Nahát 50: Őszi kihívás a Börzsönyben

Kegyeibe fogadott minket az időjárás, ugyanis gyönyörű őszi időben abszolválhattuk a Nagymarosi Hátizsákosok Társaságának Halápi Balu emlékére rendezett 50 kilométeres teljesítménytúráját.

Szép színekben pompázott a Börzsöny. Fotó: Tarnai Máté
Szép színekben pompázott a Börzsöny. Fotó: Tarnai Máté

A 2013-as NB II-es túrabajnokságot számomra keretbe foglalta a NAHÁT 50. Áprilisban Drégelyvárról  a méteres hóban meghódított Csóványoson át Zebegénybe kalandoztam a Teleki Pál emléktúrán, míg két nappal ezelőtt a Teleki egyes szakaszait is érintve a Börzsöny déli hegyeit hódítottam meg.

A nagymarosi rajtba hét óra előtt pár perccel érkeztem meg Tarnai Máté és Révész Ádám társaságában. Máté a 90-es, Ádám az ötvenes etapot tervezte be, így én próbáltam Ádámhoz csapódni. A lassan beinduló nevezést követően 7:05-kor elrajtoltunk.

Nahát túrák, Nagymaros, rajt. Fotó: Tarnai Máté
Nahát túrák, Nagymaros, rajt. Fotó: Tarnai Máté

Nem voltam friss. Meghűlésem miatt a lábaim is fáradtak voltak. Ennek következtében már az első emelkedőn lemaradtam Ádámtól, aki próbálta beérni az előbb elrajtolt Mátét és Varjas Andrást. A Templom-völgyben még láttam őt, ám a Szent-Mihály-hegy nyergénél már nyoma sem volt. Ezen a szakaszon erősen elgondolkoztam azon, hogy valóban kell-e ez nekem.

Az Ürmös-réten kicsit kifújtam magam, majd a Hegyes-tetőről leereszkedve a kocogás felfrissített. A Remetekereszt-bérc enyhe emelkedőin és meredek lejtőin már egészen jól éreztem magam. Ez az etap volt a korábban említett Teleki befutója, így egy picit még nosztalgiáztam is. Na akkor valóban megviselt voltam. A zebegényi Trianon emlékműnél pedig beértem a Révész-Tarnai-Varjas triót.

A Hegyes-tetői Julianus-kilátó. Fotó: Tarnai Máté
A Hegyes-tetői Julianus-kilátó. Fotó: Tarnai Máté

Zebegényt elhagyva, a Malom-patak völgyében hatalmas sztorikat mesélve az év legjobb hangulatú túráját élveztem. A jó kedélytől minden fáradtságom elszállt. Néhány patakátkelés után már a törökmezői halastónál voltunk. A reggeli fényekben gyönyörű színekben pompázott a tó melletti erdő. Jó volt leülni falatozni és teázni. El is tudtam volna tengetni itt még egy kis időt. De most túrán voltunk.

A törökmezői halastó. Fotó: Tarnai Máté
A törökmezői halastó. Fotó: Tarnai Máté

A tó mentén szalagot követve értük el Szent Gál-földet. A már jól ismert piros sávon, a Kis-Hanta-patak mentén cikáztunk egészen Kóspallagig, a kálváriáig. Az Országos Kéktúra vonalán haladtunk az 50-es és a 90-es távok elágazásáig, a Ló-hegyi-patakig. András és Máté az Inóci-nyereg, míg Ádám és én az Érsek-tisztás irányába folytattuk a túrát.

Kilátás a kóspallagi kálváriánál. Fotó: Tarnai Máté
Kilátás a kóspallagi kálváriánál. Fotó: Tarnai Máté

A több helyen hiányosan jelzett úton GPS-re is támaszkodva folytattuk utunkat, várva, hogy a sárga sáv jelzés becsatlakozzon. Nos, ezt a jelzést valaki, vagy valakik 10-20 méterrel beljebb rakták az eredeti útról. Ott pedig nem igazán lehetett volna haladni, így maradtunk az eredeti nyomvonalon. Az Érsek-tisztáson nem időztünk sokat.

A látványért néha szenvedni kell. A zöld sáv jelzés ezen szakasza rövid, de emelkedős. A Horváth János úton elhaladtunk a Keselyűs-orom, a Nagy-Sas-hegy (608 m) és a Nagy-rét (575 m) mentén is. Ezeket a csúcsokat a zöld háromszög érinti, nagyon rövid kitérőkkel. A 584 méter magas Só-hegyről egészen elképesztő látvány tárult elénk. Ezért megérte felmászni.

Szép kilátás a Lóczy-pihenőtől. Fotó: Tarnai Máté
Szép kilátás a Lóczy-pihenőtől. Fotó: Tarnai Máté

Meredek, csúszós ösvényen ereszkedtünk le a Lengyel-rétekre, ahonnan hamarosan újabb hegymászás várt ránk. Ezen a szakaszon számos “civillel” összefutottunk. Pedig ez egy nem is annyira frekventált túraterület. És nehéz is. A Kopasz-hegyen nagyon fújt a szél, így csak a gyors filmezést ejtettem meg a pecsételés mellé. A kilátás itt is elképesztően gyönyörű.

Márianosztráig csak lejtett az út, így ismét lehetőség adódott a regenerálódásra. Erre csak nekem volt szükségem, Ádámon a fáradtság nyoma sem látszott. Nosztrán Bogi, Dorka és Kox segített nekem a frissítésben. Cseréltem ruhát és feltöltöttem a táskámat ellátmánnyal.

Tökből készült ember Zebegényben. Fotó: Tarnai Máté.
Tökből készült ember Zebegényben. Fotó: Tarnai Máté

A Márianosztra és Kóspallag közötti szakaszon gyakorlatilag két kis dombocskát kell megmásznunk. A legnagyobb az Alsó-hegy (351 m), de ez sem vészes. Itt is hasonló jelenségre lettünk figyelmesek, mint korábban a sárga sáv mentén. A szinte még friss piros és Mária út jeleket áthúzták, majd a sűrű erdőben újrafestették. Ádámmal nem értettük a dolgot, hiszen ez egy elég fontos nyomvonal.

A kóspallagi ellenőrzőpont után a kék sávon is ezt tapasztaltuk. Az Országos Kéktúra elképesztően el van terelve, így elsőre érthetetlen módon. Nem is irigyeltük az éjszaka erre járókat. A Békás-rétre egészen új útvonalon jutottunk így el. A túra utolsó ellenőrzőpontján, ismét a halastónál frissítettünk egy utolsót. Ekkor már elég nagy tömeg volt itt.

A Hangyás-völgy, a Csernák-kút és az Alsó-körtvélyes érintésével, az ismét elterelt kék jelzésen másztuk meg a túra utolsó emelkedőjét. Nem mondom, hogy jól esett, de már tudtam, hogy csak kevés van hátra. A Köves-mezőről ismét megcsodáltuk a visegrádi Fellegvárat. A cél már csak egy köpés volt, amit kis kocogással el is értünk.

A túra adatai

Táv: 48,97 km

Szintemelkedés:  1641 m

Avg: 146

Max: 186

Cal: 7210

Teljesítési idő: 09:03:34

A túra videója (720p, 60 fps)

Ha nem látszik, kattints ide

Pontozás

Itiner: 7

Útvonalválasztás: 9

Versenyközpont: 8

Szolgáltatások: 9

Díjazás: 9

Jelzések/szalagozás: 7

Pontőrök: 10

Ár/érték arány: 9

Összesen: 68

A túra fotóit itt és itt tekintheted meg.

Ezt olvastad már?

2 thoughts on “Nahát 50: Őszi kihívás a Börzsönyben

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!