Tatabánya 30

Egy csodás őszi túra a Vértesben, amit egyszer mindenkinek teljesítenie kell. 

Futó a Vértesben. Fotó: Tarnai Máté
Futó a Vértesben. Fotó: Tarnai Máté

Meglehetősen sokan gyűltek össze már fél órával az indítás előtt a felsőgallai rajtban. A terepfutók hét órai startja után Mátéval mi is belevágtunk a számomra teljesen ismeretlen túrába. Mivel szombaton 90 percen át brusztoltam a futballpályán, nem terveztem, hogy sietek. Ennek ellenére…

Máté alaposan bekezdett, hamar le is maradtam tőle. Ekkor jött Márton Dani és Rudolf István, akik úgy döntöttek menet közben, hogy futnak. Én voltam Máté és Dani sofőrje, így kénytelen voltam Daniékhoz csatlakozni. Szerettem volna elkerülni a várakozásukat a célban. Utólag értékelve nagyon jól döntöttem.

Eleinte a lejtőket kocogtuk meg, majd a Mária-szakadékot követően már egyre több egyenesben is futkorásztunk. Mint korábban írtam, számomra teljesen új volt a terep, így a futással az ismeretlenbe ugrottam egy fejest.

A reggeli erdőben még igen hűvös volt a levegő. A futás kellően átmelegített, viszont az ellenőrzőpontokon nem időzhettünk sokat, mert elkezdtünk fázni. Gyönyörködés és dumálás közben könnyedén tartottam a két élő legenda lépteit. Ráadásul Dani folyamatosan kijelölte a lefilmezendő dolgokat. A fáradtság első jeleit Új-osztásnál kezdtem érezni.

A Sárkánylyuk-völgyben volt a legszebb az erdő. A párás, ködös levegő, a több színben pompázó falevelek és a beszűrődő napfény páratlan látványt tárt elénk. Továbbá megcsodálhattunk egy a turistaúton átvágó szarvast is. Nagyon szeretem az őszi erdőt. Talán ilyenkor a legszebb, annak ellenére, hogy minden évszaknak megvan a maga varázsa.

A Fáni-völgyben egy útjelzőtáblát is kielemeztünk. Dani meg is célozta Kisfaludot. Műúton folytattuk utunkat, majd jelzetlen szakaszon másztunk át a hegyen. A fennsíkon, vagy inkább réten már látszódott a vérteskozmai templom tornya. A kis faluból gyors frissítést követően leléceltünk.

A szomszédos Várgesztesen sokat nyaraltam és teleltem, így emocionális szálak kötnek a településhez. Az átfutás nem erőltetett meg és elég komoly tempót sikerült mennünk. Pecsételés, frissítés, filmezés a tónál, majd tűztünk is el.

Szintezés. Ez következett. Meg is viselt már az első, de tudtam tartani a lépést. Mátyás-kútig egész jól. Szarvas-kúton már nem voltam kellően fitt, és le is maradtam a srácoktól. A Rockenbauer Pál emlékfa után már nem láttam őket. De úgy éreztem, ha eddig tartottam a lépést, akkor a végén is mennem kell utánuk. Jó kis erőfejlesztés volt ez számomra.

A Mária-szakadékig összeszorított foggal kocogtam, felfelé is nyomtam, így sikerült a srácokat beérnem. Az utolsó száz méteren már lépni is alig tudtam, de együtt értünk a célba. Azt hiszem, ezt nevezik látható fejlődésnek :)

A túra adatai

Táv: 32,79 km

Szintemelkedés: 1000 méter

Avg: 156

Max: 183

Cal: 3715

Teljesítési idő: 4:31:12

A túra videója (Action HD, 720p, 60 fps)

A túra GPS felvétele (Garmin Dakota 10)

A Tatabánya 30 teljesítménytúra GPS felvételének áttekintő képe. Letöltés itt.
A Tatabánya 30 teljesítménytúra GPS felvételének áttekintő képe. Letöltés itt.

Értékelés

Itiner: 6

Útvonalválasztás: 9

Versenyközpont: 7

Szolgáltatások: 9

Díjazás: 9

Jelzések/szalagozás: 10

Pontőrök: 10

Ár/érték arány: 10

 

Összesen: 70

 

Ha tetszett, nyomj egy lájkot!

Ezt olvastad már?