A Teleki Pál emléktúra 50 (és 30) kilométeres távja Drégelypalánkról indulva mássza meg a Magas-Börzsöny csúcsait, hogy 2054 méter szintezés után leereszkedjen Zebegénybe. Menet közben a Nagy-Mána bércen, a Csóványos kilátójából, a Hegyes-tetőről, s a Remetekereszt-bércről bámulatos kilátásban részesülünk.
Logisztikai megoldások felsőfokát mutattuk be a rajt előtt. Anita vitt el Kortomot és engem a drégelypalánki startba, majd ő autóval Kisinócra indult. Eredetileg mi az 50-es távra, ő pedig a húszasra nevezett.
A palánki 8:40-es indulás után a vár felé vettük az irányt. A murvás úton belőttük a kameránkat és kielemeztük az itinert. Drégely meseszép várába a piros sáv jelzés vezet, amely a Shaffer-kút (a vasúti megálló szerint Sáferkút) után kezd el emelkedni. A 444 méter magasan fekvő Várhegy megmászása az út végén igen kemény, de ezek az emelkedők a Börzsöny védjegyei. A várból gyönyörű kilátás nyílik a hegység vonulataira, a Felvidékre, de szép időben még a Cserhát vonulatai is látszódnak.
A várból a Börzsönyi Kéktúra útvonalára váltottunk, amely előbb Kővágó-hegy (405) mellett halad el, majd rátér a Törökasszony útjára. Jobbról a Kerek-bükköt (462), balról a fölénk csúcsosodó Karajsót (524) csodálhattuk meg. A Törökasszony útjáról a jelzések tömkelegét felsorakoztató Pénzásáson tértünk le. A letérés előtt egy nagyon szimpatikus erdésszel cseverésztünk a közelben található Vadászkastélyról. A Csánki-kertig a kék négyzet jelzést követtük, amely a 609 méter magas Kőember körül tekereg.
A kedves pontőrhölggyel történt „diskurzus” után a sárga sáv jelzésen kanyarodtunk fel a Csurgó-fejezet (617), az Oszlopó-fő (600) és a Bugyihó (633) gerincére. Ez a szakasz már a Börzsönyben vezetett, így számos hatalmas csúcsban gyönyörködhettünk.
A Tótok útjánál található sárga-piros elágazásnál kellett letérni a Királyháza felé vezető lejtőre. A hétvégi esőzés okán hatalmas sárdagasztás várt ránk, de ez belefér. A tavaszi időjárás szeszélyes, az olvadás és az esők miatt bizony számítani kell a sárra. A rögtönzött patakok csúszóssá varázsolták a meredek lejtőt, de a túrabotok ilyenkor nagyon jól jönnek.
Királyházán eldepóztunk. Ismerve a terepviszonyokat nagy mennyiségű energiát juttattunk a szervezetünkbe. Az egyik pecsételő túrázóban kullancsot találtak. Na ez egyik élősködő, amit ki nem állhatok, bár még bennem szerencsére sosem volt.
A piros sáv jelzés patakok völgyében halad. A táborhelyek mentén található a Magdolna-forrás és a Tűzköves-forrás. Utóbbinál egy nagyon szép emlékhely, a Bárson István-emléktábla található. A Rakottyás-patak völgyéből hirtelen a jelzés nagy emelkedésbe megy át, hogy felvezesse a turistát a lélegzetállítóan szép Nagy-Mána bércre (707). Már csak ezekért a szép kilátásokért megéri egy-egy túrára benevezni.Akármikor járok erre, nekem mindig leesik az állam.
Miután sikerült az állainkat felkaparni a földről, tovább szeltük a kilométereket. A Sasfészek-bércen haladva értük el a Magosfa-nyergénél (Magosfa 916 m.) álló következő ellenőrzőpontot.
A Csóványos (938) felé enyhén emelkedő, de rövid út vezet fel, amely elhalad a Rózsa-forrás közelében. A Csóványoson mindig megfogadom, hogy felmegyek a Geodéziai toronyba, de az sajnos most sem sikerült, ugyanis hihetetlen módon rettegek a magasban. Szerencsére már a kilátókba fel merek menni, és legközelebb mindenképpen meghódítom a Csóványos geotornyát.
Egészen idáig verőfényes napsütés volt, ám már gyűltek az ígért zápor felhői. Így nem mertünk sokat tanyázni a csúcson, ráadásul Kortom bokája is kiment az úton. A Szabó-köveknél havat találtunk egy veremben. A Rakodó felé Kortom lába egyre rosszabb állapotba került, de még nem terveztük a túra rövidebb etapjára történő átnevezést. Sajnos Nagy-Hideg-hegyen (864), ahol már szemerkélt az eső, döntenünk kellett. Az eredeti terveket úgy módosítottuk, hogy Kortom kiszáll Kisinócon, én pedig teljesítem az 50 kilométert. Ez alapján egyeztettünk Anitával, aki ekkor már a Hegyes-tetőnél (482) járt.
Az NHH-tól az Országos Kéktúra vonalán kezdtük meg az ereszkedést Kisinóc felé. Az eső egyre jobban rákezdett, Kortom lába egyre jobban fájt, így egyre jobban látszott, hogy nem fogom tudni az ötvenes távot teljesíteni. Tomi ugyan mondta, hogy menjek tovább, de tőlem teljesen távol áll, hogy bajbajutott társamat hátrahagyjam. Így továbbra is együtt folytattuk utunkat. Az ömlő eső teljesen feláztatta az ösvényt, amely rengeteg vízmosást eredményezett. A hömpölygő vízben pedig figyelni kellett, hogy hová lépünk.
Lassan, de biztosan értünk le az inóci rétre, ahol a turistaház teraszán található ponton kiszálltunk. Itt közösen vártuk meg Anitát, aki Zebegényből „tömegközlekedett” vissza, majd hazamentünk.
A túra 20 kilométeres távja Kisinócról indult. Kóspallagon keresztül, majd a Kis-Hanta-patak mentén vezetett le a Boglya-kő (298) szomszédságába. A Kóspallagi-tároló mellett előbb Pusztatorony, majd a Zárda-rom tekinthető meg. A piros jelzés Szent Gál földön át jut el Törökmezőre, ahol többek között a Fehér-forrás csoport is található.
A túránk és a kék jelzés innen a Hegyes-tetőre (482) visz minket, hogy a pecsételés után Zebegény felé vehessük az irányt. A cél innen már nincs messze, ugyanis a közeli Kálvária-domb körzetében található. Azért meg kell jegyezni, hogy a Hegyes-tető meghódítása valóságos kihívás.
A Teleki Pál emléktúra lenyűgöző vidékeken vezet, főleg az első 30 kilométeres szakasz. A második felvonás sem becsülendő le, hiszen a Hegyes-tető a csodálatos Dunakanyarban áll. Ezt a túrát mindenkinek ajánljuk, aki megfelelő állóképességgel rendelkezik.
