Gyermekvasút 20 a Budai-hegységben

Mivel még nem éreztem jónak a bokámat a múlt heti Teleki 50 után, ezért ezen a hétvégén egy könnyebb és rövidebb távot választottam. A Gyermekvasút 20 pont megfelelt a célnak, hisz rövid volt a táv, 11.00-ig lehetett nevezni, és az útvonal a Budai-hegységen vezet keresztül, amit jól ismerek. Legalábbis viszonylag jól, mert már a rajtba való eljutás sem volt zökkenőmentes. Előzetesen otthon megnéztem az útvonaltervezővel, hogy hogyan is lehetne eljutni a Széchenyi-hegyre, a Gyermekvasút végállomásához, és azt a javaslatot kaptam, hogy a 21-es busszal menjek el az Ordas útig, és onnan sétáljak egy 10 percet. Én már itt rossz irányba indultam el, de szerencsére kéznél volt a GPS-es okostelefonom, úgyhogy viszonylag gyorsan eltaláltam a rajtig. Így sikerült rekordot döntenem, már a túra előtt sikerült kicsit eltévedtem.
Végül is 10.15-kor neveztem a túrára, és egy könnyed gyaloglást terveztem a félig még sérült bokám kímélése érdekében. Így egy olyan 4:30-as idővel is elégedett lettem volna. Szerencsére a szintkülönbség sem volt vészes (20 km-en 525 méter), így vidáman kezdtem el gyalogolni a Gyermekvasút mellett Normafa felé. Az ellenőrzőpontok gyorsan követték egymást, először a Normafa úton, majd a Kossuth-emlékműnél. Itt teljesen jónak éreztem a bokám, úgyhogy egy pár perc könnyedebb kocogást is beiktattam a programba. Innen kellemes tempóba érkeztem le Szépjuhásznéra, ahol rengeteg emberrel találkoztam. Hamar rájöttem, hogy azért, mert a 10 km-es táv is erre ment, és úgy látszik azon sokkal többen voltam. Szépjuhásznéról elkezdtem Makkosmária felé gyalogolni, de eközben is rengeteg 10 km-es túrázó jött velem szemben. Én ennek csak örültem, mivel ezt a részt leszámítva, nem igazán láttam sok embert a túrán. Talán a rossz idő, talán a késői indulásom miatt, ki tudja. A sárga majd a piros sávot követve eljutottam a makkosmáriai templomig, amire jól emlékeztem, hisz a Téry 50 túra is erre haladt el. Ennél az ellenőrzőpontnál kicsikét megpihentem, nyújtottam, és megettem az egyik szendvicsemet is. Gondoltam jobb azelőtt enni, mielőtt az ember megéhezik.
Innen egy kicsit meredekebb részen indultunk el a Normafa irányába. Ez az útszakasz nem igazán tetszett, mivel a baltás ostoba tevékenységének eredményeképpen le voltak kaparva a fákról a turistajelek. Ez több más túrázót is megzavart, úgyhogy ezen a szakaszon együtt mentem egy kisebb csoporttal, és GPS-el ellenőriztük, hogy biztos jó irányba haladunk-e. Nem értem mi jó abban valakinek, ha tönkreteszi mások szórakozását. De ez a kis közjáték sem zavart meg, hamar elértem a Normafát. Mivel ráértem, alaposan megnéztem a Székely kaput. Fura, hogy milyen sűrűn elhaladtam mellette, de még egyszer sem szemléltem meg alaposabban. A Normafánál a túra eddigi fáradalmait egy rendkívül finom túrós rétessel enyhítettem. Innentől már ismerős volt a terep, az itinert zsebre is raktam, és elindultam a János-hegy irányába. Ahol viszont szomorúan vettem észre, hogy kedvenc főtt kukorica árusom nincs sehol. Remélem csak a rossz idő miatt nem jött ki, és nincs semmi baja.
A János-hegyről szép kényelmes tempóban lebaktattam Szépjuhásznéra, az utolsó ellenőrzőpontra, onnan pedig tovább a Nagy-Hárs-hegy irányába. Mivel ezt a részt már kevésbé ismertem figyelmesen követtem a sárga sáv jelzést, és igyekeztem nem eltévedni. Aztán a túra vége felé még elég sok erőt éreztem magamban, és a bokám is rendben volt, úgyhogy az utolsó negyed órát lekocogtam. Így pontosan 14.00-ra értem be Hűvösvölgyre, ami szerintem elég jó idő (3 óra 45 perc), főleg úgy, hogy tulajdonképpen szinte az egész túrán kényelmes tempóban sétáltam. Összességében tetszett a túra, bár örültem volna, hogyha az ellenőrzőpontokon is adnak valamiféle frissítőt vagy élelmet, és nem csak a végén. De ezt leszámítva minden nagyon tetszett, a szervezők is kedvesek voltak, különösen a célban.

Mivel még nem éreztem jónak a bokámat a múlt heti Teleki 50 után, ezért ezen a hétvégén egy könnyebb és rövidebb távot választottam. A Gyermekvasút 20 pont megfelelt a célnak, hisz rövid volt a táv, 11.00-ig lehetett nevezni, és az útvonal a Budai-hegységen vezet keresztül, amit jól ismerek. Legalábbis viszonylag jól, mert már a rajtba való eljutás sem volt zökkenőmentes. Előzetesen otthon megnéztem az útvonaltervezővel, hogy hogyan is lehetne eljutni a Széchenyi-hegyre, a Gyermekvasút végállomásához, és azt a javaslatot kaptam, hogy a 21-es busszal menjek el az Ordas útig, és onnan sétáljak egy 10 percet. Én már itt rossz irányba indultam el, de szerencsére kéznél volt a GPS-es okostelefonom, úgyhogy viszonylag gyorsan eltaláltam a rajtig. Így sikerült rekordot döntenem, már a túra előtt sikerült kicsit eltévedtem.

A Gyermekvasút Szépjuhászné állomáson. Fotó: Vyviora Anita

A Gyermekvasút Szépjuhászné állomáson. Fotó: Vyviora Anita

Végül is 10.15-kor neveztem a túrára, és egy könnyed gyaloglást terveztem a félig még sérült bokám kímélése érdekében. Így egy olyan 4:30-as idővel is elégedett lettem volna. Szerencsére a szintkülönbség sem volt vészes (20 km-en 525 méter), így vidáman kezdtem el gyalogolni a Gyermekvasút mellett Normafa felé. Az ellenőrzőpontok gyorsan követték egymást, először a Normafa úton, majd a Kossuth-emlékműnél. Itt teljesen jónak éreztem a bokám, úgyhogy egy pár perc könnyedebb kocogást is beiktattam a programba. Innen kellemes tempóba érkeztem le Szépjuhásznéra, ahol rengeteg emberrel találkoztam. Hamar rájöttem, hogy azért, mert a 10 km-es táv is erre ment, és úgy látszik azon sokkal többen voltam. Szépjuhásznéról elkezdtem Makkosmária felé gyalogolni, de eközben is rengeteg 10 km-es túrázó jött velem szemben. Én ennek csak örültem, mivel ezt a részt leszámítva, nem igazán láttam sok embert a túrán. Talán a rossz idő, talán a késői indulásom miatt, ki tudja. A sárga majd a piros sávot követve eljutottam a makkosmáriai templomig. Ennél az ellenőrzőpontnál kicsikét megpihentem, nyújtottam, és megettem az egyik szendvicsemet is. Gondoltam jobb azelőtt enni, mielőtt az ember megéhezik.

Innen egy kicsit meredekebb részen indultunk el a Normafa irányába. Ez az útszakasz nem igazán tetszett, mivel a baltás ostoba tevékenységének eredményeképpen le voltak kaparva a fákról a turistajelek. Ez több más túrázót is megzavart, úgyhogy ezen a szakaszon együtt mentem egy kisebb csoporttal, és GPS-el ellenőriztük, hogy biztos jó irányba haladunk-e. Nem értem mi jó abban valakinek, ha tönkreteszi mások szórakozását. De ez a kis közjáték sem zavart meg, hamar elértem a Normafát. Mivel ráértem, alaposan megnéztem a Székely kaput. Fura, hogy milyen sűrűn elhaladtam mellette, de még egyszer sem szemléltem meg alaposabban. A Normafánál a túra eddigi fáradalmait egy rendkívül finom túrós rétessel enyhítettem. Innentől már ismerős volt a terep, az itinert zsebre is raktam, és elindultam a János-hegy irányába. Ahol viszont szomorúan vettem észre, hogy kedvenc főtt kukorica árusom nincs sehol. Remélem csak a rossz idő miatt nem jött ki, és nincs semmi baja.

A János-hegyről szép kényelmes tempóban lebaktattam Szépjuhásznéra, az utolsó ellenőrzőpontra, onnan pedig tovább a Nagy-Hárs-hegy irányába. Mivel ezt a részt már kevésbé ismertem figyelmesen követtem a sárga sáv jelzést, és igyekeztem nem eltévedni. Aztán a túra vége felé még elég sok erőt éreztem magamban, és a bokám is rendben volt, úgyhogy az utolsó negyed órát lekocogtam. Így pontosan 14.00-ra értem be Hűvösvölgyre, ami szerintem elég jó idő (3 óra 45 perc), főleg úgy, hogy tulajdonképpen szinte az egész túrán kényelmes tempóban sétáltam. Összességében tetszett a túra, bár örültem volna, hogyha az ellenőrzőpontokon is adnak valamiféle frissítőt vagy élelmet, és nem csak a végén. De ezt leszámítva minden nagyon tetszett, a szervezők is kedvesek voltak, különösen a célban.

Ha tetszett a bejegyzés, kérünk, hogy lájkold a Túrablogot!

(Kőrössy Tamás)