Zoltán

Hatalmas molinó jelezte a rajthelyszínt. Fotó: Fekete Zoltán

Totesszel reggel nyolcra érkeztünk Piliscsabára, a túra rajthelyére. Szerencsére körtúraként szervezték, így autóval is kellemesen meg lehetett oldani az oda- illetve visszautazást. Az NB II kiírása némiképp kétértelmű volt, így számunkra csak a helyszínen derült ki, hogy nem a Piliscsabai Negyvenesek L, hanem az XL túrát kell megcsinálnunk. A különbség lényegében csak annyi volt, hogy az XL-en hét különböző nevezetességet is meg kellett látogatni, és szúrópecséttel igazolni a megtekintést. No sebaj, gondoltuk, legalább látunk néhány új helyet (bár ezek többségén már korábban is voltunk).

A túrát nehezítette a hatalmas köd, ami miatt 5-10 méternél tovább nem nagyon lehetett látni. A sárnak, a ködnek, és a csepergélő esőnek köszönhetően tisztára úgy éreztem magam, mintha egy esőerdőben kalandoznék. Számomra ez nagy élményt jelentett, nem volt még ilyenben részem korábban. Szerencsére Totesznél volt GPS, így mindig sikerült megtalálnunk a helyes utat. A Nagy-Kopasz meglátogatása után (első szúróbélyegző), egy kis kocogást követően rögtön le is jutottunk Piliscsévre. Itt a kevésbé szemfüles túrázók könnyen túlmehettek az első ellenőrzőponton, ugyanis az egy kertes ház hátsó kertjében lapult. Mi szerencsére megtaláltuk, és meg is kaptuk első bélyegünket.

Szúróbélyegző a Nagy-Kopaszon. Fotó: Fekete Zoltán

Szúróbélyegző a Nagy-Kopaszon. Fotó: Fekete Zoltán

Piliscsévi sétánk (pontosabban erőteljes tempójú gyaloglásunk) közben hozzánk csapódott egy kóbor német juhászkutya. Követett minket az egész falun keresztül, sőt még tovább is. Vártuk, hogy mikor fárad el, vagy mikor unja meg, de még a Csévi-barlangnál is mögöttünk lopakodott. A barlangnál életveszélyes, csúszós sziklákon kellett manőverezni. Többször be is vertük a lábunkat és a karunkat. A sárga háromszög jelzésnél megelőztünk egy kutyás hölgyet, így onnantól kezdve őket kezdte követni a korábban hozzánk csapódott kutya. Így most már kutya nélkül vándoroltunk tovább, egészen a második ellenőrzőpontig, Klastrompusztáig.

Út a Csévi-barlanghoz. Fotó: Fekete Zoltán

Út a Csévi-barlanghoz. Fotó: Fekete Zoltán

Ezután egy újabb barlang (Leány-barlang) következett, itt Totesszel elváltak az útjaink. Én lassabb tempóba kapcsoltam, ő gyorsabbra. Lefelé menve a Leány-barlanghoz vezető emelkedőn, hatalmas megdöbbenésemre a kóbor német juhászkutya jött velem szembe, ezúttal egy másik túrázópárt követve. A célban hallottam, hogy egészen a Két-bükkfa-nyeregig elment, szóval ő is egy nagyot túrázott ma. A Leány-barlangtól lefele menet majdnem rossz irányba fordultam a piros sávon, de szerencsére egy kedves túrázópár segített, és jófelé irányított. Ezúttal is köszönet nekik, velük egyébként a túra végén is találkoztam, és egyszerre értünk be a célba. Volt egy kitérő a Kémény-sziklához, majd a Pilis-nyereg után lévő Fekete-kő megtalálása okozott még némi problémát. A nyeregből egy szalaggal jelölt ösvényen indultam felfelé a zöld háromszög jelzésen, meg is találtam a Fekete-követ, és mentem tovább. Viszont fehér T betűt sehol sem láttam, ami rosszat sejtetett. Egyszercsak azt vettem észre, hogy egyre több túrázó jön velem szembe. Kiderült, hogy én jöttem fel a rossz úton, és azért nem láttam a fehér T betűt, mert az pont a hátam mögött volt. Gyorsan korrigáltam a dolgokat, és rátaláltam a helyes útra.

Kilátás a Fekete-kőről. Fotó: Fekete Zoltán

Kilátás a Fekete-kőről. Fotó: Fekete Zoltán

Innen viszonylag gyorsan eljutottam a Két-bükkfa-nyeregig, ahol a rendőrökkel biztosított bicikliversenyt megkerülve Dobogókő felé vettem az irányt a zöld kereszt jelzésen. Nagyon meglepődtem, hogy Dobogókőre semmilyen ellenőrzőpontot nem tettek, sőt még meglátogatnivaló látványosság se volt arrafelé. Így azért elég csábító volt a balra mutató Pilisszentkereszt 4 km tábla, de végül a tisztesség győzött, és megmásztam Dobogókőt. A csúcson megjutalmaztam magam egy hotdoggal és egy sültkrumplival, majd a piros sávot követve gyorsan lekocogtam Pilisszentkeresztre, a Felső kocsma előtt lévő ellenőrzőpontra.

Dobogókő, kilátópont. Fotó: Fekete Zoltán

Dobogókő, kilátópont. Fotó: Fekete Zoltán

Ezután a piros-sávot követve (ismerős volt a Piros 85 túráról) eljutottam a Szántó Kápolnához. Számomra ez volt a túra legszebb része, így erről készítettem a túra egyetlen fényképét. Valószínűleg a szervezők is hasonló ízléssel voltak megáldva, mert a túra teljesítéséért kapott kitűzőn is ugyanez az építmény volt rajta. A Mészégetők ellenőrzőpont helye viszont nem volt pontosan megjelölve az itineren, így én először a Mészégetők Kútja környékén kerestem. Utána inkább haladtam tovább, és egyszercsak egy szántóföld után meg is találtam.

Szántói Kápolna. Fotó: Fekete Zoltán

Szántói Kápolna. Fotó: Fekete Zoltán

Innen már csak egy barlang (Klotild-barlang) volt hátra, és a kék plusz, sárga kör, kék háromszög, kék sáv jelzéseket követve hamar be is értem a célba, egész pontosan 8 óra 25 perc alatt. Szerencsémre két roppant kedves hölgy felajánlotta, hogy elvisz autóval Pestre, így megspóroltam a buszutat. Ezúton is nagyon köszönöm nekik.

Összességében nagyon élveztem a túrát, mert a Pilis mindig gyönyörű látványt nyújt. Személy szerint nekem ez a kedvenc kirándulóhelyem az országban, így ide (is) mindig örömmel jövök. A túra maga viszont fárasztóbb volt, mint vártam. Valószínűleg ebbe közrejátszottam a sáros és esős időjárás is, de a célba érkezéskor már igencsak el voltam fáradva. Köszönöm a szervezőknek a túrát, nagy élmény volt!

Értékelés:

Itiner: Kortom: 7; Totesz: 7

Útvonalválasztás: Kortom: 10; Totesz: 10

Versenyközpont: Kortom: 8; Totesz: 7

Jelzések/szalagozás: Kortom: 8; Totesz: 9

Szolgáltatások: Kortom: 8; Totesz: 8

Pontőrök: Kortom: 9; Totesz: 10

Díjazás: Kortom: 8; Totesz: 8

Ár/érték arány: Kortom: 9, Totesz: 9

 

Összesen: 67,5  (Kortom: 67; Totesz: 68)

Style switcher RESET
Body styles
Background pattern
Background image