Iszinik 100 – Túrablog

Iszinik 100

A harmadik túraévemben jött el az a nap, amikor bele mertem vágni életem első százas teljesítménytúrájába.

Iszinik 100 rajt, Szárliget, vasútállomás. Fotó: Németh Tamás (Iszinik Facebook-csoport)
Iszinik 100 rajt, Szárliget, vasútállomás. Fotó: Németh Tamás (Iszinik Facebook-csoport)

Eredetileg nem számoltam az Iszinikkel, ugyanis csak a hét elején  derült ki, hogy egyáltalán részt tudok venni rajta. Kedden jelezte soros ellenfelünk a focibajnokságban, hogy nem tudott volna kiállni ellenünk, ezért eltoltuk a meccset. Szerdán a TTT túranaptárában pillantottam rá az Iszinikre. Egy percig sem gondolkoztam az induláson.

Fizikálisan és mentálisan is teljesen felkészült voltam. Tuti a felszerelésem és a frissítéssel sincs már gondom. De ekkora távot még sosem mentem egyben. Ez nem háromszor 30, vagy kétszer 50, ez egyszer 100. Persze nem csináltam össze magamat, csak kellően tiszteltem a távot.

Hajnali négykor keltem, ötkor már a buszon voltam, hogy elcsípjem a 6.20-as vonatot. Szárligeten lepasszoltam a cuccomat, és mivel már a vonaton lehetett nevezni, semmi dolgom nem volt. Csak beizzítottam a webes applikációt, no meg vártam a tömegrajtot. A vonatos nevezés és az applikáció nagyon bejött.

7:30-kor elrajtolt a tömeg. A lassabban haladók miatt az elején alaposan beragadtam, de a szélesebb utakon előztem. A Somlyóvárra már a saját tempómban haladva jutottam fel. Kocogást és gyors sétát váltogattam, hat km/h fölötti átlaggal, megerőltetés nélkül. Húsz kilométer magasságában kezdett el fájni a forgóm, ami miatt 30-nál elővettem a túrabotomat. Ettől ez is megoldódott.

Mindig mással haladtam. Jó hangulatban, beszélgetve, tempósan. Az évszakhoz képest meglepően jó idő volt. Nem is frissítettem sokat, az első komolyabb étkezésem a hot-dog volt, amit menet közben fogyasztottam el egy tea társaságában. Továbbra is jól haladtam. Az első pihenőt Mogyorósbányán tartottam. Feltöltöttem a kiürült flakonjaimat, ettem, ittam és felvettem a fejlámpámat. 15 óra 24 perckor, azaz nyolc órán belül csekkoltam be itt, 48 km után.

És akkor elkezdődött a túra. Kő-szikla, Hegyes-kő, Nagy-Gete. Komoly mászások, magamhoz képest gyorsan, lefelé végig futva. Az átlagsebességem csökkent, de Dorogra így is simán, mindennemű probléma és erőlködés nélkül értem be. 61,7 km 11 órán belül. Ez 5,6-os átlagot jelentett. Talán itt sokat időztem, így lemerevedtem, de egy nagy társasággal közösen indultunk tovább, emiatt inkább vártam.

Kesztölcig elég kómás voltam. A korábbi napok kialvatlansága zavart, de az ellenőrzőpont utáni emelkedőktől felébredtem. Sajnos nehezen bírtam a Kétágú-hegy meghódítását. Egyrészt rettenetesen fájt a combon jobb oldala, talán a forgóm van ott, a fene tudja. Egy hete kaptam oda egy rúgást a bajnokinkon. Azt a térdemre is kaptam, így vélhetően a sziklás talaj nem tetszett neki, beszúrt. A terveim szerint a Pilis-nyereg, majd a szerpentin elérés után már nem lehetne kiszállni. Dorogig akartam eljutni, azt tartottam a kritikus pontnak. A Pilist ismertem, jártam már a környéken, így nem tudott semmi újat mutatni. Mégis alaposan szenvedtem, de dolgoztam, próbáltam elterelni a gondolataimat. Egy darabig sikerült is.

A Pilis-nyeregben nem pihentem, a kódot sem írtam fel, csak haladtam, hogy ne maradjak le. Jelentősen lelassultam, de az emelkedőket jobban bírta a lábam, mint a lejtőket. Eddig egy túrát adtam fel úgy, hogy nem is neveztem vissza egy kisebb távra. 2011-ben a Börzsöny Vulkántúrát. Utálok bármit is félbehagyni. De idén rám járt a rúd. A télen bal, míg a nyáron a jobb térdem sérült meg. Egy-egy hónapot ki is hagytam, de túrát nem adtam fel. A Körös 50-et is panadollal húztam be. Viszont most teljesen más volt a fájdalmam.

Egyre rosszabbodott a helyzet. A végső csapást a szerpentinről való ereszkedés és a saras, csúszós talaj jelentette. Nagyon vártam, hogy elérjek a Szántói-nyeregbe. Itt rengeteg finomság várt. Ettem, ittam, pihentem, és próbálgattam a lában. Osztottam, szoroztam, és sajnos a feladás mellett döntöttem. Az estém emiatt eléggé katasztrofálisra sikeredett, viszont ma már egy nagyon jó, okos döntésnek tartom. Ugyanis így sem tudok rendesen járni. Csak úgy, mint egy pingvin.

Továbbra is tartom, hogy maximálisan felkészült voltam. Nem voltam fáradt, nem volt izomlázam, és ma sincs semmi erőnléti problémából fakadó bajom. Többen javasolták, hogy hagyjam abba a labdarúgást, mert az szépen lassan le fog amortizálni, és nem, hogy 80, hanem 20 km-t sem fogok majd tudni lenyomni. Lehet, hogy igazuk van.

Összegezve: ez egy nagyon jó túra, remek kihívás, jó a társaság, a szervezés számomra tökéletes, és ha lesz rá lehetőségem, akkor jövőre is belevágok. Mert a Vulkán után itt is vissza akarok vágni. Köszönöm a szervezést és a segítséget, minden nevezőnek gratulálok, bárhová is jutott el!

Táv: 81,1 km

Szint: 2700 körül

Telj. dő: ~15 óra

Avg: 134

Max: 174

Cal: 11138

Ezt olvastad már?