Wass Albert emléktúra a Börzsönyben

„Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.” (Részlet Wass Albert Erdők könyve című művéből)

Só-hegyi látkép. Fotó: Tarnai Máté

Nagyon izgatottan vártam ezt a túrát, aminek több oka is volt. Egyrészt ez volt az ötvenedik teljesítménytúrám, másrészt már korábban is szerettem volna túrán megemlékezni a szenzációs íróról, Wass Albertről. Továbbá eléggé tartottam a térdsérülésemtől, ami miatt mindenféle óvintézkedést alkalmaztam a héten.

Szombaton reggel nem a  megszokott mederben folytak az események. Sofőr voltam, Verőcére pedig útitársakat kerestem a túra fórumon. Négyen össze is jöttünk, így Tarnai Máté, Kondorosi Péter és Varga Szabolcs társaságában utazhattam a rajtba.

Szerencsére nem várakoztunk sokat. Ez betudható a korai érkezésnek és a precíz, gyors rajtoltatásnak. Szötskének az évek alatt kiváló technikája lett. Ha egyszer teljesítménytúrát rendezek, tuti, hogy az ő módszereit is fel fogom használni. Szóval ott tartottam, hogy a nevezés elég hamar lezajlott. A térdem köszönte szépen és jól volt, ezért a 44 km-s távot választottam.

Az útvonalváltozás miatt egy percig sem bánkódtam, bár a Csattogót szívesen megmásztam volna. Tudtam, hogy ez a terep is tartogat szépségeket. Ezen a bevezető szakaszon könnyen hozzá lehetett szokni a hideghez. Az autó hőmérője -10 °C-t mutatott Verőce közelében. A bemelegítés után, Szokolyától végre gyönyörű napsütéses időben gyalogolhattunk. Azt hiszem, ha ajánlhatok valamit, az egy téli napsütéses túra, ha lehet mínuszban, így nem ront el semmit az élvezetekből az olvadás. Narancssárgás fák, kékes árnyék a havon, szenzációs!

A Wass Albert emléktúra első igazi emelkedője az előbb említett település elhagyása után következett. A kék kereszt jelzés sajnos nem hódítja meg a Tar Péter-hegyet, de Szokolya felől azért jelentős szintkülönbséget tartogat a túrázók számára egy hosszan elnyúló emelkedőn. Kellemes volt, fölfelé jól ment a tempózás, ám lefelé kezdett rakoncátlankodni a térdem. Egyszer élünk, kezünkben a kulcs. Nem nagyon törődtem vele.

Gyönyörű kilátás a Só-hegyről. Fotó: Tarnai Máté
Havas fák a börzsönyi napsütésben. Fotó: Tarnai Máté

A Kóspallag felé vezető utolsó egyenesben meglepő módon vadászokba botlottunk. Már előtt meglepődve figyeltem fel egy kutyára, amely padlógázzal vágott át előttünk. Mivel nem tudni, hogy ki hibázott, ezért semmiképp sem okolom a túra szervezőit. A kóspallagi ellenőrzőpont is egy kocsmában volt, a szokolyaihoz hasonlóan. Itt jöttem rá, hogy hatalmas bakot lőttem akkor, amikor a 44 km-s távot választottam. Elég lett volna a húszas is. Mivel itt már nem lehetett átnevezni, mentünk tovább.

A sárga sáv jelzést követve Érsek-tisztás felé már komoly gondokat jelentettek a lejtők. Eléggé haragudtam magamra, hogy ezt így eltaktikáztam. Bosszantott az is, hogy fizikális felkészültségem alapján lazán be tudtam volna menni a nagyobb távon, de emiatt a picike kis sérülés miatt lépni is alig bírtam. Végül a tisztáson megláttam a Hazajáró szerkesztőjét és szereplőjét, Kenyeres Oszkárt. Láttam, hogy autóval van, így megkérdeztem, hogy a pontzárás után le tudna-e dobni Verőcére. Az igen miatt úgy döntöttem, hogy itt abbahagyom. 19 kilométernél.

Hogy ne legyek tétlen, beálltam neki segíteni. Rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem a pontőrködésben. Többek között tíz perc alatt levágtam, hogy egy ember egy pontba kevés. Oszi pontja nem csak amiatt volt nehéz, mert egyedül volt, hanem főleg azért, mert egyszerre pecsételt és etetett-itatott is. Sosem gondoltam, hogy ezt ennyire bonyolult csinálni. Teljesen új szemszögből fogok ezentúl rájuk nézni, ha túrázom. Oszkárral elég sokat tudtunk dumálni, aminek nagyon örülök, roppant rendes srác. Ezennel kívánok neki sok sikert a Hazajáró következő évadához!

Mivel a hülyeségem miatt sérültem meg még jobban, és legalább két hetet nem mozoghatok, rendkívül csalódott vagyok. Eddig abban a hitben voltam, hogy nem érhet baj, most mégis valamilyen erő úgy döntött, hogy figyelmeztet. Emlékeztet arra hogy az egészség a legnagyobb kincs. Mivel az okos ember más hibájából tanul, most kénytelen vagyok a kevésbé okoséból, azaz a magaméból okulni. Máté azért végigrohant a távon, így a jóvoltából kiváló képekkel tudjuk illusztrálni a remek túranapot. Köszönjük!

Szikrázóan kék az ég. Fotó: Tarnai Máté

Jöjjön az értékelés:

 

Itiner: Sajnos az itiner nagyon fontos elemeket nem tartalmazott. Hiányzott belőle a térkép és a hosszmetszet. Amit többen kiemeltek a túrázók közül még az, hogy hiányzott a túraspecifikus bélyegző. (Máté: 7, Totesz: 7, Zsiri: 3, Marcsi: 8)

Útvonalválasztás: A túra útvonala egyértelműen szebb, mint a korábbiaké, bár így is tartalmazott unalmasabb etapokat. Ami nagyon feldobta a  színvonalát, az a Só-hegyi panoráma. A Les-völgy ad hoc jelleggel került bele az útvonalba, mert az eredeti etap jelzetlen részét szalagozó emberek előző nap megbetegedek, így jelzett útra voltak kénytelenek átterelni azt a szakaszt. Természetesen megesik az, hogy egy rendező lebetegszik, a kár az, hogy nem volt, aki beugorjon helyette. (Máté: 7, Totesz: 8, Zsiri: 8, Marcsi: 8)

Versenyközpont: Mindent lehetett, amit a túrázók akartak. Kint volt az etető és az itató, míg bent a melegedő. Tömeggel nem találkoztunk. (Máté: 9, Totesz: 10, Zsiri: 8, Marcsi: 6)

Szolgáltatások: Nagyon kevés szolgáltatás van a túrán. Két csoki, két alkalommal tea és a célban gyenge virsli. Mivel éhesek voltunk, befaltuk. Talán jobb lenne, ha kiporciózott, de roppanós virsli lenne a célban. A tea viszont nagyon finom volt (Máté: 6, Totesz: 6, Zsiri: 3, Marcsi: 6)

Díjazás: Máténál csak az érem és a jelvény kap tíz pontot. Ez a kitűző viszont eszméletlen szép, nekem veszettül bejön. Sajnos hiányzik róla a táv megnevezése, valamint nem tartják számon, hogy ki hanyadszor teljesítette a túrát. Ezáltal bárki bármilyen teljesítésszámot megadhat a nevezési lapján. (Máté: 7,5, Totesz: 9, Zsiri: 9, Marcsi: 5)

Jelzések/szalagozás: Egy helyen, Kóspallag után a sárga sávon több szalag is elfért volna, ugyanis ez a része a Börzsönynek nem tartozik a jól kijelöltek közé. A jelzések több helyen alig látszódnak, vagy éppen rossz helyen vannak felfestve. A Kis-Hanta-patak mentén, a piros és a sárga jelzés szétválásánál is hiányzott a szalag, valamint a településeken belül, hiszen térkép csak a honlapon volt. (Máté: 8, Totesz: 7,5, Zsiri: 7, Marcsi: 9)

Pontőrök: A Száraz-fák (Forgács Péter és Maszlik Brigitta) kivételével mindenhol egy pontőr volt. Családias túrán ez elmegy, de ezen a túrán a résztvevők létszáma miatt már kevés volt. Mindegyik pontőr tudta a dolgát, ami jó pont. Kenyeres Oszkár nagy sikert aratott a túrázóknál, jó ötlet volt őt elhívni. (Máté: 8, Totesz: 9,5, Zsiri: 9, Marcsi: 9)

Ár/érték arány: Ezt mindig nehéz megítélni. Egyrészt nem ismerjük a rendezési költségeket, másrészt Máté mivel rendező is, rávilágított néhány dologra. Nem azt kell nézni, hogy amit befizettünk, azt vissza is kaptuk-e. Inkább azt kell vizsgálni, hogy jó dolgokba fektettek-e be. Virsli, kitűző, oklevél. A tavalyihoz képest egy meleg étel kimaradt, de csökkent a túra nevezési díja. Mivel az infláció hatására nőttek a fogyasztói árak, a túra fajlagosan nem lett költségesebb. A túra jótékonysági céljai miatt 10 pontot kap az elszámolásban. (Máté: 8, Totesz: 8, Zsiri: 6, Marcsi: 8)

 

Összesen: 61,375 (Máté: 60,5; Totesz: 65; Zsiri: 53; Marcsi: 59)

Nehézség: 5/10

Hőmérséklet: -9°C

További képek ITT!