Szent László 33 a fagyban

Ugyan a híradásokban azt mondták, hogy senki se üljön autóba, mi mégis belevágtunk a télbe és egy felejthetetlen teljesítménytúrával gazdagodtunk.

Cserháti táj a Tepke kilátójából Fotó: zute-salgotarjan.blogspot.hu

Mivel úgy döntöttem, hogy kipróbálom magamat az NB II-ben, mindenképpen el kellett jutnom Tarra. Eredetileg vonattal terveztem az utazást, de az Index teljesítménytúra fórumán rábukkantam a DonRazzino által felkínált lehetőségre, melyre vércseként csaptam le.

Szombaton 5:40-kor hagytuk el Pestet, és mivel nem érkezett meg a várt hó, már fél hétkor Pásztón parkoltunk a kolinál. A közeli vasútállomáson is gyűlt a tömeg, hogy a számos túrázó közösen utazhasson át Tarra.

Pásztón néhány rossz arcú fiatalember a túrabotokat látva megkérdezte, “Ilyenkor pecázni mentek?“. Mivel a hideg miatt az arcomra fagyott a mosoly fapofával voltam kénytelen elhaladni mellettük.

Taron gyorsan beneveztünk, Andrisék jóval előbb, mint én, hiszen nekem még ügyködnöm kellett az NB II miatt. Egyedül indultam el, bízva abban, hogy majd utol fogom őket érni. A távolság nem csökkent köztünk, mert azonos tempót mentünk, így becsatlakoztam Lépéshiba és Máté társaságába.

Az első 15 kilométeren kevés hóval találkoztunk, így néhány lefagyott résztől eltekintve Nagybárkányig könnyen járható volt az út. Jó tempónknak hála a bárkányi iskolában eldepózhattunk tíz percet, ahol teát tankoltunk üvegeinkbe.

Nagybárkánytól a Tepke felé már esett a hó és a korábban lehullott mennyiséget növelve nehezítette utunkat. A hideg elviselhető volt. Mondjuk én nem hallottam még olyan emberről, aki sportolás közben fázott. A hullámvasutazás végén a Garábi-nyereg kék plusz jelzésű csatlakozásánál meglepetés frissítő várta a hosszú távon indulókat. A tea nagyon jól esett, de nem állhattunk sokat, mert egy pillanat alatt átfagyott az öltözékünk az egyre zordabb időben.

A ködös idő ellenére a túra két legmagasabb pontjáról is szép kilátás tárult elénk. A Tepkén Máté új impulzust kapott és kegyetlen tempóba kezdett, amit alig bírtam követni. Nem úgy, mint Ádám, aki könnyedén szedte lábait. Kiérve a tisztásra hatalmas szél fogadott minket, így az utolsó pár kilométert kénytelenek voltunk futva megtenni. Itt a sapka, a sál és még a nadrág is rám fagyott.

A pásztói Tittel Pál kollégiumba 12:41-kor értem be, egy perccel Ádám és Máté után. Ez 5 óra 36 perces teljesítést jelent, így megkaptam a maximális pontszámot az NB II első futamán. Ez nem sikerült volna társaim nélkül. A Tepke felé haladva a hó miatt nagyon nehezen másztam meg az emelkedőket, ám ők átsegítettek a holtponton. A célban paprikás krumplit kaptunk a tea mellé. A szervezés nagyszerű volt, mind az ellátást, mind az útvonal kijelölését tekintve.

Ezt olvastad már?